Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-09-09 / 36. szám

Amerikai Magyar Reformátusok Laipja. 36. sz- 1911. szeptember 9. j ;\ri-‘C.egc\i elutasítja: nincs 1 :-á:ik is ke Iá'át kénytelen f r/.ei't item képes a tanügyi- r.'■ ; zó1 <1 'seknek eleget i -A-:k -o’enli kojrv 100%-nél <_ ■ * r! 13 ;i ázi és iskolai adó van t Lekre. kik csapatosan 7 o°'v\áznf, ha sür­í V néni ’ön. N;ncs fede­r • - ' ’•> a Convent. községnek 69 lé- — :G esd ve kéri a con- v • ongedio el nekik a ki­'eit y krr. 02 fillér k"zalapi já- ■ “kot. A rid-’k határevat, hogy J * ék ekroán vilng jp^zAm, hogy e!rvkáz Ő.52 korona^ nem képes ->tnl. És i°v tovább és a többi. ■ ke én most errö1 sem “karok bö- vr ’ irai.. Csupán a hazai nyo- - " áo-- állapotok rajzolásáról " 01 fel e néhány kiszakított r '-'t.-vyzökönw más ol- r ’’ 1 T-á1t’a ki lplkemhoti a csodál- ■7' ; 1 voo'ves keszankodás ér­fv-’nui. szánd okosság vagy tudatlanság a Convent részéről, hogy az amerikai magyar re forrná- tusság, értve a csatlakozottakat, ügyének vezetésével meghízott bi­zottság állandóan KÜLMISSIÓI BIZOTTSÁG nevezet alatt szere­pel. Hogyan?! Hát POGÁNYOK az amerikai magyar reformátusok, hogy őke" saját édes anyjok (ha már a csatlakozottak igy nevezik a conventet) kiilmissioi bizottság gondviselése alá rendeli? Avagy annak a magas testület­nek a tagjai melyben papok és püs­pökök ülnek a méltóságos bárók és kegyelmes grófok soraiban, nem tudnák azt, hogy külmissió alatt kizárólag a pogány ok közöt+i téri­tő munkát kell értenünk? Lehetsé­ges volna az, vagy szabad volna an­nak megtörténnie, hogy a legma­gasabb egyházi hatóság épen ilyen dologban fogalomzavarban szen­vedi en? Aztán meg nincs-e itt Amerikában két drága alkotása, egyházmegyéje a Conventnek, a melv két egyh. m.-nek érdekében és kötelességében is állana némileg bogy a konventet felvilágosítaná a felöl, hogy az amérikai magyar re­formátusok ne legyenek besorozva a pogányok közé?! Legalább is különös, hogy ne mondjuk botrányos dolog az, hogy otthon ennyire nincsenek tisztába a fogalmakkal és klilmissiói mun­O kának nevezik azt, midőn a saját véreik és hitsorsosaik között vé­geznek missiói munkát. Ez az el­nevezés határozottan sértő az ame­rikai reformátusságra nézve, mert ismételiük és határozottan hang­súlyozzuk, hogy KÜLMISSIÓ alatt a POGÁNYOK közötti téritő mun­kát kell értenünk. Már pedig Istennek legyen h,ála, az amerikai magyar reformátusság csak nem sülyedt még talán vissza a pogányság sötétségébe?! A Conventnek tehát ki kell iga­zítania önmagát, hacsak nevetség tárgyául nem akar állani azok előtt, kik a szavak értelmét ismerik. Kissé komikus dolog, hogy ezt a tanácsot épen nekünk, nem csatla­T a A C A. i yn 3 tóú temetőhely. j.. 'agyúi- Re.crmátusük Lapja” eredeti tárcája. Irla: CL r. toros Benjámin. 1 01 ( 1 re::; 1 ~2’­C­.iegúüok :gy helyen, bánatosan, szárnyszegetten. . r.z-.y íp. 1;'. Már kívül is sötét; néma. Elgon- . y . oh hete; V .akad ott bent. Borzadva gondolok c:i 1 e: c:ket, r: iveiket, életüket az épület •történe- .chb Lhn Istenem, ha csak ők, a kik itt-, ... esúíi 3á volnának érdekelve, némileg meg- íhe .12 végig látogatom.az emberi méltó- g. r.ha.h.hótól meglfoszitott szerenccs(rtel^niek y ..0 arzt: 1; io., hogy vannak az ötszázak közt ; y :;i \z~y messze földön, sokféle országok- >rt :zhh rnyák, gyámol nélküli atyák bus könnyei Vo.ou.-. ] h :épkoruak, kiket a hitvesi szeretet o _. en örökséé ében gazdag, gyámol nélküli gyer- aeae panasza emleget. Vannak, kik az élet ut- 'é.::.:.njh.i .híva, fehér fürtökkel hordják lelkűk 1 j mely csak azt sziszegi füleikbe ébren, 'oh e d bűn gyermeke, mert kezedet em- z dye :h Ezek bűne egy, ezek jutalma egy; ; h;y alenségük egy. ■ a ’ eatoni börtön, a hires vesztőhely, n: c '. h .o t metőhely. Temetőhely, mert állan­.' r - : tja késő bánattal — elvesztet be- ■ : :' adsigát- Nemzetközi, mert a föld­részek münden országából van benne megtört, önmagát gyá­szoló erkölcsi halott- Megállók bent, megállók kint, gon­dolkozom, de csak egy gondolatom van: eleven halottak! Mint láncszem követi a másikat, úgy követi elmém kép­zeletemben a trentoni fegyház fogalmát egy rnásiik: Illává, hol 50cuan vannak elevenen eltemetve. * * * A vad futásu Vágnak vadregényes völgyében, fenyves koszoruzta vidéken egy nevezetességgel nem biró városka mellett áll egy nagy kiterjedésű, magas sáncokkal körülvett vár, siirü rácsos ablakokkal. Már jó eleve, nagyobb távolság­ról hirdeti a világnak, itt van a hires Illava, melynek fekete falai mögött már ezer és ezer ember életfogytiglani bör­tönre ítélve, nyomorultan végezte életét. Lelkünket önkén­telenül, akaratlanul borzalom tölti el, ha rágondolnnk. hogy ezen nagy épület lakói csupa gyilkosok. Mert, miután ná­lunk csak gyilkosságért büntetlek tiz évi fogsággal, az illa- vai foglyok pedig 10, 16, 20, sőt egész életüket is ezen bor­zalmas épületben töltik, tehát csak olyan embereket találunk itt, a kik emberi vérrel szennyezték be kezeiket­Midőn beáll ,a szép tavasz vagy a nyár, s a Vág mentén fekvő gyümölcsöskertek és rétek kivirágoznak, közöttük vo­nul a Vág, mint ezüst szallag, ’körülte a kékes ’bércek, part­jain pedig mindkét oldalon a kis falvak templomtornyai emelkednek ég felé, s ezeken a harangok kongó szava ve­gyül az ugrándozó gyerekek vidám hangjával, a fülemile és a pacsirta dalaival és a kakukszóval- Midőn minden szabad embernek szive örömmel érezteti az uj élet ébredését, akkor Illává falai közt 'nincs változás. Az a 900 rab nem ismer kü­lönbséget a nap és nap, a ma és holnap között. Legyen oda­kint tél vagy nyár, a najp sugarai mindig egyenlő gyéren hatolnak be a sürü rácsozaton és a külső, vidám élet öröme sohasem jut be a börtön falai közé.

Next

/
Oldalképek
Tartalom