Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-08-19 / 33. szám

33- sz. 1911 augusztus 19. 5 AZ IGAZSÁGNAK MELLVASA. Eíez. VI: 14: Felöltözvén az igazságnak melvasába. iAz isteni fegyverzet első darabjául az igazlelküséget említette az apostol. Az igazlelküség az első, amivel az embernek kezdeni kell. Második darabként most az apostol az igazságot mondja és azt egy páncéllal, mellvassal hasonlítja össze. Ilyennél fedték be a régi harcosok mel­lüket, hogy a szivet, az élet székhelyét, megóvják az ellenség nyilaitól és lándzsa- döféseitől. Mert ha a szív meg van se­bezve, akkor az életnek vége van. így kell a Krisztus katonáinak felöltözni az igazságot páncélként és szivüket be kell fedni azzal. Legyen mai elmélkedésünk tárgya az igazságnak mellvasa. Lássuk 1. Ki szerezte azt meg? 2. Ki kapja azt? 3. Mit nyuijt az? I. Az igazságról szól az apostol alapigénk­ben. Micsoda igazságot gondol ö? Nos, ő nem saját igazságunkat gondolja, me­lyet külső dolgok iránt tanúsított maga- viseLetűnkkel hozunk létre. A mi igazsá­gunk Isten előtt olyan, mint tisztátalan, megfertőztetett ruha (Ezsaiás LXIV: 5). Saját igazságunk csak beképzelt, állí­tólagos igazság. Nem, az apostol nem saját igazságunkat gondolja, hanem Is­ten igazságát, azt az igazságot, melyet Jézus Krisztus, az Istenember, helyet­tünk szenvedett kínos kereszthalála és a sirból lett diadalmas feltámadása által szerzett nekünk, ő az Atya örök -szere- tetvégzése szerint, mint Isten báránya, minden bűnünket magára vette és a ke­reszten lakolt azért. “Valóban betegsé­geinket ő viselte, és fájdalmainkat hor- dozá. És ő megsebesittetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért. Békessé­günknek büntetése rajta van és az ő se­beivel gyógyulánk meg. (Ézsa. Lili: 4—5). “Bűnné tétetett értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő benne” (II. Kor. V: 21) ő a bűn miatti ítéletet telj es mér­tékben eltűrte és lelkét nem adta addig atyjának kezeibe, mig nem tudta, hogy minden el van végezve. Krisztus nem­csak a tartozást fizette meg, nemcsak a bűnért bűnhődött, hanem a bűnt is el­tette láb alól és az embereknek Istenhez való eredeti viszonyát ismét helyreállí­totta. Amennyiben Krisztus értünk gya­lázatot szenvedett s Isten igazságának és szentségének eleget tett, megszabadított bennünket az átoktól, drága vére árán Amerikai Magyar Reformátusok Lapja I ­megváltott és halála által kibékített ben­nünket Istennel, mikor ellenségei vol­tunk. A Golgothán láthatjuk, hogy mily félelmetes Isten az ő igazságában és a bűn miatti haragjában, de mily határta­lan szeretetében is. Oly félelmes Isten haragja bűneink miatt, oly félelmetesen bünteti azokat, hogy fiát a legrettenete­sebb gyötrelmekre adja. De viszont oly kibeszél'hetetlen szeretettel van irántunk, hogy egyszülött Fiát adá érettünk. Miu­tán Krisztus az ő drága vérét érettünk kiontotta, Isten az ő kegyelmét fordítja félénk és az ő igazságát ajándékozza nekünk. A husvét reggele arról tanús­kodik, hogy “az ellenünk szóló kézírás” (Kol. II: 14) tényleg el van törülve. A megfeszitett, de az Atya dicsősége által feltámadott Krisztus az Isten igazsága. Krisztus a mi igazságunk (Jer. XXIII: 6.). ö bölcseségünk lön Istentől és igaz­ságul, szentségül és váltságul (I. kor. I: 30.). II. Ki részesül Istennek Krisztusban való igazságában? Ez második kérdésünk. A termésezttől. mindnyjáan bűnösök és igazságnélküliek vagyunk. De mert Krisztus kivétel nélkül minden bűnösért meghalt és feltámadott s mindnyájunk­nak megszerezte az igazságot, azért min­den bűnös elérheti azt. Istennek ajándé­kozása által kaphatjuk azt, mivel önma­gunktól ki nem erdemelhetjük, meg nem szerezhetjük, mert Isten előtt csak bűnö­sök vagyunk, thát igazság nélkül, meg­vetendő emberek. Gyakran halljuk, hogy hát hiszen mind­nyájan bűnösök vagyunk. De ha egyes emberről van szó, akkor kitűnik, hogy mennyire önbiráskodók vagyunk, mikor igv nyilatkozunk: még senkit sem sértet­tem meg, se meg nem loptam; olyan jó szivem van, hogy semmi rosszat nem te­szek ; olyan derék, olyan becsületes, olyan törekvő vagyok a jóban, olyan tisztes­séges a cselekvésben, hogy senki se mondhat rá rosszat, senki se vethet sem­mit 'szememre. Óh, micsoda önbírásko­dás ! Ez a farizeusi vonás oly mélyen lappang mindnyájunkban, hogy nehe­zünkre esik meggyőződni vagy meggyő­zein! afelől, hogy valóban bűnösök, el­veszett és elkárhozott bűnösök vagyunk. Csak a Szentlélek, e magasságból szár­mazó életerő, juttat bűneink ismeretére. Ez meggyőz bennünket arról, hogy vét­kes bűnösök vagyunk, kik semmi igaz­ságot nem bírunk felmutatni és akik azt sohase fogják elérni, ha Isten ajándékba nem adja. Kell, hogy Isten ajándékozza a zilyen bűnösnek, mivel az hijjával van annak és bírnia kell azt, az ilyennek Is­ten ajándékozhatja, mert Krisztus meg­szerezte számára. Isten igazsága kegyel­mi ajándék a szegény bűnösöknek. Ke­gyelemből ajándékozza Isten az igazsá­got nekünk. Miként egy szegény koldus­nak kabátot ajándékozunk, nem azért, hogy ő azt valamiképpen megérdemelte, hanem szabadon, ingyen, puszta részvét­ből, éppen ug yajándékozza Isten a töre­delmes bűnösnek az igazság kabátját, nem azért, mivel az kiváltsága vagy meglevő jótulajdonságai révén megérde­melte, nem valami véghez vitt, vagy vég­hez viendő jó tett miatt, hanem puszta részvétből és könyörületből, kegyelem­ből. Kegyelemből, ez csendül végig az uj testamentumon, kegyelemből, így prédi­kálták ezt a nagy reformátorok, miután a kegyelmet maguk is tapasztalták és kegyelemből megigazultak. Semmi felett se bosszankodik jobban az ördög és pere­puttya, mint a “kegyelmes” szó miatt. Ezt ne mszenvedheti. Boldog az az em­ber, aki az őszivének romlott állapotát felismerte és valóban nem tud magában olyat találni, amiért az Isten őt kárhoz­tathatná, ki magát bensőleg egészen sze­génynek, igénytelennek érzi; neki szól az a golgothai szózat: “Bűneid kifizetvék, vétkeid leróvák, a nagy kezes igazságá­nak te is osztályrészese vagy, semmit, de semmit nem kell neki adnod, de ve­hetsz mindent ingyen, pénz nélkül, csu­pa kegyelemből”. Milyen örvendetes üzenet ez a szegény szívnek, mly minden önigazságában kételkedni kénytelen. Az ilyen bűnösök az isteni igazságot nyerik ajándékul. Csak egyetlen feltétel vari, t. i. a hit. Hit által lesz az igazság sajátjuk­ká. Hinni annyit tesz, mint szegény, bűn­bánó bűnösként az Idvezitőnek kegyel­mes karjai közt lenni. Aki tehát hisz a mi Urunk Jézus Krisztusban, az igaz. Az igazságnak azonban az írás szerint két oldala van: a hitnek és az életnek igazsága. A hit igazságának birtokosa minden bűnbánó bűnös, aki élő hitben átadta magát,Jézusnak és bizonyos lett afelől, hogy bűnei megboosáttattak az ő érdeméért. így a Jézus Krisztus vére ál­tal megtisztítva, Krisztus tökéletes igaz­sága tulaj donittatik neki. Akinél ez meg­van, annál magától értetődik, hogy az igazságnak másik oldala: az életnek igaz­sága is féltalálható. Ez pedig azt jelenti, hogy szent, hálatelt életet éljünk Isten előtt, mint az ő megváltott gyermekeihez illik. Akinek drága, szép ruhája van, melynek megszerzése sokba került, az valamely,nem tiszta helyen és utón ked­vén mennie, nagyon vigyáz, hogy az be ne piszkolódjék. Éppen így a keresztyén. (Folytatása következik.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom