Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-02-04 / 5. szám

11. «UUL Amerikai Magyar Btfomfttusok Lapja” 5. sz. 1911. Február 4. J., Kalla S. 'és Jakobb A. urak nyolc tagú bizottságát Dóka Zsig mond az egylet elnöke vezették fel a karzatra a honnan szigorú vizsgálat után nehezen állapodott meg a dijak (kiosztásában, mert olyan sok volt a szép hogy nehéz volt a döntés. így az első női szépséget titkos szavazás alapján kellett íel'diöhteníi. |Egy|^bi|riáta(t k /következők nyertek (szavazatot. 1-ső dij női szépség Aranyosi Ella k. a. 5. — Kassay Illonka k. a. 2.— Az amerikai zászló 1.— Aranyosy ElMeska k. a. kapta a legtöbbet „A rózsa“ jeli- mezben; 6 szép ezüst kanalat. A leglkomikusabb nő mint máso dik díjas és általánosan Pataky Inénke k. a. volt aki minden izében eredetiPulyka kakas“ szerepeit játszott s igy egy szép gyümölcsös kosarat kapott. 1- ső férfi szépség általánosan Szilágyi János volt mint „Spanyol herceg“ egy pár arany kézelő gombot kapott. 2- ik dij a legkomikusabb férfi, mint „amerikai csavargó“ iGrofosi K. István volt aki általános szavazatra egy aranyozott szép ébresztő órát nyert. Külön kellene még sok szépet kiemelni u. m. Magyari Teréz (k. a. Dindo 'Mariska k. a. Jencsik Etelka k. a. mint lovar külö nősen szép volt aztán Nagy Erzsibe k. a., Lux M. k. a. stb. stb. Az elnök Dóka Zs. ur szép szavakban köszönte meg a jel- lenlévk szives pártfogását és (külön köszönő s dicsérő beszéd ki séretében adta át az egyeseknek a nyert dijakat az egész kö­zönség általános tetszésére. Ezután következett a felejthetet­len vigaszság egészen reggelig. J. A.-----o----­lálát készül megsiratni. A táncoló cssászár pillanat alatt letépi magáról a fején lé­vő cserkoszorut, eldobja lantját, melyről előbb letépi a húro­kat, egy fájdalmas kiáltásba tör ki és szótlanul elrohan a tár­saságtól, tetszésére bízván mindenkinek, kiván-e tovább mu­latni; avagy kiván-e osztozni a sászár mély fájdalmában. Néró ügyes színész volt! A jelenet mély benyomást tett a börülállókra, sőt jórészt sikerült neki ezen kétségbeesést szin­Néhány pillanat alatt kihalt volt az előbb hangos örömün­nep terme, mindenki sietett az isteni Cézár példáját követni. * Néró pedig visszavonult termeibe és Anicetust hivatá ma­gához. Még mielőtt eez megérkezhetett volna, egy újabb hírnököt fogadott a császár. Ez jelentését lelkendező hangon mondotta el, de be nem fejezhető, Néró intett kezével s a hírnök az egyik mellékterem ben várta be Néró további parancsait. Közben megérkezett Anicetus. • Boldog mosolylyal ajkán és annak tudatában, hogy a reá- bizőtt szennyes munkát jól végezte, dicséretre áhítozva lépett ura elé a hajóskapitány. — Nagyon jól végezted, Anicetus dolgodat — mondá Né­ró — éppen most volt egy hírnök itt, aki arról tudósított, hogy anyám szerencsésen megmenekült a hajótöréstől és most már a lukrinia-tó melletti nyaralójában piheni ki a rettenetes ese­ményt. — Császár, az lehetetlen, én magam a saját szememmel láttam, amikor az egyik evezőslegény reásujtott a fejére, ami­kor azt kiáltotta: „Mentsetek meg, én vagyok Agrippina!“ — Igen, — válaszolt Néró, — csakhogy ezt nem Agrippina hanem Acerronia kiáltá. — Megfoghatatlan, császárom, megfoghatatlan! — ismé­telgető Anicetus­— Mégis igy van, s a hirnök, aki az üzenetet hozta, itt vár a mellékteremben. — Mit parancsol az isteni Cézár tehát ? — kérdé Anicetus. — Számíthatok reád? — Életem a császáré. — Nos tehát; rejtsd el magad e kárpit mögött és ha neve­det szólítani hallod, lépj be, tartóztasd le a hírnököt s mond, hogy láttad, amikor tőrét belém akarta döfni. Kevés vártatva belépett újból Agrippina hírnöke s Néró felszólítására folytató a szerencsétlenségről szóló üzenetadást. Néró mély fájdalmat, majd ijedséget és a megmenekülés­ről szóló részleteknél kitörő örömet színlelt. Vgül, mikor a hirnök befejezte jelentését, igy szólt hozzá: — Az isteni Agrippina tehát hála az istenek gondviselésé­nek a lukrinai nyaralóban tartózkodik ez idő szerint ? — Igen, — felelt a hirnök mélyen meghajolva Néró előtt. De Néró egyebet sem akart tudni; mikor bizonyos volt afe­lől, hogy anyja megmenekült s tudta hatarozottan, hogy hol tartózkodik, azonnal el is készült pokoli tervével­Lassan felemelkedett fekvőhelyéről és fél kézre támasz­kodva; szó nélkül egy éles tőrt dobott a hirnök lábai elé s köz­ben hangosan kiáltá: — Anicetus, Anicetus! Segítség! Anicetus és a palotaőrség parancsnoka azonnal előrohan­tak s mielőtt a halálra rémült hirnök még egyáltalán szóhoz juthatott volna, már életével fizetett a jó hírért, melyet urának hozni vélt. REGÉNY. Örült a trónon. (16 Irt«: DUMAS SÁNDOR, Helyét, melyet az imént hagyott volt eel csupán, újból el­foglalta, meghagyta, hogy újabb énekesek és táncosok vonul­janak fel s a félbenmaradt mulatság újból kezdetét vegye. Elhozta lantját, elénekelte Trója ostromát. De időről-időre mégis mintha kellemetlenül érezte volna magát a társaságban. Hideg verejték ült ki nem egyszer a homlokára és az egész tes­te meg-megremegett. ügy tűnt fel előtte, mintha a tengerbe fuladt anyja jajki­áltásait hallaná . Ezek a jelenségek azonban nem soká bántot­ták a sászárt, végül mégis csak győzött benne a gonosz, a aler- numi ó-bor megtette a hatását, Néró császár nemsokára négy libiai táncosnővel táncra perdült. Most azután kezdetét vette a legőrültebb; legvadabb ti­vornya. A cimborák a hordóknak betörték bordáikat és az erdő és berek virágai azon az estén százéves ó-borokban fürödtek­Úgy két órával a hajóraszállás után egy rabszolga közele­dett az üvöltő csapat közepén őrülten táncoló császárhoz • és ime a részeg, a duhaj, a magából kikelt császár egy pillanat alatt teljesen nyugalomra tér. Csak néhány szót szól urához a rabság gyermeke, de ez is elég, hogy Néró császár megnyugodjék, a gaztett sikerült, Ag­rippina nincs többé, eldobhatjuk immár a részeg ember álarcát és felvehetjük a sorscsapástól sújtott gyermekét, aki anyja ha

Next

/
Oldalképek
Tartalom