Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-08-05 / 31. szám
4. oldal. Amerikai Magyar Reformátusok Lapja 30. sz. 1911.. Augusztus 5. VOL. XII. AUGUST 5th, 1911. No. 31. Amerikai Magyar Reformátusok Lapja A Ref. Church in the U. S. magyar egyház megyéjének hivatalos lapja. FELELŐS SZERKESZTŐ: HARSÁNYI LÁSZLÓ, new yorki ref. lelkész FÖMUNKAT ÁRS: KOVÁCS ENDREI, daytoni ref. lelkész SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: a 14-ik utcai magyar református egyház. New York, N. Y. Minden levél, közlemény, egyházi és egyleti tudósítás, előfizetés, felszólalás és hirdetés e címre küldendő: Rév. LADISLAUS HARSÁNYI 244 East 14th Street, New York, N. Y. Lakás: 326 E. 79th St. New York. Irodai Telephone 640 Stuyvesant. Lakás „ 7135 Lenox. ELŐFIZETÉSI ARAK: “SÄE?*“ ‘$3. (1b£S HUNGARIAN AMERICAN REFORMED SENTINEL Published every Saturday by the Board of Publication of the Presbyterian Church, U. S. A. and of the S. S. Board of the Reformed Church in the U. S. Editor Rev. LADISLAUS HARSÁNYI Publication office: 244 Eaat 14th Street, New York, N. Y. Subscription rates: One year $2; Half year: $1, Foreign countries: One year $3, Half year $1.50. A munkás bölcselkedése. Egy egyszerű asszonnyal találkoztam, aki csupán varrónő volt s igy kevés fizetést huzatt és mégis oly szépen beosztotta magának az idejét és pénzét, hogy semmi hiányt nem szenvedett sőt még beteg férje számára is maradt néhány cent, valahányszor meglátogattam minden csak úgy fénylett a tisztaságtól és soha nem voilt semmi rendetlenül. Későbben ennek az asszonynak a férje elhalt, majd reá alig egy hónappal egyik fivérének a halála is bekövetkezett, a ki egy pár fiatal gyermeket és önmagán segíteni nem tudó feleséget hagyott hátra maga után minden kitartás nélkül. Ez az asszony, aki maga is özvegy volt,magához fogadta őket és a megnagyobodott háztartást kétszeres munkájával tartotta fenn. Sokan ha az ő helyében lettek volna, nem fogadták volna oda az árva gyermekeket, de az ő jó szive kötelességének tartotta azt. És ime az Isten mennyire megsegítette Felhagyott bérelt lakásával, egy szép kis házat szerzett magának udvarral és kerttel, majd felnevelte gyönyörűen a gyermekeket, iskolába küldte őket és megtanította ükét a szorgalsam munkára és az Istenben vetett bizodalomra. A gyermekek később gazdag emberek lettek, nagy vagyonnal rendelkeztek és azután minden gond nélkül élhettek. íme annalkí a szegény varrónőnek a szorgalma és Istenbe vetett bizodalma mennyire felemelte, naggyá és hatalmassá tette a hazát. S ha valaki megkérdezte azután tőle, hogyan szerezte a gazdagságot, örömtől sugárzó arccal mondotta el, hogy ö a mikor magára volt hagyatva s férje is meghalt mellőle, nem ült le kedvetlenül, hogy számitgasson és várjon a lehetetlen dolgokra, hanem napról napra tehetsége szerint szorgalmasan dolgozott és ez volt a titka az ő boldog, jókedvű életének és az ő igazán nagy elhaladásának. Csakugyan igaza volt ennek a nőnek. Könnyen senki sem élhet meg a mai világban, mert sok vagyonnal és gazdagsággal csak kevesen rendelkeznek. De ha megragadjuk a kötelességet, amely mellettünk van, és minden tétovázás nélkül leszálltjuk minden napnak a virágát, úgy ha szerényen kezdjük is a munkánkat, soha sem lesz az ránk nézve eredménytelen. HOGYAN NEVEZTÉK EL AMERIKÁT. Bizonyára sokan nem tudják1 közülünk, vagy csak homályosan sejtik azt, hogy hogyan nevezték el Amerikát. Élt Franciaországnak St. Die városában az ottani kis városi egyetemen egy Waldsee- mueller Márton nevű egyetemi tanár több mint négyszázaddal ezelőtt. Ez a tanár egy igénytelen kis könyvet irt “Cosmo- graphie Introdukti” eimen, amelynek összeállitásáan más társai is fáradoztak és ő ebben a könyvben ajánlotta Brazília vidékére az Amerika nevet AmerikusVes- pueins tiszteletére, aki ezt a földet fölfedezte. Ekkor ugyanis még nem tudták, hogy az az uj föld Brazília valami összeköttetésben van Culumbus felfedezésével és igy senkinek sem jutott eszébe, hogy megvonják Amerieus Vespueiustől azt a tiszteletet, amelyben részesítették és által adják Columbusnak. így történt, hogy a voltak épen Columbus által felfedezett földekre általábanvéve használták Ame- ricus után Amerika nevet. Az a város pedig a hol Waldsee- mueller egyetemi tanár legelőször ajánlotta az Amerika nevet, St. Die, a múlt hetekben ünnepi szinben volt és a város- lián minden irányból jöttk a népek, hogy jelen legyenek azon az ünnepélyen, a melyet Amerika 1507-ben való elnevezésének emlékezetére mostan megünnepeltek- Az Egyesült Államok franciaországi követe Bacon Róbert is megjelent, hogy részt vegyen az ünnepélyen. Bemutatták a történelmi nevezetességű festményeiket, majd az ünnepélyen megjelenteket elvezették ahoz a házhoz amelyben készült a “Cosmographie Introductio” amely mü először említi az Amerika nevet. A polgár mester Bacon követnek az Egyesült Államok résziére által nyújtott festményeket, azon írókról, akik a müvet összeállították Ezután a követ megköszönte a festményeket és az ünnepély Lebrant íkatona lelkész beszédével bezáródott aki megemlékezett a St. Dieben való művelődési mozgalmakról a lü-ik században, amelyek érdemessé tették a várost arra, hogy kereszt anyja legyen Amerikának. Olyan fiatal vagy, amilyennek érzed magadat. Csak azok az emberek öregszenek meg, akik öregeknek érzik maguk magukat. Soikan mikor már negyven évet elérik, azt képzelik, hogy úgy néznek Iki, mint mások a magasabb életkorban és nemsokára használhatatlanok, munka- képtelenek lesznek 'és nem képesek végezni rendes kötelességeiket. Természetesen az ilyenéknél hamar be áll az öregség és felkiálthatnak az Írás szavaival: “Az, az amitől annyira féltem, ime megérkezett reám ’ ’. El jön azonban az idő, hogy mindenki be fogja látni és meg fogja tanulni, hogy az ember fiatalsága és lelki, testi életének a -rugékonysága csupán attól függ, hogy mit gondol maga felől. Akik fiataloknak képzelik magukat, azok csaik- ugyan fiatalok maradnak. Mert az egész életünk úgy testileg mint lelkileg hitünkre van felépítve és meggyőződésünk létezésünk minden részére van nyomva. Volt nekünk egy nagyon kedves pro- fessorunk, akit tanítványai közül senki sem gondolt öregnek, jól lehet bizony már a 70-ik születés napja is el múlott Ennek a nagy tehetségű tanárnak azonban a lelke olyan fiatal, olyan vidám és olyan friss volt, hogy mi, mint tanítványok mindég azt hittük, amikor az ő felséges egyháztörténeti előadásait hallgattuk, hogy ő mi hozzánk tartozik s az ő jó kedve és élénksége bennünket is mindannyiszor felleilkesitett. Nem lehettünk öt percig a jelenlétében anélkül, hogy valamire fel ne buzdultunk, fel ne lelkesedtünk vona. És az ilyen embernek a munkálkodása csakugyan áldásos a tanítványokra.
