Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-10-28 / 43. szám

12 Amerikai Magyar Reformátusok 18 Regény. ■-----o-----­Az elátkozott család.------o-----­Irta: Jókai Mór. (Folytatás) Mészáros János ellenvetés nélkül szót fogadott, s leterité a sok galléru pukovai posztóköpenyt az érdemes céhmester ur elé. Akkor nemes Bajcsy András uram ki­vonta csizmaszára mellől rézpitykés bics­káját s kinyitá azt és a köpeny közepére álla, mint egy áldozatra készülő táltos a régi napimádó magyarok közöl; kezében a fölemelt késsel. Mindenki áhitattal leste szavait, mert azt jól tudta, hogy nemes Bajcsy And­rás uram bárha némelykor igen furcsa előkészületeket tesz is, de mindig okosat és nyomatékosat mond. — Szerelmetes hitsorsaim! — kezdé a jeles férfiú, olyszerü helyzetet véve a kivont késsel, mintha egyenc en szivébe akarná azt döfni. — Mire való a mi vál- lainkon ez az ezüst lánc? mire valók a mi kebleinken emez ezüst gombok? Lánc és teher az; és semmi egyéb, mely minket lefelé von a föld felé! íme vessük le a mi láncainkat, rázzuk le a mi tenheinket, és építsük fel azoknak árán az urnák hajlé­kát, a mely bennünket fölemeljen az ég felé. Járjunk ezentúl fekete gombokkal, hogy a kik meglátlak bennünket, el­mondhassák rólunk: ime ezek ama hires város lakosai, a kik nem viselnek ruhái­kon többé ezüstöt: de viselik sziveikben az urat, és emlékének templomot az ő cifraságaiknak árán: és bizony mondom, az mi rajtunk nagyobb ékesség leend minden aranynál, ezüstnél. És e szavakat mondván, nemes Bajcsy András uram nekifota a bicskát, leka- nvaritá válláról a súlyos ezüst láncot, le- szabdalá a nagy filigrán gombokat s oda veté azokat a köpönyegre, melyről hátra­lépett s prófétai ihlettel mutatott oda a többi jelenlevői nek. Egy pillanat alatt minden férfi kezé­ben villogott a kés; tépte, fejtette min­denki magáról az ékszereket, ezüst lán­cok, ezüst gombok hullotak a kiterített köpenyre minden oldalról, senki sem ké- sedelmezett; senki sem tétovázott; a ké­seket egymás kezeiből ragadták ki, a ki­nek nem volt; pirult arcú nők és szüzek rimánkodtak az előttük álló férfiaknak, hogy arany függőiket, gyűrűiket enged-, jék az áldozat közé tenni; e hir villám- | gyorsán futott v.égig a y^rqson s a ki Jjüeghallá azt, .-íctelt a térre, mindig töbÖ j nép gyűlt össze a téren, apró gyermekek elhozták takarék márjásaikat, egy-egy .kpldusnő fillérje is kézről-kézre adatott, mig az áldózathatalomhoz ért, hogy csen­dülésével ö is beleszóljon abba a zenébe, ► a mi úgy tetszik odafenn. Egy óra múlva halommal állt az ezüst a kiterített köpenyegen. Akkor nemes Bajcsy András uram megfogá a drék német ácsmester Ham­pel uram kezét, és odavezeté őt az ezüst­halomhoz : — íme, szerelmetes atyámfia, itt va­gyon az érték, tegye kegyelmed rá a ke­zét és vállalja fel, hogy építsen számunk­ra ezért egyházat, diszeset és tágasat, a hogy tudtára adatott. Hampel mester ijedten rántá ki kezét Bajcsy uraméból s nagy buzgalommal kezde tiltakozni. — Eressze engem Bajcsy ur. Ne tré­fálja igy. Én bizony nem teszek sem ke­zemet, sem lábamat a kegyelmed ezüst­re; — no csak neharagudj a magát ne­kem : meglehet, hogy rosszul megmond­tam, más akartam megondani. Engem nem kell a kegyelmeteké ezüst, nem arany, és mégis csinálom fogom, a mi kell. Ezt mondja becsületes ember; és ki mondja, hogy Hampel Kristóf nem be­csületes ember van? Én beszélem ma­gyarul rosszat, de érzem jót. A református hitfelek annál kevésbbé kezdték érteni a derék ácsmestert, men­tül jobban iparkodott az magát összeke­resett szavakkal megérteni, a min vég­tére Hampel Kristóf uram oly melegbe jött, hogy kirántá tubákszin kabátja zse­béből egy hosszú szarvasbőr-erszényt, azt ezüst-halmaz fölé, s kirázta belőle, a mi benne volt; lázsiás tallérok és jó vert körmőci aranyok. — Nekem nem kell a kegyelmetek ez­üst ; teszem hozzá én is, legyen több. — Adják kegyelmetek a fa, csinálom a mun­ka ingyen. A templom Istené van, te­szem e munkát Istennek, majd megfizeti nekem Isten. Tartja meg kegyelmetek a ezüst, jó lesz fizetni vele a pap, meg kán­tor: én nem prédikál, se nem énekel a ke­gyelmeteknél; lesz a sok ezüst fundatio. A ki becsületes ember, azt mond: és Hampel Kristóf mindg becsületes em­ber, beszélni rossz, de szive van jó. A derék ácsmester nem volt valami kitűnő szónok, de szavai oly lelkesülést gerjesztenék hitifelei között, hogy azok egymásután törtek maguknak utat a kö­zépre, s önként felajánltak minden mun­kát ingyen, a mi a protestáns hitfelektől ki nem telhetett. A kovácsok, lakatosok, bádogosok egytől-egyig mind katoliku­sok voltak: náluk nélkül nem épülhetett temptorh. Senki sem akart fizetésről hal­43. sz. 1911 október 28. lani, az emberséges ácsmester sorfól-sor- ra járt mindekihez s bámulandó igyeke­zettel iparkodott azt a kevés magyar szót, a mi ráragadt, ékes beszéddé ala­kítani, hogy rádisputálja minden em­berre, a mit a nélkül is tudott, érzett es mondott mindenki, hogy ez a munka tetszik odafenn az égben... Kétszázados villongás igy csendesült el egy napon, és lön béke egyetértés a. város lakosai között és régi ellenségek nyújtják egymásnak kezeiket és az erő­sebbek mondák a gyöngébbeknek; “ler gyünk egymás testvérei!" Nem! ez a város nem fog elsülyedni. A föld csak nóhaméha rendült meg az összegyűlt csoportok alatt, az ur láb­nyomától megdobbanva. Mintha azt mondaná vele: hogy ő is jelen volt... és hallotta a fogadásokat... Az alku hamar készen volt; a hol min­den ember ingyen adott mindent, nem volt nehéz az egyesség. Hátra volt azonban még a kegyes vál­lalat nehezebb része: a helytartósági en­gedély. Ez időben az sem kerülhetett sokba: a városbiró és tanács előre meg volt már nyerve ez iránt; a derék német ácsmes­ter többséget szerzett a türelmi kérdés­nek a “hatvanszemélyek” gyűlésében; a tanács nem mert ellentmondani; az egy­házi hatóság részéről sem történt ellen­vetés. A jámbor takácsok és szürszabók azokban a zöld dolmnáyokban előre el­járták mind ezen urakat s biztosit- taták magukat a kegyes elnézésről, ne­hogy hasztalan reménységgel biztassák fel polgártársaikat. (Folytatása következik.) A LEGGYORSABB ÚTVONAL London, Budapest és Becsbe Liverpooli felé. Leggyorsabb és legnagyobb négycsavarű turbinás gőzhajók. Lusitania — Mauretania. Carinania 3as, Caronia Campania 2ös csavnni. MAGYAR AMERIKAI VONAL Egyedüli Közvetlen hajójárat NEW YORK, FIUME ét TRIEST Között. Hajóindulásaink New-Yorkból: PANNÓNIA, okt. 26, délben. CARPATHIA, nov. 9, délben. N»’w-Yorkból Fiúméig $3G 00 Fiúméból New-Ycrkipr $35.00 és $4.00 fejadó. Farduljoti ügynökeinkhez vág y főirodáink hoz. NEW YORK BOSTON CHICAGO MINNEAPOLIS

Next

/
Oldalképek
Tartalom