Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-09-30 / 39. szám
NEW YORK, N. Y„ 1911 SZEPTEMBER 30. Entered as second-class mater Oct. 28, 1910 at the Post Office at New York, N. Y., under the act of March 3, 1879. Felelős szerkesztő: HARSÁNY! LÁSZLÓ, new yorki ref. lelkész. Az igazi büszkeség. Sokszor igazán csodálatosan tapasztalhatjuk azt, hogy az idők forgása alatt egy-egy szónak az értelme egészen megváltozik. így vagyunk ezzel a szóval is: büszkeség. Valamikor ennek a szónak nagyon jó volt az értelme, Büszkének nevezte magát az, aki távol tudta tartani magát az alacsony érzéki dolgoktól, g közönséges életnek a durvaságától és a tiszteség- telen cselekedetektől. A büszkeségnek nagyszerű jelentősége volt. A büszkeség eleinte gyémánt kő volt, amely most értéktelen kővé változott. Nem volt oly alacsony értelme ennek a szónak, mint manapság, hanem az ifjak a büszkeséget mint nemes tulajdonságot vitték ki a családi hajlékból. ..te Mi a büszkeség? Nem az koránt- Äsem, hogy le nézzük a felebarátain- V'kat, hanem hogy azokat a nagy- , szerii és magasztos tanokat, amelyeket őseink a'Jézus nevében hirdettek, büszkén valljuk a magunkénak. Ebben a tekintetben az apostolok közül Pált tarthatjuk olyan embernek, aki a. legbüszkébben hirdette egykor, hogy ő a kiválasztott nemzetséghez tartozik és kész mindent megtenni az Üdvözítő Jézus Krisztusért. Kedves olvasó. Ha valaki ilyen /értelemben büszke, akkor az ő tulajdonsága a legnemesebb tulajdonság. Azt mondják, hogy az embernek a második természete a hiúság. Minden ember a legnagyobb előszeretettel ápolja szivében azokat a vágyakat és óhajokat, amelyekkel azt hiszi, hogy ö a világ közepén áll és minden ő körülötte az Ö akarata szerint irányul. Nem igy gondolkozik azonban az az ember, aki a szó legnemesebb értelmében büszke. Pál apostol is büszke volt a Jézus evangéliumára és éppen azért nem lelkesedett tisztán a pénzért, hanem ama nemes dolgokért, amelyek az emberiség boldogitását eredményezték. Büszkéik emeli fel az apostol a Krisztus zászlaját, hogy még azt a pogányok között is lobogtassa. Büszkék lehetünk mi is az evángélium égi tüzére, amely a szivünkben lobog s igyekeznünk kell, hogy annál mások is felmelegedjenek. Ha nem vagyunk büszkék arra, hogy Istennek élő gyermekei vagyunk, ugv a Sátán ördögi mosollyal nemit el szivünkben minden nemesebb dobbanást. Még ha gyengék és erőtlenek vág vünk is, akkor is büszkéknek kell lennünk arra, hogy a mi mesterünk, aki felemel, bátorít és vigasztal bennünket az Üdvezitő Jézus Krisztus. Olvasóinkhoz. Református anyaszentegyházun- kat, annak intézményeit szívből szerető az egyházi irodalmat pártoló, hithü buzgó testvéreket keresünk minden plézen, hol kisebb- nagyobb számban vannak hitünknek sorsosai, a ezélból, hogy lapunknak, mely egyetlen református újság ez idegen hazában, lelkes képviselői és terjesztői lennének. A százezernyi protestáns amerikai magyarság között lakunknak Istentől rendelt hivatása van. Az élő szó mellett, mely ajakéról oly lelkesen hangzik az Ur templomaiban: az írott Ige az, mely a szivekben az egyházias érzület tovább építésének és erősítésének szent munkáját végezi. De ez orgánum, ez a lelki fegyver, mellyel vitézkedünk, csak úgy érheti el célját, ha meg van neki adva az alkalom arra, hogy az egyes egyénekhez eljusson. Vagyis más szóval, az egyházi lap csak úgy végezhet áldott eredményű munkát, ha az bemenetelt találhat a hívek hajlékaiba. Ezért van szükségünk lelkes segítőkre, munkatársakra, kik lapunk érdekében jó szót szólnának és illetve ennek terjesztése érdekében egy kis fáradozást is tenni hajlandók lennének. Feltett szándékunk, hogy zászló XII. évfolyam. Megjelenik minden szombaton. Published Weekly on Saturday. 39 sz.
