Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-10-14 / 41. szám
j Amerikai Magyar Reformátusok Lapja. 41. sz. 1911. október 14. lelkészek hitéletünk fejlesztése és magyarságunk megtartása érdekében közös akarattal és szeretettel*? Miért szükséges az és mi előnye lehet a magyarországi református egyháznak, avagy anyaszentegy- házunknak abból, hogy a magyar- ! országi convent subvencionál még egy napilapot is azon célból, hogy kizárhassa az angol fennhatóság alatt működő lelkészek egyházi tudósításait és ezáltal is megnehezítse azok munkáját? Vagy miért szükséges Bridgeport on, New Brunswick on, Alphán és más helyeken, ahol az angol egyházi fennhatóság alatt virágzó egyházak léteznek, ellen-egyházakat szervezni. Ebből sem a magyarságunknak, sem vallásunknak semmit sem használhatunk. De sokat ártunk önmagunknak itt az idegenben, ha a hatalmas amerikai angol protestáns egyházak vezetői, akik a legönzetlenebben és tiszta vallásos érzésből kifolyólag támogatnak, megítélnek bennünket.-------0------A BLOOMFIELD ICOLLEGIUM MAGYAR IRODALMI KÖRÉNEK OKTÓBER 6-IKI GYÁSZÜNNEPÉLYE. Szépen sikerült, magas irodalmi színvonalon álló ünnepéllyel emlékezett meg j ez évben, október 9-én, a foloom'fieldi főiskolának aranyifjusága a magyar .nemzet 13 .glóriás vértanújáról, akiket a zsarnok hatalom 1849 ok tóber 6-án ki végeztetett. Itt, a szahad Amerikában és a szent tudományok csarnokában is meg- gyujtottk ez alkalommal a szent emlékezet fáklyáját az amerikai múzsák fiai, a kik egykor hivatva lesznek arra, hogy a bujdosó magyar népben a honfiúi hitet és reményt featartsák és itt, idegenben előre elkészítsék azt a talajt, melyen a szabad és független Magyarország eszméje egykor testet fog ölteni. Ünnepélyünk kiemelkedő és legfényesebb pontj.a Nt. Ludmain Sándor, bridge- porti magyar ref. lelkésznek beszéde volt, akit erre az alkalomra a főiskolai ifjúság megkért, hogy az ünnepi szónok tisztét teljesítse. Az ünnepély az iskola nagytermében d. u. 4 órakor vette kezdetét. 1 Laky Zsigmoind, a körö öelönöke szép 'beszéddel megnyitja a gyászünnepélyt. Az ünnepi imát Azary János mondotta. Ezután Tóth Mihály vezetése alatt az ifjúság négyszólamú énekkara adta elő “A (gályarabok” cimü éneket. Ezután következett nagytiszteletü Ludman Sándor ur ünnepi beszéde. Az ihletett szónok a honfiúi fájdalom jogosultságáról és a haza tiszta fogalmáról beszélt oly meggyőző hévvel, lelkesdéssel és tudományos psychologiai érvekkel, hogy a tanuló ifjúságot teljesen magával ragadta. Az ünnepi beszéd után Tóth Mihály ku- ! ruc dalokat játszott hegedűn, dicséretes művészettel. Czuczor “Riadó”-ját Azary János szavalta el nagy hatással. Dó- kus Gábor “A világ szabadságá”-ról tartott tanulságos felolvasást. Az alkalmi kvartett után tiszt. Dikovics János ref. lelkész, intézeti magyar tanár záróbeszéde következett, mire az áldást Nt. Lud- mán Sándor ur adta s ezzel az ünnepély véget ért. A vendégek között üdvözölhettük Xt. Szilágyi A. yonkersi (N. Y.) ref. lelkész urat és nejét, továbbá a bridgeporti ref. egyház főgondnokát, Kozma Mihály urat. Az ünnepély utn következett az ifjúság társas vacsorája, a melyen részt vett nt. Ludman Sándor ünnepi szónok is. A Bloomfieldi Collegium Magyar Irodalmi Köre ez alkalommal újból fényes bizonyságát adta magyar hazafias érzésének és jeles szorgalmának, mellyel magasztos céljának megvalósítására törekszik. Ezzel a szépen sikerült gyászünnepéllyel kezdte irodalmi működését ez iskolai évben és ezzel áldozott a honszeretet szent oltárán a 13 aradi vértanú emlékének a tudomány csarnokában. Reméljük, hogy ezek az ifjak, az amerikai magyarság jövendő hivatott tanitói és vezérei oly lelkesedéssel és tudományos kézsültséggel fognak működni az életben, mint a milyennel most az iskola falai közt. Isten áldása kisérje nehéz munkájukat. Tudósitó. T A R C A. A hatvágás. Irta: Kecskeméty István.------o-----I. Bodor Lula. Hát bevallom, ez elég hosszú előadás volt; de tessék elhinni, néha még hosszabbakat is tartanak ennél a cselódleá- nyök a kutnál. A mire élő bizonyság a Braun Adolfné nagysága, a ki már a negyedik szomszédasszonynál is letárgyalta a mai cselédeket, mire a Lula szolgáló meg a János darabont hazavetődött a vízzel. A nagysága szokott szelídségével figyelmeztette őket erre a nagy késedelemre; mire János, leté- vén a csebret, sietett elkotródni, mert mint a féle férfi-ember, az ilyenkor bekövetkező tárgyalásokban nem szeretett részt venni De Lula szinte örömmel várta, hogy no mi következik most. Neki kedves időtöltés volt az ilyen. Először is, a mig a perelés tart. addig a dolog szünetel. Másodszor meg, a mi a legfőbb, igazán mulatságos, mikor ketten kezdik, aztán mind jobban bele tüzesednek, úgy hogy végre az egész szomszédság összefut, sőt bele is elegyedik a tárgyalásba. Lula nagyon szeretett igy nagy közönség előtt előadásokat tartani. Most is azért, látva, ho<(y a Nagysága valamennyire fel van paprikázva, sietett neki segíteni. — Hol tekeregtetek ennyi ideig ti-ti-ti-ti, nem is tudom már minek mondjalak benneteket. így szólt a nagysága. — Engem Lulának, a darabontot meg Jánosnak, ha már elfelejtette a nagysága. — így felelt Lula, de oly szelíd és természetes hangon, hogy a nagyságának egyszeribe a fejébe szaladt a vére s a két halántékán valósággal daganat támadt a megfeszült erektől. Hogy erre mi következett, azt leirni meg sem próbálom. Különben is az én gondolatom szerint a t. olvasók csakis négy félék lehetnek: 1. Nagyságák. 2. Cselédleányok. 3. Házi gazdák 4. Darabontok. Hát a két elsők már alighanem próbáltak effélét, a két utolsók meg aligha nem hallottak. Azért csak annyit jegyzek meg, hogy a nagysága folyton valami tűzoltót emlegetett, a ki a család elől minden jó falatot eleszik, á Lula leányzó meg mindig valami városi Írnokról szónokolt, a kit a Braun urnák majd el fog árulni, meg a nagyságák rossz erkölcseiről, melyeket ő eddig takargatott, de most ime ezennel feltár az egész világ előtt. Az egész világ meg ekkorra már valósággal gyülekezni kezdett Braunék konyhaajtajába. Legelőször Szélihár Ignác jelent meg, meg a felesége, meg három nagyobb gyermeke. A kisebbeket otthon hagyáták, rájuk zárva az ajtót. Nyomban jött Grósz Mórné nagysága is, a ki testi állapoeát tekintve, igazán nagysága volt. ő a nagyobb gyermekeket elküldte apjukhoz a boltba, hogy vigyék meg a különben nem ritka hirt, a kisebbeket kézen fogva vezette, a legkisebbet meg kar-
