Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-06-24 / 25. szám
24. sz. 1911. Junius 17 Amerikai Magyar Reformátusok Lapja 3. oldal JELENTÉS A Bloomfieldi Collegium Magyar Irodalmi Körének egy évi működéséről. 1910 március 9-én a bloomfieldi collegium magyar tanulói irodalmi kört alaki- tottak oly célból, hogy a kötelező tananyagon kívül a magyar tudományos s szépirodalom megfelelő ágaiban magukat gyakorolják, a magyar irodalom gyöngyeit angol fordításban ismertessék és később a mennyire lehetséges lesz, alapját letegyék annak az egyesületnek, a melynek hivatása leend az amerikai magyar irók egy táborba való szólitása által az amerikai magyar irodalmat magasabb színvonalra emelni és a hazai irodalommal egészséges szellemi érintkezésbe hozni. Az ifjak lelkesedéssel csoportosultak ezen szent eszme köré, anyagi és szellemi erejükkel áldoztak az amerikai magyar múzsa szent oltárára és ki tudja,nem lesz-e e kicsi és szerény kezdet alapvetője oly irodalmi és szellemi munkásságnak, mely az amerikai magyarságnak nagy hasznára leend. A fentnevezett irodalmi körnek első elnöke volt Dikovics János newarki ref. lelkész és intézeti magyar tanár, alelnöke Szilágyi András theologus, jelenleg yon- kersi ref. lelkész. A múlt iskolai évben szép ünnepély keretében megünnepeltük március Idusát. TMt. Tegze László passaici lelkész volt az ünnepi szónok, a kör tagjai szavalatokkal, felolvasásokkal, énekkel és zenével emelték az ünnepély szépségét. Azonban más irodalmi tevékenységet alig fejtettek ki a tagok az alapvetés e kezdet nehéz munkája miatt. Ebben az évben azonban a kör szellemi élete felpezsdült. A kör szentesitette az alapszabályokat, melyeket az intézet magyar tanára fogalmazott. Diazgyülést tartott a reformáció emlékezetére, amely alkalommal Nt. Har- sányi László new yorki ref. lelkész tartott tudományos eszmékben gazdag felolvasást ily címmel: A modern theologia és az evangélium. A körnek tagjai közül a következők nyújtottak be irodalmi és bölcsészeti müveket: Tóth Mihály: Nyári tapasztalatok egy amerikai magyar iskolában. Kiss Endre bírálatot olvasott fel az előbbi munkáról. Simkó József: A magyar papok hivatása Amerikában. Dókus Gábor: A nő az ember tragédiájában. Kovács Ferenc: Társas élet falun. Mindegyik előadás után élénk eszmecsere fejlődött ki a tárgy körül, amelyben a kör tagjai nem egyszer szép jelét adták tudományos készültségüknek és az irodalomban való előhaladásuknak. E mindenesetre szép eredményekre jogosító körnek ez évi tagjai a következők: Dókus Gábor elnök, Laky Zsigmond, Horváth Sámuel, Azary János titkár, Tóth Mihály jegyző, Kovács Ferenc pénztárnok, Simko József, Bartus Sándor, Kozma Mihály. Kültag tiszt. Dikovics János. A krisztusi tudomány és az atheistikus felfogás. A megélhetésért, a létért való óriási küzdelemben sokan elfelejtkeznek arról, hogy a test táplálóra és fentartása mellett nélkülözhetetlen szükség lelkünk művelése és nevelése is. Különösen a nagy városban, a hol annyi sok minden érzéki dolog vonja el az ifjúságot a nemesen szórakoztató és lelket művelő helyektől, egyházi intézményektől; sokszor tapasztaljuk, hogy a ferde irányú socialismus tanaival méte- lyezik meg az ifjakat. Ezek aztán természetesen minden komoly meggondolás nélkül illetlenül nyilatkoznak Istenről, vallásról és mindazon nemes intézményekről, a melyek voltaképen a társadalom előrevite- lére, az egyének lelki életének kifejlesztésére rendkívüli hatással vannak. Ezúttal nem arról a socia'ismusról akarok szólani, a mely a keresztyénség, a humanismus nagyszerű tanait szeretné megvalósítani a társadalmi életben,hanem arról a socialismusról, amely atheistikus alapon mindent letagad, a mit szemével meg nem láthat, kezével meg nem foghat. Az ilyen atheistikus, Istentagadó ember mindent az emberi erőre akar felépíteni és nem ismeri el annak az erőnek a forrását, az Istenséget. Ez az atheistikus socialismus, a mely a társadalomból szeretné kiküszöbölni a vallást és az egyházat. Elgondolhatjuk, hogy mivé lenne az állam, ha a szeretet parancsolatai helyett mindenütt az önkényes hatalom lépne fel! Pedig ahol a keresztyénség és az evangéliumi világosság nem terjedt el, ott mindenütt ezeket látjuk elhatalmasodni. utánam, ö is elől ment mindig katonapajtásai között. Tüzeseteknél látja az ember, hogy egy-egy szájhős kiabál, ordítoz, parancsol — de maga nem csinál semmit. Domokos csak imádkozott — Istenem ne hagyd el őket, segélj meg engem — és cselekedett minden lárma nélkül. Minden percben a tüzhalál előtt. Itt, ott, mindenütt. Az ellenség irgalmatlan. A tűz hovatovább terjed. A segélykiáltás száz felől hangzik, tétovázásnak nincsen helye. Óh de szép katonaerény a vitézség! Óh de szép keresztyén-erény az önfeláldozás, a felebaráti szeretet, a nyc- moruság idejében! És Domokos vitéz katona és önfeláldozó felebarát volt. Egy helyen egyik kezében egy a gyermeke bölcsője mellett elájult édes anyát, a másikban a gyermeket böl- csőstöl cipelte tűzön-lángon keresztül, hogy vagy megszabadítsa vagy maga is oda veszszen. Mikor a legnagyobb ház, a hires Görög-palota égett,a legelső volt, a ki az ott levő járásbirósági irattár polcairól ölelni kezdte az iratcsomagokat s hordta le a kövezetre a Bodor.kútja mellé. Buzgósága azonban tulságba ragadta s itt a Görög-palotában a nagy hőség mindkét szemevilágától megfosztotta. Úgy vitték a tűz elmúltával a kórházba. Itt azonban hasztalan volt minden emberi tudomány,szeme- világát visszaadni nem vala képes s a különben testileg még épt lélekben hős ifjú embert a katonaságtól hazabocsátották —egy kísérővel hazavezettették,mert ő maga ettől kezdve nem látott. így lett Tőkés Domokosból Vak Domokos; mert a nélkül, hogy sérteni akarta volna vele valaki, ettől kezdve igy hívta mindenki s ha mi is igy nevezzük, talán nem kicsinyítjük vele iránta való nagy tiszteletünket. Isten intézkedése volt, hogy Vak Domokos legyen s úgy neki, mint nekünk meg kell nyugodnunk Isten akaratában. És Domokos meg is nyugodott. Tüzkárosultak, kiknek elégett házuk, portékájuk, marhájuk, bizonyára eleget zúgolódtak Isten ellen, Domokos, ki annyit, mindent vesztett, soha fel nem panaszolta végzetes sorsát, íme egy igaz keresztyén, ime Krisztusnak egy hűséges tanítványa! NEGYEDIK FEJEZET. Koldulni. Mit cselekedjedjiink tehát ? A kinek két köntöse vagyon, közölje azzal, a kinek nincsen és a kinek vagyon eledele, hasonlatosképen cselekedjék. (Lukács 111. 10, 11.) A kórházból kijőve nem mehetett haza a házba a hol született, mert mig katonáskodott édes apja is meghalt volt, hanem egy nagybátyjához ment, hol bizony a vakot nem valami szívesen fogadták, tudva, hogy csak dolognélküli kenyérfogyasztó lehet belőle. (Folytatása következik.)
