Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-09-09 / 36. szám

A

Amerikai Magyar Reformátusok Lapja.

VOL. XII. SEPT. 9, 1911. Ko. 36.

AMERIKAI MAGVAR REEORMAllMK LAPJA

A Ref. Church in the U. S. magyar egyház- mtígyejcnek hivataics lapja.

Feielős szerkesztő:

HARSÁN'/I LASZLo, new yorki ref. lelkész h őmunkatárs:

KOVÁCS ENDRE, daytoni ref. lelkész.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: a 14-ik utcai magyar ref. egyház, New York.

Minden levéi, közlemény, egyházi és egyleti tudósítás, felszólalás és hirdetés e cimre küldendő:

Rév. LADISLAUS HARSÁNYI Lakás: 326 E. 79th St., New York.

Telephone 7135 Lenox.

Előfizetési árak:

Amerikába egész évre............................... $200

Magyarországba egész évre.. $3.00 (15 kor.)

HUNGARIAN-AMERICAN REFORMED SENTINEL Published every Saturday by the Board of Publication of the Presbyterian Church, U. S. A. and of the S. S. Board of the Reformed Church in the U. S.

Editor Rev. LADISLAUS HARSÁNYI. Publication office: 244 East 14th Street, New York, N. Y.

Subscription rates: One year $2; Half year: Si; Foreign countries: One year $3; Half year $1.50.

Mit tegyünk az ifjúsággal?

Ha megtekintjük az amerikai magyar református egyházak beléletét, sajátságos helyzetünknél fogva hamarosan észreveszi a szemlélő, hogy a magyar templomokban vagy legalább is azok legnagyobb részében az ifjúság van legke- vésbbé képviselve. Talán ennek a köztársaságnak a mindent magába beolvasz tó ereje vagy az ifjúság hajlékony természete, a mely igen könnyen megtanulja és elsajátítja az uj szokásokat, hamarosan hozzászokik az amerikai életmódhoz, mondom, talán ebben rejlik az oka annak, hogy nagyon sok magyar ifju.elangolosodik és a határozottan tökéletesebb szervezotü angol egyházak kebelében elégíti ki lelki szükségleteit. Számtalanszor volt alkalmam tapasztalni, hogy olyan magyar szülök gyermekei is, a kik maguk 'egyáltalán nem beszélik az angol nyelvet, az angol templomba járnak, mig a szüleik, ha elmennek a templomba, akkor csak a magyar isteni tiszteletet látogatják meg.

Tagadhatatlan, hogy boldogulásunk alapja ez uj országban: az angol nyelv elsajátítása. De mégis valami magasztos feladat állhat előttünk és minden szülő előtt, a midőn arra törekszünk,

hogy az édes anyanyelv és elhagyott ha- ) zánk iránt való szeretetet ápoljuk itt az 1 idegen földön. 1

De hogyan tehetjük ezt meg? Régebben az volt a jelszó: Mit tehetünk az ifjúságért? A mai kor problémája pedig az, hogy mit tehetnénk az ifjúsággal? Magyar ifjúságunk lelki gondozását csak akkor vehetjük fel, ha velük együtt •dolgozunk. Másképpen hasztalan tartunk bármilyen szép isteni tiszteletet az ifjúság lelki neveléséért, mert eredményt csak akkor érünk el a mi magyar református ifjúságunkkal, ha közöttük élve, velük együtt dolgozunk s ifjúsági körök s dalegyesületek által igyekszünk felébreszteni bennük magyar nyelvünk és vallásunk iránt való szeretetet- Ha ezt nem tesszük és lépést nem tartunk az itteni amerikai nagyszerűen kifejlődött egyházi szervezetekkel és intézményiekkel, úgy az újabb generációt, különösen a nagyobb városokban, a hol szétszórva élnek a magyarok az angolok közt, lehetetlenség megtartani magyarnakIgaz, hogy sokszor felmerül a kérdés, minek az a sok egylet az egyházban, mikor annyi sok magyar egylet van az egyház falain kívül is és még azoknak a számát is meg kellene csökkenteni. Egy alkalommal egy amerikai magyar napilap is foglalkozott e kérdéssel és azt tanácsolta, hogy a kis egyletek szűnjenek meg vagy. az összes magyar .egyletek csoportosuljanak s alkossanak egy nagy magyar egyletet. Mindenesetre szép eszme, hogy az összes magyar egyletek egy nagy szövetséget alkossanak és közösen dolgozzanak a magyarság műveléséért de határozottan helytelen volna az, ha a kisebb egyletek ezáltal megszűnnének. Mert azokra is nagy szükség van. Azok is nemes missziót teljesítenek, különösen az egyházak belterületén. Minél több az ilyen egyesület, főleg ifjúsági egyesület, annál erősebben tudunk dolgozni a magyarság műveléséért.

A magyar református egyházakban csaknem mindegyikben százával is vannak ifjú nők és férfiak, a kik készek tenni valamit, ha őket a helyes irányba vezetjük és ifjúsági körökben csoportosíthatjuk. Kétségtelen, hogy van is sok egyházunk, a hol meg vannak ezek az ifjúsági egyesületek, de jó volna, ha mindenütt felállíthatnánk azokat és ánnyi ifjúsági női és férfi egyesületet alkotnánk, a mennyi csak a körülményekhez képest lehetséges. Az nem baj, ha csak tizen vannak is az ifjúsági egyesületben, mert soha sem a mennyiség, hanem minden körülmények között aminőség itt a fő.

36. sz- 1911. szeptember 9.

Sőt nagyon is meg kell választanunk az ifjúsági egyesületünk tagjait és nem szabad minden kötelezettség nélkül uj tagokat felvenni. Mindenkivel meg kell értetnünk az ifjúsági egyesületünk keresztyéni szellemét, mert sokkal jobb, ha kevesen vannak az egyesületben, de azon kevés számú tagokat az egymást megértő felebaráti szeretet vezérli, mintha százan és százan vannak a egyesületben, de .egyik sem érti meg a másikat. A legnagyobb és legerősebb hadsereg csak kicsiny csapatokból áll, de a melyek jól vannak fegyelmezve és a közös célért mindenkor lelkesedni készek.

Mi mindannyian Jézus Krisztusnak a katonái vagyunk és kötelességünk az ő zászlajával uja'bb s újabb kis csapatokat felállítani és olyan vezetőket választani a kisebb csapatok élére, a kiket pusztán és kizárólag a Jézus szelleme vezet, a kik át tudják érezni a felelősséget, a melyet magukra vállaltak.

Ha ezt megtenni igyekszünk, úgy ifjúságunk örömmel fogja pártolni az egyházi munkát és elősegíteni annak haladását.-----o-----Nagy gyásza volt a presbyterián egyháznak az elmúlt Héten, a midőn egyik legjobban elterjedt vallásos heti újságnak a New York Observer-nek a szerkesztője és tulajdonosa hirtelen és váratlanul meghalt. Dr. Devins Bancroft Jánost augusztus 26-án, szombaton reggel szivszélhüdés érte brooklyni ottho- nában- Halála, a mely életének javakorában állott be, nagy veszteség volt úgy az újságra, mint egyházi társadalmunkra nézve.

Dr. Devins sokáig volt munkatársa a Now York tribünének, a melynek a hasábjain nagy közönséget nyert meg a maga részére. Később a New York Ob- aci vneüc lett szerkesztője és tulajdonosa. Nagyon ügyesen tudott Írni, jó keresztyén volt és meg tudta érteni, hogy mire van szüksége a népnek. Presbyte- rián lelkésznek tanult ugyan, de nagyon jól ismerte az összes protestáns egyházakat és a katholikus és zsidó vallásokai, a melyeknek a vezetőivel baráti összeköttetésben állott. Ugyancsak ismerte alajposan úgy a belföldi, mint a külmisz- sziói munkálkodásokat, mert maga is sokat utazott Japánban, Kínában, Indiában és Törökországban s igy alkalma volt csaknem valamennyi külmissziói munkát személyesen megismerni-