Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-10-28 / 43. szám
Amerikai Magyar Reformátusok Lapja. 43. sz. 1911 október 28. VOL. XII. OCT. 28, 1911. No. 43. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA A Ref. Church in the U. S. magyar egyház- megyéjének hivatalos lapja. Felelős szerkesztő: HARSÁNYI LÁSZLÓ, new yorki ref. lelkész Főmunkatárs: KOVÁCS ENDRE, daytoni ref. lelkész. Szerkesztőség és kiadóhivatal: a 14-ik utcai magyar ref. egyház, New York. Minden levél, közlemény, egyházi és egyleti tudósítás, felszólalás és hirdetés e címre küldendő: Rév. LADISLAUS HARSÁNYI Lakás: 326 E. 79th St., New York. Telephone 7135 Lenox. Előfizetési árak: Amerikába egész évre............ .............. $2.00 Magyarországba egész évre.. $3.00 (15 kor.) HUNGARIAN-AMERICAN REFORMED SENTINEL Published every Saturday by the Board of Publication of the Presbyterian Church, U. S. A. and of the S. S. Board of the Reformed Church in the U. S. Editor Rev. LADISLAUS HARSÁNYI. Publication office: 244 East 14th Street, New York. N. Y. Subscription rates: One year $2; Half year: $1; Foreign countries: One year $3; Half year $1.50. KERESKEDELEM ÉS MAGYARSÁG. Úgy szól a klasszikus idők mondása, hogy ‘Rómában római szokások szerint élj”. Annyit tesz ez másképpen, hogy idegen helyütt alkalmazkodni kell az idegen hely szokásához, elveszti különben az ember a lábai alól a talajt. Ugy-e, ha például [Magyarországon idegen nemzet fia telepszik le, hogy ott keresse meg a kenyerét: természetszerűen bele kell magát élnie a neki eleinte idegen levegőbe, mert ellenkező esetben nem boldogul. És amint mi, akiknek Magyarország a szülőhazánk, magától értetődőnek találjuk a Magyarországba bevándoroltnak ezt az alkalmazkodását: azonképp a mi természetes érdekünk azt követeli, hogy mi is helyezzük be magunkat a kereteibe ennek az országnak, amelyet fogadott hazánkul választottunk. Más lapra tartozik annak az aprólékos részletezése, mi az oka annak, hogy az Egyesült Államokba mintegy húsz esztendő óta másfél millió magyar vándorolt be. Bizonyos, hogy nem gyermekes kalandvágyból, nem tréfából történt és történik Magyarországból a kivándorlás, és bizonyos, hogy közgazdasági annak az oka. Egyszerűbben szólva: a magyarok milliói nem tudnak megélni a saját hazájukban, vándorbotot vettek és vesznek tehát a kezükbe, hogy olyan országba térjenek, amely először is megadja számukra a miunka lehetőségét, azután pedig megfelelő fizetséget juttat nekik munkájuk bére gyanánt, amellett, hogy megbecsüli bennük az emberi méltóságot. Világos, hogy csak az élvezheti ebben az országban munkájának ilyen gyümölcseit, aki dolgozni akar, és e tekintetben legnagyobb ellenségei részéről sem illetheti vád az amerikai magy arságot. Ám: nemcsak nem árt, de egyenesen szüksér ges a figyelmeztetés, hogy az amerikai magyarság nehezen idomul ahhoz, ami ezt az országot a világ egyik legelső hatalmává tette: a kereskedelemhez. A magyar embernek — otthon, a szülőhazájában — szinte a vérében van, hogy lenézi a kereskedőt. Nem igen tesz kü- lömböztetést: egyformán szatócsnak tarja a kis falusi boltost, mint a nagyvárosi nagykereskedőt. Való igaz, hogy nemcsak a falusi földműves ember gondolkozik igy, hanem szinte minden társadalmi osztály, — meg maga a magyar kereskedő is úgy viselkedik, mintha bizony szégyelnie kellene a foglalkozását. Az is bizonyos, hogy éppen a történelmi nevek viselői mennek ebben a tekintetben elől példával, még pedig rossz példával: mert azt hiszik, hogy a jó Isten tudja milyen sérelem esnék az ősi néven, ha az ősi birtok elmulatása helyett tisztességes kereskedéssel tartanák fönn az ősi név becsületét. Furcsa okoskodás, de igy van; hogy Magyarországon nem szégyen legazdálkodni, de “szégyen” kereskedés és iparűzés utján a nyugodt élet, a vagyono- sodás útjára lépni. A példa, sajnos, minél rosszabb, annál ragadósabb szokott lenni. És az úgynevezett felsőbb körök elveit szívesen követik Magyarországon az alatt a furcsa cím alatt, hogy hagyományokat sértenének meg, ha az uj idők szellemének megfelelően kereskedelemmel és iparral foglalkoznának és ezen az utón segítenék elő Magyarország közgazdasági fejlődését. Legyünk őszinték és valljluk be, hogy a hagyományokra vonatkozó ilyen hamis hivatkozás humoros is. íme Angolországban, Franciaországban, Németországban ugyancsak szigorúan örködnek a történelmi tradíciók megbecsülésén, de nem álutakon haladnak. Hány angol lord van, hány francia márki, hány német junker, aki a világ legtermészetesebb dolgának tartja, hogy ő kereskedő vagy iparos, — sőt helyesebb volna és az igazságnak megfelelőbb azt mondani, hogy túlnyomóan igy gondolkodnak az említett országok vezető elemei. Meg is van ennek a gondolkodásnak a látszatja: a közgazdasági boldogulás, és megvan Magyarországon is a kereskedelmet és ipart lenéző észjárásnak az eredménye: a közgazdasági pangás. Ha valahol a világon gyönyörű példája van a kereskedelmi és ipari fejlettségnek és az ezzel járó anyagi jólétnek, úgy bizonyára Amerika ez az ország. Nos otthon a szülőhazábán rossz példát látott maga előtt a magyar ember, és követte azt: itthon pedig, fogadott hazájáb: előtte az eszményien jó példa, járjon tehát a jó példa nyomában. Az iparűzésre valahogyan csak ráfanyalodik a bevándorolt magyar, de a maga érdekének akkor lesz a legjobb barátja, ha kereskedővé válik. Aminthogy Amerikában nemcsak szólásmondás, hogy a munka nem szégyen, azonképp itt nincsenek hazug nézetek, amelyek a kereskedést ne látnák olyan tisztességes kenyérkeresetnek, mint az valójában. Nevelje kereskedőnek a fiát az amerikai magyar szülő, igy vezeti őt a jólét ösvényére és igy mutat példát a magyarországi testvéreknek arra, hogy, ha kellő kezekbe kerül: kifejlődik a magyar emberben is a legegészségesebb kereskedői szellem.------o^-----Közelednek az Egyesült Államokban a választások, kezd értéke lenni a — a bevándorolt magyar szavazatnak is. Lesz még idő, hogy választási mozgalmakon kívül is megbecsülik a magyart. * Egy indianapolisi újság egész Amerika legesziményibb városának az Indiana állambeli Ferdinand városkát mondja. Hogy nincs ott sem vesztegetés, sem letartóztatás sem adó. Azért, mert a városka minden lakója — demokrata. Hiszen rendben van, de azt az újságot, amelyik úgy beszél — a demokraták fizetik. * Szülőhazánkban, szép Magyarországon, elhatározták, hogy a parlamentben békét teremtenek, mert a képviselők hónapok óta egyebet sem tesznek, mint beszélnek, beszélnek, beszélnek. Legyen ihát béke... És most hetek óta a békéről beszélnek, beszélnek, beszélnek. * Egy volt magyar képviselő ur könyvben adta ki amerikai utján szerzett tapasztalatait. Meg volt elégedve az amerikai szállók ételével, és igen tetszett neki a sok fogadó est, amelyeken részt vett... Tényleg: “Ameriká”-t látta a szállók és fogadó-estek nemzetközi társaságában. De mit szólna, ha — igazán látta volna Amerikát... ?
