Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-09-02 / 35. szám
I 1 XII. évfolyam. Megjelenik minden szombaton. Published Weekly on Saturday. NEW YORK, N. Y., 1911 SZEPTEMBER 2. Entered as second-class mater Oct. 28, 1910 at the Post Office at New York, N. Y., under the act of March 3, 1879. Felelős szerkesztő: HARSÁNYI LÁSZLÓ, new yorki ref. lelkész. 35 sz. MIT JELENT AZ ÚJJÁ SZÜLTEÉS. “Teremts uj szivet és uj lelket én bennem”, monda koronás költőnk, Dávid király. Az újjá születés tehát nem egyéb, mint szivünk újjá teremtése és lelki életünknek megváltoztatása olyan formán, hogy annak minden mozzanata összhangzásban legyen a jó Istennek akaratával. Hitünk fejedelme, Üdvezitőnk hányszor mondotta, mennyiszer hangsulvozta azt: “Szükség ti nék- tek újonnan szünetek.” “Senki sem mehet be Isten országába, ha csak újonnan nem születend.” Tehát különös jelentőségűnek kell lenni az újjá születésnek éle- . tünkre, ha Üdvezitőnk is olyan nyomatékosan hangsúlyozta azt. Sokan azt gondolják, hogy újjá születni akkor lehet, amikor már meghalunk és Isten uj életre támaszt bennünket. Pedig nem ugv van. Hányszor tapasztaljuk, hogy valaki közülünk megváltoztatja életének irányát és Istenhez fordítja tekintetét. Az ilyen ember újjá születik és a kegyelem forrásában erőt és boldogságot talál. Szükség-e nekünk mindannyiunknak uijá születni? Igen. Az arcunk vonásaiban és mozdulatainkban kifejeződnek azok a gyarlóságok, amelyek emberi életünket jellemzik. Azért a hit fejedelméhez kell fordulnunk, hogy újjá szülessünk és ne csupán az látassék rajtunk és munkálkodásunkon, ami az emberi bennünk, hanem az is, ami isteni. Ki ne tudná közülünk, hogy mit jelent a természeti életben az újjá születés? Amikor magának az Istennek le- hellete vagy a napból kiáradó fénvsugarak megérintik a gyönge virágszálakat: Mint nyitják azok ki leveleiket és kelnek uj életre. Milyen frisseséget adnak azok a kicsinvke harmat cseppek is a füveknek, amelyek mint gyémántok csillognak a napnak sugaraiban. Ilyen az újjá születés az ember életében. Az ember lelkét élteti, mint a földből kibuggvanó forrásnak a tiszte vize. Erőt ad, hogy földi börtönünknek falait összetörje és zárait lepattantsa,... a hitetlen ember szemeit megnyitja... a sebzett életű vándor szivét meggyógyítja. Oh az újjá születés rendkívüli jelentőséggel van életünkre, mert mintegy kiemeli az embert a bűnös világból és oda súgja az élet küzdelmében elfáradt, elalélt léleknek: Csak vissza, vissza az Istenhez. Sokan azt mondják, hogy a mai modern korban, amikor az emberi tudomány alig egy néhány évtized alatt oly hihetetlen gyorsasággal előrehaladt, nincsen szükség arra, hogy lelki életünkkel foglalkozzunk. Ma már amidőn annyira előre haladtunk a tudományban, hogy a microscope segítségével csodálatos módon be tudunk tekinteni a világ legkisebb alkotó részeibe is, ma már amikor a telescope által megismerhetjük az óriási messzeségben lévő csillagvilágokat is: Miért foglalkoznánk a lelkűnkkel és, az újjá születéssel? Azért kedves olvasó, mert minden tudásunk sem képes arra. hogy megnyugtassa a lelkünket és szivünket, ha azt a bűn szorongatja. Sőt minél mélyebbre hat ólunk az igazi tudásban és bölcseségben, annál tisztábban és fénvlőbben ragyog előttünk Jézus egvszerii keresztje, melynél újjá születhetünk s honnan emez égi szózat hallatszik felénk' Csak vissza, vissza az élő Istenhez.
