Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-10-28 / 43. szám

8 . Amerikai Magyar Reformátusok Lapja. 43. sz. 1911 október 28. igii október 29. ESZTER KÖNYÖRGÉSE NÉPÉÉRT. (Eszter 4:1, 5: 3.) Aranyige: “Megőrzi az Ur mindazokat, kik ötét szeretik.” Zsolt. 145:20. 10. És felele Eszter Hatáknak és meghagyá néki, hogy megmondaná Márdokéusnak: 11. Mindnyája a királynak szoligái és a király tar­tományinak népei tudják, hogy minden férjfiu és asszony, valaki bémegyen a királyhoz a belső pitvarba, a ki nem hivattatik, ilyen tör­vénye vagyon, hogy megölettessék az, attól megválva, a kire a király az aranyvesszőt ki­nyújtja, mert csak az él; én pedig nem hivat- tattam, hogy bémenjek a királyhoz, immár harminc naptól fogva. 12. És megmondák Márdokéusnak az Eszter beszédit. 13. Mond pedig Márdokeus, hogy mondanák meg Eszternek: Ne gondold a te szivedben, hogy te megmaradhatsz a király házában a több zsidókon kívül; 14. Mert ha e mostani időben ezt elhallgatod, másunnan lészen köny- nyebbségek és szabadulásuk a zsidóknak: te pedig s a te atyád háznépe elvesztek; és ki tudja, talán csak a mostani időért emeltettél Istentől a birodalomra? 15. Akkor megparan­csoló Eszter, hogy megmondanák Márdokeus- nak: 16. Menj el és gyüjts egybe minden zsi­dókat, kik Susánban találtatnak és böjtöljetek érettem és se egyetek, se igyatok harmadna­pig, se éjjel, se nappal, én is az én leányaim­mal igy böjtölök: és eképen bémegyek a ki­rályhoz (noha törvény ellen vagyon) ha szin­tén el is kell vesznem. 17. Elméne Ezért Már- dokéus és mind aszerint csélekedék, a mint Eszter néki megparancsolta vala. 1. Történék pedig harmadnapon, hogy Esz­ter felöltöznék a királyi ruhába; és megállana a király házának belső pitvarában, a király házának ellenébe; A király pedig ül vala az ő országának székiben az ország házában, a háznak ajtaja ellenében. 2. Lön pedig, mikor meglátta volna a király Eszter királynéasz- szonyt állani a pitvarban, kedvet talála az ő szemei élött: És a király kinyújtó Eszterre az aranyvesszőt, melyet kezében tart vala: akkor oda méné Eszter és megilleté az aranyvessző­nek végét. 3. És monda néki a király: Mi dolgod vala néked Eszter királynéasszony és micsoda kérésed vagyon? Országomnak fe­léig kérjed és megadatik néked. MAGYARÁZAT. Reges régen Babylon városában élt egy leány, akinek a neve Hadassá, vagy másképen Eszter volt. Ez a leány árvaleány volt, azaz az apja régen meghalt. Eszter mint rabszol­ga dolgozott az országban, miután Izráel né­péből való volt. De bármilyen szomorú és elhagyatott volt is ennek az árva leánynak az élete, nem lehet eltagadni tőle, hogy ő csupa szeretet és jóság ,rolt. Nemes volt minden érzésében és emel­V-aT A király feléje nyújtja aranypálcáját. lett oly gyönyörűen kifejlődött, mint a leg­szebb virág a király kertjében. Valóban ő szebb volt az ország összes leányainál. Egy napon csodálatos dolog történt. Az árva leányt az ország hatalmas királya király­nővé teszi. Eszter bejutott ihát a királyi pa­lotába, ahol a szobák márványkövekkel vol­tak díszítve. Az ablakokon a legdrágább füg­gönyök csüggtek arany és ezüst karikákon. Még az, edények és az ágy is aranyból voltak készítve. Ebben az időben szolgált Mardo- kéus a királyi udvarnál, aki Eszternek az uno­katestvére volt. Mardokéus nevelte fel Esz­tert, mint árva gyermeket. Volt még az országban egy Hámán neve­zetű ember, akit a király minden fejedelmek között a legmagasabb polcra emelt. Minden szolgának meg kellett hajolni Hámán előtt. Eszter unokatestvére, Mardokéus azonban nem hajolt meg előtte. Hámán nagy haragra lobbant emiatt Rávette a királyt, hogy Izráel népét megölesse. A király engedett a beteg gondolkozást! ember kívánságának. Mikor a nép meghallotta a borzasztó hirt, nagyon megfélemedett. Mindenki gyászru­hát öltött. Mardokéus izenetet küldött Esz­terrel. Kérte, könyörögjön a király előtt Iz- ráel népéért. • De volt egy szigorú törvény, hogy ha bárki a király elé ment anélkül, hogy a király hívta volna, elveszti életét, hacsak a király feléje nem nyújtja az aranypálcáját. Még a király­nénak sem vplt szabad a törvényt megszegni, vagyis hívás nélkül a király elé menni. A nemesen érező Eszter maga is megijedt először. Majd később visszaüzent Mardokéus- nak: “Megyek és könyörgök a népemért, ha meghalok, azt sem bánom.” Felvette a legszebb ruháját, aztán remegve bement a király elé. A király, a mint ránézett a királyné arcára, leolvasta a jóságot s a né­péért való rajongó szeretetet. Aztán kiyntij- totta felé aranypálcáját s mondá: “Mi a kíván­ságod Eszter, megadom, ha mindjárt a felét is kívánod a birodalmamnak.” így mentette meg a hűséges királyné Izráel népének életét. GYERMEKEKNEK. Eszter könyve, bár nagyon rövid, csupán tiz fejezetből áll, de rendkívül érdekes tarta­lommal bir. Melyik gyermek olvasta már át ezt a könyvet? Nemde érdekes, hogy mint lett az árva leányból a hatalmas országnak a királynéja. Isten ma is megsegíti és előre viszi azokat, akik jószivüek, szeretetreméltóak és készek felebarátjuk segítségére bármit megtenni. Ki tudná megtnondaui azt, hogy ki volt Hámán? Mikor haragudott meg Mardokéus- ra és a zsidóságra? A harmadik fejezetben megtaláljuk mind­ezekre á feleletet. Hámán nagy ember volt, de szeretett volna még nagyobb és hatalma­sabb lenni a birodalomban. Azt gondolta, hogy ha Márdokéust és általában a zsidósá­got eltávolítja az országból, akkor ezáltal a hatalmát fogja megnagyobbítani. Egy alka­lommal rá tudta venni még a királyt is a ha­lálos ítélet aláírására. Eszter maga is egy zsidó volt és igy a tör­vények szerint őneki is meg kellett volna hal­nia. Mardokéus azonban elüzent Eszterhez, hogy kérjen a királytól bocsánatot és kegyel­met. Senki sem merte volna ezt megtenni, csupán a hűséges Eszter, aki ezáltal a népét megmentette. TANÍTÓKNAK. Ha van idő és alkalom, úgy a legcélszerűbb, ha minden tanító átolvassa Eszter könyvét a tanítványok előtt. A történet amúgy is olyan, mint egy gyönyörű szép regény és igy min­den tanítvány élvezni fogja. Legcsudálato- sabb ebben a könyvben az, hogy egyetlen egy­szer sincsen az Istennek a neve megemlítve és mégis az egész könyv az isteni csodálatos gondviselésre vonatkozik. A zsidóság még ma is sok országban el van nyomatva. Te­kintsünk csak Oroszországra, ahol a zsidó­üldözések mindennaposak és valóban Istennek munkáját láthatjuk abban, hogy mindennek dacára a zsidó nép még mindig megvan ugyanabban a vallásosságban, mint egykor, abban a régi időben. ÖRÖMHÍR.

Next

/
Oldalképek
Tartalom