Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-12-16 / 50. szám
5o. sz. 1911 decemiber 16.____________Amerikai Magyar Reformátusok Lapja Hogyan kell őt követni. Jézust kell követni, aki annyit szenvedett felebarátaiért, aki nem sajnálta a terheket, csakhogy másokat boldoggá tegyen. így kell nekünk is cselekednünk. Segítenünk kell felebarátainkat, segítenünk kell Krisztus egyházát, a mely az ő nagyszerű tanait terjeszti e földön. Nem szabad visszariadnunk egy kis fáradságtól és áldozattól sem, mert azok által nyújthatunk igazán segítséget azoknak, akikkel naponként érintkezünk. Az egyház a legmagasztosabb testület, amelynek isteni eredete van és a -mely évszázadok óta áldásos munkát végez az emberek között. Nincsen szebb dolog, mint tartozni valamely egyházhoz és az üdvözítő Jézust követni. Ez természetesen kötelmeket is szab elénk, -de ne féljünk: a legszebb kötelességek azok, amiket e földön teljesíthetünk. Mert amikor ezeket a kötelességeket teljesítjük, nemcsak magunkért tesszük, hanem a mi felebarátainkért is! S mennél jobban segítjük a Krisztus egyiházát, annál többet teszünk felebarátainkért. Ki tud megnevezni. még egy olyan testületet, amely annyi áldást Ihozna az -emberiségre, mint az egyház. iTalpja vagy-e testvérem valamely egyháznak szívből és lélekből? Tudsz-e áldozatot is hozni az Üdvözítő nagyszerű munkájáért? Nem az a kérdés, hogy mennyit hozol, handm az, hogy milyen -érzelemmel teszed le az áldozatot az Ur oltárára s követed-e Jézust állandóan, minden időben. Sokan beülnek a gúnyolódok székébe. berfelett való szónoki adomány általr amelyet a gondviselés Kossuthnak juttatott. Jóformán városról-városra ment utána, hogy uijra meg újra hallja öt beszélni. Kossuth abban az évben visszatért ugyan Európába, de Dr. Logan lelkében haláláig megmaradt a mély benyomás. A hófehérhaju pátriárcha igen -megörült, midő-n őt Hámborszky Gyula ref, lekész fölkereste és elmondotta nekír hogy Kossuth népéből százszámra laknak Scranton környékén és ezek nagyrésze protestáns. Az aggastyán szemei felosillogtak s rögtön megérlelődött lelkében az elhatározás, hogy ezeket egyházi szervezetiben kell egyesíteni. Egész Scranton ösmerte és tisztelte ő-t s akihez Dr. Logan látogatóba elment, az minden áldozatra kész volt. Az egyházi munka a magyarok között egyszerre négy- helyen indult meg: Scrantoniban, Wilkes Barreban, illetve Westmoire-on, Throopon és^ Peckvillén, amely utóbbi falu lett a lelkész székhelyévé, mint központon fekvőhely. Hámborszkynak elég dolga volt, ai midőn mind a négy helyen kellett fungál- nia és segítsége nőm volt, mert ő volt akkor az egyetlen magyar presbyteriánus segéllyel támogatott református lelkész: egészen 1903 tavaszáig. A scrantoni egyháznak az első évben,, amidőn még az azóta B-u-ífaloba költözött singyár fönnállóit és a magyarság ott dolgozott, sok hive volt. A gyár el- költöztével megcsappant az egyháztagok száma is, de azért az egyház fönnáll és most készül a kis temploma helyett lenn a völgyiben, a város közepén nagyobb,, diszesefob templom építésére. Óh, de ne tartson ez soha vissza téged Krisztus követésétől. Lásd a jó gyermek védelmére kell az öt féltő gonddal felnevelő szüleinek, ha az idegenek támadják: neked is így kell cselekedni, ha az egyháznak h-üséges tagja, Krisztusnak igazi követője akarsz lenni. Akkor kell kimutatnod a hűséget és a szeretetet, a midőn a legszentebb érzelmeidben támadnak hitedért és vallásodért. A ki így cselekszik, az igazi követője a Krisztusnak, hűséges tagja az anyaszent- égylháznak és nemesen gondolkozó tagja a társadalomnak. Munkálkodjunk azért, hogy egy napon mindnyájan a teljesített kötelességtudat érzésével állhassunk meg az örök biró széke előtt. Harsányi László. ---------o--------AZ AMERIKAI MAGYAR PRESB. REFORMÁTUS EGYHÁZAK TÖRTÉNETE. A SCRANTONI, PA. EGYHÁZ. A pennsylvaniai Scrantonnak, az állam legnagyobb bányavárosának magyar református egyháza a feledhetetlen emlékezetű kiváló férfiúnak, Dr. Logan Cro- thers Sámuelnek köszönheti megalapítását. Az i'898-ik évben Hámborszky Gyula akkor mount -carmeli ref. lelkész átjött Wilkes Barreiba, amely Scranton közelében van s az ottani magyarságot -összeszedve, istentiszteleteket tartott nekik. Dr. Logan i8524>en, mint fiatal lelkész hallotta Kossuth apánkat beszélni és el volt bűvölve ama csodálatos, szinte emDe édes Istenem, hát teheti-e ö ezt? Hiszen igaz, hogy arca, -kezei durvák, -de szive, lelke még mindig oly gyöngéd, oly tiszta, -oly romlatlan, mint mikor négy év előtt egy szebb, egy boldogabb jövő reményének a fejében szülőföldjét elhagyta. Nem, ő nem fogja megölni gyermekének s nejének lelkét. Vesszen inkább ő. Ezzel egy zavaros szürke folyadékkal telt üveget vesz ki zsebéből. Dugóját kihúzza s laiz üveget szájához illeszti. De mielőtt tartalmát kiinná, -eszébe jut valami. Értesíteni kellene 'őket legalább egy sorban. Hadd tudják meg, mi történt véle s miért tette. Aztán -meg el sem búcsúzott még tőlük. Oda megy alvó feleségéhez, megcsókolja gyöngéden őt is, leendő kis árváját is. Egy könnycseppet morzsol el szemében s -az asztalnál alvó kis fiához lép. Nézi, nézi, majd homlokon csókolja s leül, hogy megírja a hucsusort. Reszkető kézzel nyúl a tollhoz s maga -elé vonja a gyermek irkáját, hogy annak egyik tiszta lapjára Írja, hogy itt hagyta őket, mert tovább nem nézhette szenvedésüket, nyomorukat. Majd ha ott lesz közel az Úristenhez, kérni fogja őt, ne hagyja el, oltalmlaizza özvegyét és tehetetlen árváit. És Íme; amint kezébe veszi az irkát, szeme megakad a girbe-görbe sorokon. Gyermeke a tanulástól fáradtan s álmosan a nyári magyar iskolában tanult estvéli imádságnak e következő sorait irta oda : “Aki gondot viselsz reám, Én Istenem, édes atyám: Viselj gondot jó apámra, . Tartsd meg őt a mi számúinkra!” Kiesett a toll kezéből. Agya megrendült. Ko-m-or arca' még komorabb lett. Hideg borzongatja és megrémül. De ez -az állapot nem sokáig tiairt. Kezd világosodni előtte, hogy -mit akart -tenni. Igen, családját akarta a nyomorból a még nagyobb nyomorba, a szégyenbe s talán a megsemmisülésbe dobni. A méreggel telt üveget kidobja a nyitott ablakon & aztán gyermekére néz. ő irta ezt a pár sort oda, mikor már álmos volt. Apja nevével laludt el, reá gondolt, mielőtt elaludt, s tán most is felőle álmodik. És elhagyja arcát a komorság. Már nem remeg, már nem borzongatja a hideg. Arca nyájas s vallatni különös melegség hatja át egész lényét. Kis fiára borul, megcsókolja s aztán összekulcsolva kezét, néz, sokáig néz lalvó gyermekére s aztán alig hallható hangon rebegi: — Igen, édes gyermekem, imádat a jó Isten meghallgatta s megtiartotta apát. Tóth Mihály kollégiumi tanuló, Bloomfield, N. J.
