Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-11-11 / 45. szám
igii november 19. ESDRÁS JERUZSÁLEMI ÚTJA. Aranyige: “A mi Istenünknek keze vagyon mindazokon, a kik keresik ötét jó szivből.” Bsdrás 8:22. (Közöljük a bibliának néhány megfelelő részét s a többi otthon olvasandó.) 21. Akkor böjtöt hirdetek ott az Aháva folyóvíz mellett, hogy megsanyargatnánk magunkat a mi Istenünk előtt s hogy igaz utat kérnénk tőle magunknak, a mi apró magzatoknak és minden marháinknak; 22. Mert szégyenlettem volna kérnem a királytól sereget és lovagokat, kik oltalmaznának minket a mi ellenségink ellen ezutban; mert ezt mondottuk vala a királynak: A mi Istenünknek keze vagyon mindazokon, kik keresik őtet jó szivből; az ő ereje és boszuállása pedig mindazokon, kik elhagyják őtet. 23. Böjtölénk annakokáért és könyörgénk ezért a mi Istenünknek; és engedelmes lön mi hozzánk. 24. Külön választék pedig a papi fejedelmek közül tizenkettőt, Serebját, Hasábiát és velek az ő attyokfiai közül tizet. 25. És adám nékik mérték szerint az ezüstöt és aranyat és az edényeket, mélyeket a király az ő tanácsosaival és fejedelmeivel egyetemben és az egész Izráel, kik találtattak vala, adtak a mi Istenünk háza szükségére. 26. Adék, mondom, kezedbe hatszáz tálentom ezüstöt és ötvent; és száz tálen- tom érő ezüstmüvet: és száz tálentom aranyat. 27. És húsz arany rostélyokat, melyek ezer drakhmát érnek vala; és a jóféle aranyszínű rézből csinált edényeket kettőt, melyek oly becsesek, mint az arany. 28. És mondék nékik: Ti az Urnák szentéi vagytok és az edények is szentek: és ez az arany és ezüst szabad jóakaratból adatott ajándék a ti atyáitok Urának Istenének. 29. Vigyázzatok és megőrizzétek, mig mérték szerint kézbe adjátok a papi fejedelmek, Léviták és az Izráel nemzetségeinek fejedelmei előtt Jeruzsálemben, az Ur házának kamaráiban. 30. Felfogadák azért azok a papok és léviták az ezüstnek, aranynak és edényeknek terhét, hogy felhoznák Jeruzsálembe, a mi Istenünk házához. 31. Elindulának pedig az Aháva folyóvíz mellől az első hónak tizenkettődik napján, hogy mennénk Jeruzsálembe: és a mi Istenünknek keze volt rajtunk és megoltalmazott minket a mi ellenségünknek és utánunk leselke- dőknek kezéből ez utón. MAGYARÁZAT. Egy napon Esdrás pap kérelemmel fordult Babilónia hatalmas királyához. Körülbelül a következőket mondhatta: “Óh király! a fogoly nép, a mely hazatért Jeruzsálembe, nagyon szegény és boldogtalan. Segítségre van szükségük.” ÖRÖMHÍR.------o-----A király szívesen válaszolt Esdrásnak, megígérte a segítséget, hogy Babylon összes zsidó népe visszatérhessen Jeruzsálembe. Arany és ezüst adományokat nyújtott át Esdrásnak, hogy az Ur oltárát megépíthessék. Esdrás összehívta a hazatérni óhajtó népet. Örömmel gyűltek össze az Aháva folyó mellé a népek, mielőtt útnak indultak volna. Esdrás tudta, hogy az ut Jeruzsálembe milyen hosszú és veszedelmes, azért kérte imájában a jó Istennek a segítségét. Isten meg is segitette az ő benne bízókat. Szerencsésen meg is érkeztek Jeruzsálembe. Azonban Esdrás munkája itt kezdődött csak meg. A nép nap — mint nap vétkezett az Isten ellen és elfelejtkezett a templomról, Bsdrás, hogy megmentse népét, buzgón könyörgött a nép megtéréséért s a zsidók belátva bűnünket, alázattal fordultak Istenhez, a ki meg is segitette őket. GYERMEKEKNEK. Most egy utazásról szól a történet, egy olyan utazásról, a melyre nagyon nagy előkészületeket kellett tenni, mert az hosszú volt és sok időt vett igénybe. Esdrás pap volt a vezér és körülbelül 8—900 emberből állott az utazó csoport. Ha miint a madarak, úgy repülhettek volna át hegyeken és völgyeken, hogy visszatérjenek hazájukba, úgy körülbelül csak 500 miértföldet kellett volna tenniök. így azonban 8—900 mértföldnyi hosszú utat kellett megtenniök, hogy Jeruzsálembe érjenek. És Esdrás idejében nem voltak még vasutak, mint ma. így az előkelőbbek lovakon és szamarakon mentek, a szegényebbek pedig gyáíog. Mindnyájan tudjuk, hogy miért tették meg a zsidók ezt a nagy 'Utat, azért, hogy a Jeruzsálemben lévő zsidókat buzdítsák és bátorítsák arra, hogy a várost és különösen a templomot, újra felépítsék. A babyloniai király, a ki oly kegyesen meghallgatta Esdrás kérését népével együtt, aranyat és ezüstöt adott Esdrásnak a templom felépítésére, amint az Írás mondja: “600 tálentum ezüstöt és 50-et; és 100 tálentum érő ezüstmüvet és 100 tálentum aranyat.” Most ha átszámítanánk dollárokba, bizony ez az adomány igen sokat tenne ki, mert egy talentum ezüstnek az értéke á súlya után 1875 dollár. Egy arany tálentumnak az értéke pedig 33,750 dollár. Elgondolhatjuk, mennyi sok pénz volt Esdrás papnál és népénél és mennyire kellett kérni az Istennek a segítségét, hogy útközben veszedelem ne érje őket. Mindnyájan egy hosszú utazást teszünk majd az életben és Isten mindannyiunkat megajándékoz gazdagon s ha nem akarjuk elveszíteni ezeket az adományokat, hanem hasz- •v nunkra fordítani, úgy ne feledkezzünk el sohasem betartani Istennek parancsolatait. A SZAVAK MAGYARÁZATA. Aháva magyarul vizet jelent. Egy kicsinyke folyónak a neve, a mely mellett a fogságból hazatérő nép Esdrás vezetése alatt gyülekezett, mielőtt Jeruzsálembe elindultak volna. 22-ik vers: “Mert szégyenlettem volna....” Esdrás nem akarta kimutatni félelmét a király előtt, azért nem kért tőle sereget. “Ellenség”: abban az időben a rablók különösen az utazókra vadásztak és miután még nyilvános szállodák sem voltak, ahol az utazók védelmet találhattak volna, igy az utazás sok veszedelemmel járt. 31-ik vers: “A mi Istenünknek keze volt rajtunk...” Stanley Henrik, a világhírű utazó irta a következőket önmagáról: “Az imádkozás minden expedícióm alkalmával úgy erkölcsileg mint szellemileg megerősített engemet. Sokkal jobban, mint akármelyik olyan barátom a társaságból, a ki nem imádkozott. Az imádkozás nem vakította meg szememet, sem el nem tompította értelmemet, sem nem zárta be füleimet, hanem ellenkezőleg bizalmat és bátorságot adott. Sőt még többet: örömöt és büszkeséget is adott nekem a munkámban és reményteljesen emelt fel ezerötszáz mértföld- nyire erdei utakon; mintegy vágytam szembe nézni a veszedelmekkel és a fáradalmakkal... A müvélt nép örvend annak, hogy az országban a törvény erős keze megvédi... éppen olyan biztosnak érzi magát a legsötétebb vadon helyén az, a kinél megvan az Istenbe vetett bizodalom.” A Jeruzsálembe vándorlók.
