Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-09-30 / 39. szám

39- sz. 1911 szeptember 30. Amerikai Magyar Reformátusok Lappja. ; fej és szív az alacsony életérdek lehető­ségeivel és valószínűségeivel, változásai­val és esetlegességeivel üz. Ez aggoda­lom csaknem kizárólag testi szükségle­tekre irányul, szüntelenül ismételt kér­dései ezek: mit együnk, mit igyunk, miibe öltözködjünk? Figyeljük meg csak ama nyugtalanságot, melyet a háziasszony­nak egyetlen vendégségei ebéd elkészí­tése idéz elő; nézzüik csak meg a fejtö­rést melyet egy fiatal lánynak az ünnepi ruha beszerzése okoz, akkor fel tudjuk fogni, hogy az aggodalom a kifogások­nak, megfontolásoknak, félelemnek egész seregét állítja lábra. Izletesóbbé teszi-e az aggodalom az ételeket, hát a cifraság,tetszetősebbé-e a ruhákat? El­lenkezőleg, elsózza az ételeket és el­szabja az anyagot. Aggodalmaink semmit se változtatnak pénzbeli viszonyainkon, képességeinkkel semmit a természeti törvényeken és egyesek során. Az aggo­dalom1 nem tetterő, hanem tehetetlenség, nem elhatározás, hanem határozatlan­ság, nem öröm, hanem gyötrelem. Ezrek meg ezrek nem tudnak szaba­dulni ez anyagias aggodalmaktól egy életen keresztül. Nem mindenkit kény­szerít a szegénység és éhség erre, sokan tűrhetően, némelyeik kényelmesen élhet­nének. ha nem lennének aggodalmaik. A mit a jelen nyújt, azt már megsem­misíti az attól való félelem, hogy mit hoz a jövő. Az aggodalom féltve őrzi kincseit és nehezen enged ki valamit körmei közül. Minden felindulásuk és szenvedélyük, minden vágyuk és erőlkö­désük egy és ugyanazon forrásból fakad. Ez áradatba fül minden nemesebb dolgok iránti vágyuk, e mocsárban vesz el minden emberiességük és részvétük. Nyomorult az élet, mely nem ismer más bőséget, mint a jóllakott testet, más fényt, mint az ezüst és arany csillogását, más fájdalmat, mint azt, mit a pénz és pénzérték elvesztése okoz. Miért játszanak a madarak oly vidá­man a levegőben ? Miért nyitnak a virá­gok oly pompásan a napfényben? Mert nem ismernek aggodalmakat. Nekünk, embereknek, életünkben egyszer van az égi madarakéhoz és a mezők liliomához hasonló boldog gondtalanságban osztály­részünk!: gyermekikorunkban. Felséges 'kor, miikor minden reggel uj örömre éb­redtünk, mikor nem 'kérdeztük, honnan az eledel, ki vette a ruhát, mikor életünk tarka kert volt, gondolataink virágok, reményeink pillangók, mikor a kará­csonyfa gyertyái egyik évről a másikra világítottak! Az aggodalom, a barátság­talan, gonosz gond vette ki kezünkből á ’ gyermeki játékszereket, és a munka a kenyér és bér, a feleség és gyermek, az ' üzlet és hivatal érdekében folytatott | munka nehéz szerszámát tette helyébe. De hogyan? Fiát a gonddal terhelt ( emberi nemzet nemde mintegy arra van teremtve, hogy meghajtsa nyakát ama feladat előtt is, melyet az evangélium reá ró? Nemde a keresztyéni kötelesség aggodalom, nemde a törtetés az Isten or­szágának igazsága iránt teher? Eléggé csodálatos, hogy az emberek agodalmaki- kal élnek, de az élet legnagyobb és leg­fontosabb aggodalmáról semmit se akar­nak tudni. Mert a földi aggodalmak csaknem túlterhelik őket, nincs elég ere- jök arra, hogy a mennyei aggodalmakat is vállaikra vegyék. Az evangélium gond- ■ talanságra akarja a föld gyermekeit fel­hívni és elszörnyüködik az emberek más­nemű gondtalanságán, kik azt nem tud­ják méltányolni, kötelességgel szemben való gondtalanságon, hogy szivöfcet en­gedelmesen és alázatosan szenteljék Is­tennek. Aggodalmaskodnunk, hogy há­zunk minden részletében kényelmesen, tisztán, ízlésesen legyen berendezve, de nem törődünk azal, hogy szivünk tiszta,, érzületünk őszinte, életünk bűn nélkül való legyen. Aggodalmaskodunk, hogy ruhánk alakban és színiben megfeleljen a divat követelményeinek, de nem ve­tünk ügyet arra, hogy lelkünk az isten- hiúság menyegzői ruhájával legyen dí­szítve. Aggodalmaskodnunk, hogy hol­nap mit eszünk, mit iszunk, de nem jut eszünkbe, hogy csillapitsuk éhségünket az élet kenyerével és szomjúságunkat az élet italával, mely az örökkévalóságból csergedez. Aggodalmaskodnunk, hogy hogyan állunk meg az emberek előtt tu­dás, műveltség, vagon tekintetében, de nem gondolunk azzal, hogy erkölcsileg hogyan állunk meg annak a szemei előtt, ki a szív titkos rejtekébe is belát. A monda szerint Heraklesz ölte meg a lernai hydrát, a mennyiben annak nyak- szirtjeit izzó fatörzsekkel leégette, a hal­hatatlan fejet egy nehéz siklatömb alá ásta. Boldogok vagyunk mi, hogy a evan­gélium hőse még mindig megtámadja és legyőzi az aggodalom szörnyetegét, a mennyiben lelkének lángjával pusz­títja el a féktelen földi életerőt, a sziklát pedig, mely annak halhatatlan fejét fedi, erős karjaival elhengeriti, hogy szaba­don és büszkén álljon az, nem azért, j hogy ismételje e földi kérdéseket: mit 1 együnk, mit igyunk, mibe öltözködjünk, hanem hogy legyőzőjének szelleme által megváltoztatva és megszenteltetve, éle­tünknek ama nay feladatára buditson: Keressétek először Istennek országát és az ő igazságát! W. Sonntag után: Székely Sándor, uniontowni, Pa., ref. lelkész. VEGYES DOLGOK. Iskola a hajón. Angolország jelenlegi királyának iskolás napjai. V-ik György­nek, akit nem régen koronáztak meg Westminsternek gyönyörű kastélyában igen különös iskolás napjai voltak. 12 éveskora óta a hajón volt az ő iskolája és tanítói közül a legtöbben hajós tisztek voltak. Némelykor az iskolai szobája annyira mozgott, hogy lehetetlen volt olvasni vagy írni. iDe akár szeles akár esős idő volt alkar nyugodt akár háborgó volt a tenger, az iskolai órákat mindég pontosan megtartották. Az első hajó iskolája a Biritánnia nevű hadihajó volt a hercegnek. Ezen a hajón a hercegek épen úgy éltek, mint a rendes kadétok, mint ahogyan nevezik azokat, akik tiszteknek tanulnak. Itt tanultak és gyakorlatoztak. Megtanulták, hogy kell bánni a kötelekkel, árbocko'kal, és hogy kell dolgozni az asztalos eszközeivel, ök maguk foltozták meg ruháikat. Megtanul taki különféle sportokat a munka után és oly egysemen élték, hogy partra szállás­ikor sietve vették zsebpénzükön kalácsot és süteményt a legközelebbi helyeken. Ezek között a hercegek között volt György Angolország jelenlegi királya. ------o-----• Amint Texasiból és Oklahoma álla­mokból jelentik az ottani esőzések oly nagyok, amilyenekre csak három évvel ezelőtt emlékeznek. A folyók és pataikok kiáradtak, úgy hogy attól félnek, hogy a terméseket elöntik. Ültetvényeseik azt ál­lítják, hogy az idő károsabb a termésre nézve mint a szárazság, különösen arra a termésre, amely későn volt ültetve.------o-----• A villám játéka. A -múlt hetekben kü­lönös eset történt, amelyről a lapdk is megemlékeztek. Egy villám különös játé­kot űzött, amikor egy Barrow József ké­ményen keresztül jött be és egyenesen Barrow zsebébe ment, ahol egy vaskala­pács és harapófogó volt. Sullyosan meg­égetve lement a lábszárán és aztán a földre jutott, ahol egy teknő vizet felfor- ditott és egy nagy baltát ketté hasított. Bar:ow zsebében a kalapácsnak vége és a késnek a hegye egy darab vassá olvadt össze.

Next

/
Oldalképek
Tartalom