Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-08-26 / 34. szám
XII. évfolyam. Megjelenik minden szombaton. Published Weekly on Saturday. 34 sz. NEW YORK, N. Y., 1911 AUGUSZTUS 26 Entered as second-class mater Oct. 28, 1910 'at the Post Office at New York, N. Y., under the act of March 3, 1879. Felelős szerkesztő: HARSÁNYI LÁSZLÓ, new yorki ref. lelkész. A VALLÁS ES ERKÖLCS. KICSINY DOLGOK, NAGY KÖVETKEZMÉNYEK. gen sokszor megtörténik, hogy némelyek felkeresik az istennek házát, de az életben nem követik a szeretetnek parancsolatait. Az ilyenekre aztán a hitetlenek csoportja ujjal mutat rá, mondván: Lám milyen kegyes, vallásos, de nem erkölcsös. Lehetséges ez? Nem! Az a kegyesség, az a vallásosság lehet áj- tatos szemforgatás, de nem lehet igazi kegyeség és vallásosság, a mely nem jár együtt az erkölcsi- séggel. Erkölcsiség nélkül nincs vallás s az a ki mégis azt gondolja, hogy lehet valaki kegyes, vallásos, anélkül hogy a legszigorúbban betartaná az erkölcsiségnek parancsolatait: az nagyon közönségesen s tévesen gondolkozik. Gyümölcséről ismered meg a fát, erkölcsös cselekedeteiből az embert. Sokan azt is mondják, nem szükség mindig az egyházi dolgokkal foglalkozni s elmennek alacsony helyekre, hogy szórakozást keressenek, nem gondolván milyen tévesen cselekesznek. Ha valaki felkeres bennünket, szivesen vesszük, ha szépen rendesen jelenik meg előttünk. Csak a gallérja legyen tisztátalan, vagy cipője sáros, vagy öltözete rendetlen, bizony nem szivesen engedjük be tiszta szobáinkba, kivált ha észreveszük, hogy nem a szegénység, hanem a hanyagság oka mindennek. Nem igy van-é a jó Isten is mive lünk. Elhanyagolhatjuk-é a templomot, elfelejtkezhetünk a bibliáról vagy a mindennapi imádságról? Nem! jóllehet kicsiny, egyszerű dolgoknak látszanak ezek, még is, ha elhagyjuk őket, kitudja nem vészitjiik-é el azt az összekötő kap csőt az Istennel, a ki oly sokszor felemeli, bátorítja, vigasztalja és vezéreli a gyarló embert földi életében.---------o--------UJ KENYÉRI HÁLAADÁS. Újra elérkezett az az idő, a midőn református hittestvéreink itt az idegen földön is megemlékeznek hálájókkal az uj kenyérről. Ezért osztatnak ki az Úri Szent vacsora jegyei is ez alkalommal. De gondolkozzunk csak, milyen különös, hiszen közülünk csak kevesen vannak ez idegen földön, a kik földmivelélssel foglalkoznak. És mégis’ mi mindannyian aratók vagyunk. Arató az az édes apa, a ki gyermekének szivébe nem mulasztja el beleplántálni a legszebb remények virágait, arató az az édes anya, a ki hűségével, szelídségével s odaadásával paradicsommá változtatta a családi hajlékot. Aratók vagyunk mindnyájan s ha kötelességeinket elvégeztük, bizony jól esik nekünk viszagon- dolni egy elmúlt esztendő kedves emlékeire. Boldog lehet közöttünk az, a ki a családi hajlékban gyermekét imádkozni megtanította, mert az igazi boldogság nem a kincsben s vagyonban van, hanem ama Galibái viványok között vándorló Jézusnál aki azt mondta: ,Én vagyok amaz élő kenyér“, a ki megtanította, az emberiséget arra, hogy az egész világot átalölelő mindenható Istenség, a mi szerető édes atyánk a kiről még a legkisebb gyermek, is azt mondja „Tied az ország, a hatalom és dicsőség.“ Ennek a mi szerető szivii Istenünknek kell nekünk a hálát megadnunk, mert ő az, a ki sorsunkat szivén viseli és nekünk az élet annyi viszontagságán keresztül vándorló bujdosóknak a mindennapi kenyeret biztosítja.