Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-02-04 / 5. szám

5. sz. 1911. Február 4. Amerikai Magyar JUformAtuaok Lapja” 9. oldal. GYERMEKEKNEK. ALFRED, EDITH ÉS A CIRMUS. Edith már kilenc óra van.— Igen? — felelt Edith gondolkozva tekint fel könyvéből. Robinson történetét olvasta, miég pedig oly érdeklődésseb hogy nem is vette észre, hogy öcscsle Alfréd mr szundikál. Alfréd rendesen (kilenc órakor szokott aludni menni, de ma este egy különös alkalomra megengedték neki s nővérének, hogy 11 óráig fennmaradbassnak. 'Néhány hónappal ezelőtt ugyan is édes Apjuk s édes Anyjuk haza utaztak Magyaror­szágba, hogy szülőhazájukat megláthassák. Ez idő alatt nagy ©énjük viselte gondjukt. Miután figyelmeztette a gyermeke két, hogy szüleik még ma megérkeznek, kérte őket» hogy délu­tán pihenjenek és igy ne legyenek késő este sem álmosak, mi­dőn is a szülők megérkeznek. Edith aludt is délután, de Alf­réd a katonáival játszott alvás helyett és igy nem csoda, ha oly iálmos lett, hogy szemét allig birta nyitva tartani. Edith figyemeztette Alfrédot az ünnepi napra, a mire azu tán közösen elhatározták» hogy a cirmossal bemennek a kony hába, cukorkákat csináltak, azzal lepik meg szüleiket. Edith főzte, kavarta a cukorkákat, mig Alfréd a cirmust cirógatta. De már későre járt az íaő s nnyira elálmosodtak a cukor főzés mellett, hogy mindaketten elaludtak a cirmussal együtt. A cukorkák alatt javába égett a tűz ... ők pedig tovább aludtak. Már kilenc óra van . . . A cirmus. Egyszer csalk kívülről halatszott a szánkó lovainak csen­gése erre hirtelen feébredtek. Csodálkozva pillantottak a szét futott s elégett cukorkákra. A szülők megérkeztek. A kis cir­mus is felébredt s a gyermekek önömmel ugrottak édes szülőik karjai közzé, a kik úgy vették, mintha a gyermekek a cukor­kákat cskugyan elkészítették volna s azután kibontották a pák kot s megajándékozták jószívű gyermekeket, nem felejtkezvén meg a kis cirmusról sem» melynek egy szép szalagot kötöttek fel kis csengővel a nyalkába.-------:0 :-------­AMERIKAI ÖNÉRZET. A nemzeti önérzet seholt a világon nincs annyira kifejlőd­ve mint az United States of America polgáraiban, már akkor is, amikor az a polgár még csak iskolába jár. Ennek tanú jeléül egy iskolai esetet mondunk el. Azt kérdezi a tanító az iskolában: — Harry, ki volt az első ember ? Felelt Harry: — George Washington. — Igen — mondja a tanító — George Washington első em here volt korának hazánknak és mi őt, mint a haza atyját tisz­teljük. De én úgy értettem a kérdést» hogy ki volt az első em­ber a paradicsomkertben? — Vagy úgy? — mondja a gyermek — Well, most már tu­dom. Ádám volt az első ember. Nem gondoltam, hogy külföl dieket is tetszik kérdezni.-----o-----

Next

/
Oldalképek
Tartalom