Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-10-07 / 40. szám
40. sz. 1911 október 7. Amerikai Magyar Reformátusok Lapja. 3 Austin város főutcája a gátszakadás után. volnál, mi tőlünk sem mernének annyi dolgot kívánni az asszonyok. — Hagyjatok nekem békét... —• Jól van jól, de elÓbb Ígérd meg, hogy vasárnap eljösz a táncba. —• Nem megyek. —■ Hát legalább válaszsz te is baka szeretőt... — iNem szégyenlitek ilyet mondani? Kissé el is pirult a szegény kis Mari, a mi különben nagyon illet neki. Szelíd két fehér oicáján mintha rózsák nyíltak volna. De csak egy percre. Aztán nyugodtan utazott tovább a kút felé, egyenként hárítva el utjából az elé rakott akadályokat. Mikor már majdnem célhozért, elébe állt Bodor Lula. Arca mintha pirosabb lett volna. Gúnyosan szólt: — Hát csak nem választasz baka szeretőt, Bándi Mari'1 Talán huszr kellene, mi, he? Ne búsulj, Bandi Mári, lesz az is. Tudod-e már, hogy az őszszel berukkolt Bakó Mihály a huszárokhoz? Hogy ne tudnád! Élheted vele világodat. —1 Kedves Lulám, tudod, hogy én nem állok utadba, felelt Mári szeliden, hát miért haragszol igy rám? — A szelíd szavak egy kissé megakasztották a vihar kitörését, de nem sok időre. Csak épen annyira, hogy Mári megtölthette korsóját s elsiethetett a tereferélő csoportból. De még jól be sem fordult az utcába, már megeredetk a nyelvek, kivált a Bodor Luláé, és kitört a zivatar. Csúfolták, kiabáltak utána, szidtk, közben meg iszonyú vihogssal dévajkodtak a velük levő darabontokkal, a kegyes Máoi boszantására. A kegyes Máéi azonban ezzel mind nem törődött, hátra sem nézve sietett haza. Az ő asszonya persze ennek folytán nem szidta a szomszédban a mai cselédeket. Bodor Lula pedig, látvván a közhangulatot, kezdte kegyes Már it eláztatni. — Tudjátok, lányok, ilyen rossz nincs is több, mint ez a Mári. Mégis milyen szentnek tetteti magát! Majd meghal az után a Bakó Misi után, mégis azt mondja, hogy ő nem áll az én utamba. Xo ne is álljon, mert ha még emberére nem talált, bennem arra talál! Hiába szenteskedik a lelkem, hiába festi magát olyan fehérre, Misim szivét tőlem el nem fordíthatja. Tudja ő azt nagyon jól. Hanem tudjátok, mibe pekulál? A Misi anyja épen olyan farizeus, mint ez a Máci, hát annak a szivét akarja megvenni, D<e meg is vette. Mert ha arra a vén banyára lenne bízva, Bakó Mihály meg Bándi Mári már régen egy pr volna. Csakhogy abból nem lesz semmi. Gyermek korban még Misi szive is hajlott felé, hogy milyen szelíd, milyen serény, milyen istenfélő. Persze ez mind csak tetetés volt. De tettetheti most már magát! Megjött a Misi esze. Most már nem az afféle alamuszi farizeus kell neki, hanem az ilyen vig, eleven lányok e, mint műk vagyunk. Majd meglátjátok, milyen nyalka huszár a Misi! Csak aztán el ne csábítsátok. (Folytatás következik.)
