Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-02-11 / 6. szám

6. sz. 1911. Február 11.

Amerikai Magyar Reformátusok Lapja”

3 oldal

sányi ur felső városi egyházban is lesz elől járók választása» nagy gaudiummal oda is elmentek, nyugadt lelkiismerettel itt is beadták szavazataikat. (Harsányi ur nem ismerte őket, ő ott csak helyettes lelkész volt). Bizony vastag tudatlanság ez némely egyháztagok részéről, nemcsak az em litett helyen, hanem majdnem mindenütt.

IViannak más szervezett gyülekezeteink is, melyek rendes lelkészhez nem juthatnak, ennélfogva sok dologban. Különösen a szentségek kiszolgáltatásánál rövidséget szenvednek és kénytelenek betérni legátusok, vtagy tbeologusok nem mindenkar megfelöő szolgálatával. Nem tudom minő törvényes lépeseket követtek el azok hogy képzett» alkalmas lelkészre szert tegyenek. Nyilvános pályázatot nem Írtak ki, sem az alphai egyház, hol! azelőtt mindig felszentelt lelkész működött, úgyszintén a newyorki sem. Igaz, hogy angol egy háztörvények nem írják elő a pályázat hir detését, de mint jó magyar, jogszokást mi mindig betarthatnánk.

(Mivel éppen pályázatról szólok, szükségesnek vélem a south Sharoni egyház pályázatát felemlíteni. E pályázat szerint a lelkész évi fizetése 700 dolliár és lakás. Vannak más helyek» hol még ennyi sincs. A south Sharoniak az említett összegből

200 dollárt fizetnek. Felteszem róluk, hogy teljes tehetségük szerint áldoznak az egyház javára és többet nem adhatnak. Azért tehát kárhoztatni őket nem szabad. Mégis nem szabad nekik sem más gyülekezeteknek e szégyenteljes állapotot tűrniük, hanem forduljanak jogos kérésükké az egyházmegyéhez, hogy ez egészítse ki lelkészük fizetését legalább 900 dollíárra a lakáson kívül. Hiszen nem szép, ha a lelkészt nélkülözésre vagy nyomorra kárhoztatjuk. Ő is ember a ki családot alapit akinek magasabb igényei vannak, akinek joga vain, hogy becsületes, hasznos munkája után» a családjával tisztességessen megélhessen, és legalább annyi bért kap- jan, amennyit egy köz-épz-erü masiniszta, vagy jó bányamunkás kap a lakáson kiviül, inert a csekély 13 dollárból megélni nagy feladat, hacsak nem nyit a pap mellék ikeifesetképen bankár üzletet. Onos Deus avertal. — A presbyterián egyház legfelsőbb fóruma, a legutóbbi General Assembly kimondotta, hagy ia rendes felszentelt lelkész fizetésének minimális fokozata legyen: 900 dollár és lakás» a mi bizony tekintetve a drága megélhetési viszonyokat igen szerény és csekély javadalmazás. Ezzel nem akartam a south sharoni egyházat megszólni, egyéb egyhá

zakat sem, hol még annyi sincs, hanem hangsúlyozom, hagy a lelkész fizetésének emelésével csak a magyar egyházaknak használunk, továbbá hangsúlyozom annak az egyesületnek szükségét, a mely ily esetben okkal és móddal segítségére lehetne a szegényebb egyházaknak.

Egyéb kérdéseket most nem érintek. Azonban arra az egyre kérem a gyülekezeteket, hogy álljanak résen» hagy egyházainknak és vasárnapi iskolánknak magyarságát minden tekintetben megőrzhes sük, hogy egyházaikban mindenek ékesen és -szép rendben történjenek, hogy egyházainkban oly papok foglalják -el a tanítói széket, akiknek erre kellő tudomány, a- postali buzgóság és erkölcsös élet jogot

ad. Másrészt törekedjünk több önállóságra, áldozzunk tehetségünk szerint az Ur oltárára, ne szoruljunk, ha nem kell, mások alamizsnájára.

Az egyesület miként megalakítására bérem másoknak véleményét is. Az egyházak szavazzák meg kép viselő j oknak útiköltségét, nem napidijat, akkor az e- gyesület hamar életre kel. Hozzuk elő ezen ügyet a legközelebbi egyházi gyűlésen és jelentkezzünk egymásután a Ref. lapjában.

D. J.

Bár németnek nevelték, az ősmagyiar jelleg sajátsága valami kimondhatatlan titkos vágygyal, mérnia sóhajjal ismeretlenül is csöndes, békés otthon felé vezérlé. Vágyainak tárgya nem czifra rezidenczia, csak olyan magyaros kastély volt, a melyben szűz lelke ábrándjai szépen megfogamzhatnának.

De apja, anya nagyravágyó volt. Terjeszkedni,emelkedni a hatalom lépcsőjén, mutatni, ragyogni, kiemelkedni a többi egyenlők közül, hogy irigyeljék, hogy bámulják minél többen . . . óh, hiúságok hiúsága! ... De hát úgy volt, A kis Ilona mitse tudott róla, íaz ő lelke tiszta volt, mint a minő egy fiatal leányé lehet. Hanem az apja, meg az anyja kivetették a hálót. Akkoriban volt Magyarországon egy főúri család, melynek tagjai már előbb is, de akkor is kiváló szerepet vittek az országban : a Wesseliényieík. Ennek egyik sarja, Miklós, volt az, a kire a választás esett. Miklós szép i volt, gazdag is, hatalmas is volt épen a Cserey-ék álmának megfelelő. A fiatal huszártiszt Gali- cziában töltötte napjait, de anyja 1775. évi szept. 24-én meg halván, -örökösödési ügyben hazajött, s Kolozsvárott töltött néhány napot. Csereyné egyik jó barátjától meghallván az esetet, rögtön leutazot Becsből Kolozsvárra. — Hej, pedig ez nagy áldozat volt akkoriban, a miikor még nem volt gyorsan rohanó gőzparipánk. iSoktörődéssel, sok kellemetlenséggel járt a hosszú ut, de hát egy anya mit meg ne tenne gyermeke boldogságáért, különösen, ha az a boldogság ő neki is hoz egy kis hasznot. . .

így történt, hogy az ifjú Wesselényi Miklós, meg a szép Cserey Ilona találkoztak. Ha most novellát és nem történetet írnék, azt mondanám, hogy a bét ifjúban a szerelem lángralobban-ása pillanat müve volt. De igy bizony — minden szépit- getés nélkül — be kell vallanom, hogy itt is legnagyobb részben a mama keze működött. S bár az ifjú Wesselényi szép alak, daliás férfi volt, mégis úgy látszott, hogy Ilonának első látásra nem tetszett meg. De hát igy szokott az lenni, a kik mélyebben éreznek. Csak lassankint, csak sokára ébred föl szivükben a szerelem, de ha egyszer aztán fölébredt, annál mélyebb, annál erősebb,annál tartósabb. így volt ez Ilonánál is. Hanem Wesselényi szive hamar tüzet fogott. Őh, azok a sugarak, a mik az ifjú leány szemeiből kiáradtak, behatoltak a fiatal huszártiszt szivébe s aztán lángra lobbantották azt. Hej, mint örült az anya Csereyné, mikor látta, hogy munkája nem hasztalan volt! És csak fokozta, tüzelte az ifjú katonának a szenve.délyét. Hadd égjen, hadd lángoljon az, majd ha eléggé fölszitotta, majd ha már-már elég biztos lesz abban, hogy az ifjú katonát nem vesztheti el, — kivetheti egészen a hálót.

Wesselényi belement a kelepczébe.

Csak akkor döbbent meg, mikor rokonai, jóbarátai figyelmeztették, hogy ez a leány tulajdoniképpen pápista, hát hogyan veheti el. Ilan-em azért nem lépett vissza, megkérte a kezét. És akkor Csereyné is előlépett. Nagy megtiszteltetésnek vette a Wesselényi ur szives érdeklődését és mivel úgy látta, hogy az ő Kánya is hasonló érzelmekkel viseltetik iránta, szívesen adná beleegyezését. De hát ő református, a leánya pedig katho- likus. Hogyan tudnának megegyezésre jutni. Hanem azért, ha egy Írást aláír, a melyben megígéri, hogy születendő gyermekei közül bár a fiuk református hitben is, de a leányok mindenesetre k-atholikus vallásban neveltetnek, akkor — Isten