Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-06-17 / 24. szám
AZ AMERIK AI MAGYAR REF. EGYHÁZAK Dr. Antal Géza “Tanulmányok” cimümüvéből. 24, sz. 1911. Junius 17.___________________Amerikai Magyar Reformátusok Lapja 5. oldal Minden kétségen felül áll, hogy a magyar ref. egyháznak kötelessége idegenbe szakadt fiai lelki gondozásáról gondoskodni s a vallás vigaszát nyújtani azoknak, kik környezetükből kiragadva, egy uj élet viszonyai között idegenül s a legtöbbször magánosán érzik magukat. Kötelessége tehát az Amerikába szakadt magyar reformátusok vallásos szükségleteinek kielégítéséről is gondoskodni, annyival is inkább, mert az amerikai kivándorlók sajátos viszonyai hozzák magukkal, hogy mikor az egyház e kötelességét teljesiti, nemcsak ott kinn levő fiai iránt tartozó erkölcsi kötelességének felel meg, de egyúttal elejét veszi a visszavándorlás következtében saját itthoni életére előállható káros hatásoknak, melyek pedig úgy szólván kimaradhatatlanok, ha a hosszabb rövidebb időre hazai földünkről elszakadt egyháztagok odakint minden lelki gondozás nélkül állanak s a közös hitélet hiányában részben legalább a vallástalanság karjaiba hajtatnak. Mert ha a kivándorlóknak legnagyobb része ottkinn telepszik is meg, igen nagy s a jövőben még nagyobb lesz az a százalék, mely akár tört reménye romjaival, akár fáradságának gyümölcseivel hazájába tér vissza. Ezeknek a visszavándorlóknak szellemi légköre pedig éreztetni fogja a hatását éppúgy a nemzeti életet irányitó eszmék terén, mint saját egyházunk valláserkölcsi életének téréin. Kettős szempont tehát az, ami egyházunknak Amerikába szakadt fiai lelki gondozását elengedhetetlen kötelességévé teszi : az egyik az az erkölcsi kötelezettség, mely az egyházat éppúgy, mint a gondozó édesanyát távol levő fia sorsa iránt érdeklődésre s küzdelmeinek tőle telhetőleg enyhítésére birja, a másik, hogy úgy mondjuk, az észszerű önvédelem szempontja, mely kell, hogy arra sarkalja, hogy destruktiv jellegű eszméknek saját falai közé behucolását lehetőleg megakadályozza s a rendelkezésére álló szellemi fegyverekkel működjék már odakint arra, hogy a visszavándorlók vallástalan érzülettel, vagy szektáskodó hajlamokkal szaturálva, ne rombolják a hazai egyház életét. Szégyenkezve kell bevallanunk, hogy hazai egyházunk e kettős szempontból is elengedhetetlen kötelességének csak nagyon későn, alig néhány évvel ezelőtt jutott tudatára s egész iö04-ig ügyet sem vetett arra, hogy Amerika földjén a magyar reformátusságnak ezrei élnek kisebb- nagyobb csoportokban tömörülve s hogy ezekről, ezek vallási és hitéletének fenntartásáról gondoskodni kellene. Majdnem negyedszázad telt el, nem is szólva még régebbi időkről, azóta, hogy egyik amerikai testvér-református egyház, a presbiteriánus, megkezdette az amerikai magyar reformátusok vallásos gondozását s csak e negyedszázad leforgása után gondoltak hazai egyházunk intézői arra, hogy első sorban a magyar ref. egyház volna hivatott és kötelezett amerikai magyar ref. testvéreink lelki gondozásáról gondoskodni. Egyházunknak ez a negyedszázados mulasztása teremtette meg azt a történelmileg kialakult helyzetet, mely az utóbbi évek zavarainak és bonyodalmainak okozójává lett. Ha a hazai ref. egyház kezdettől fogva, vagyis attól fogva, hogy a magyar kivándorlók egyre nagyobb tömegekben hagyták el a haza földjét, teljesítette volna azt, ami természetes és erkölcsi kötelessége, ha a magyar ref. egyház 1880 óta egész 1904-ig a kivándorlók egyes nagyobb csoportja után híven küldött volna lelkészeket, kik a nép előtt az evangé Horn igazságait hirdessék, ha a magyar ref. egyház gondoskodott volna arról, hogy ott, hol a hívek számának csekély volta miatt gyülekezet nem alakítható, a lelki vezető nélkül maradó nép olcsón juthasson magyar bibliához s magyar nyelvű vallásos iratkákhoz : sem a presbiteriánus egyház, sem a Reformed Church nem kezdett volna a magyar misszióba, mert hisz elég gondot ad mindkét egyháznak az utóbbi másfél évtizedben nagy számmal betóduló román és szláv népek között az evangéliom világának terjesztéséről való gondoskodás. Ismételjük, ha a ma gyár ref. egyház megtette volna azt, amit megtennie kötelessége lett volna s aminek megtevésében a dolog fontosságának fel nem ismerése, vagy anyagi erejének elégtelensége gátolták, ha az amerikai magyar reformátusok lelki gondozásáról csak megközelitőleg is kielégítően gondoskodott volna : akkor a nevezett két egy ház nem hozta volna meg azokat a súlyos anyagi áldozatokat, melyekbe az evangé- liomi igazságnak a magyarok közt fenntartása került. De a magyar ref. egyház mulasztása e téren szükségessé tette, hogy amerikai ref. egyházak vegyék kezükbe kivándor- lott magyarjaink lelki gondozásának ügyét s igy alkalmazta már 1881-ben a presbiteriánus egyház Kecskeméthy Ferenc jelenleg békési lelkészt, kinek a következő évben történt eltávozása után azonban a magyarok közt folytatott misz- sziói tevékenység egy ideig szünetelt. 1890-ben a Reformed Church kezdte meg -a magyarok közt a missziói tevékenységet. Karácsony ünnepén volt, mikor a pittsburgi ref. egyház lelkésze templomában altala ezelőtt sohasem látott alakoknak nagyobb csoportját vette észre. Érdeklődött kilétük iránt s arról értesült, hogy magyarok; magyarok, kik bár nem értik az angol szónok nyelvét, de vallásos buzgóságuktól űzetve, elmentek a ref. templomba, hogy karácsony ünnepén együtt emeljék fel szivüket a Mindenhatóhoz a népek millióival. A pittsburgi lelkészt annyira megragadta a vallásos érzésnek ezen keresetlen megnyilatkozása, hogy mozgalmat indított az iránt, hogy ezeknek a szegény elhagyatottaknak lelki gondozásáról is történjék intézkedés. A Reformed Church kebelében a megindított mozgalom élénk visszhangra talált és egyre fokozódó buzgósággal és áldozatkészséggel tették lehetővé, hogy az Amerikába szakadt magyarok külön gyülekezetekké tömörülhessenek s hazai ké- szültségü lelkészek vezetése alatt elégíthessék ki vallásos szükségleteiket. A következő 14 évben 17 gyülekezetét alapítottak, lelkészekül hazai akadémiákon tanult egyéneket alkalmazván. A presbiteriánus egyház Kecskeméthy Ferenc távozása után egyelőre abbahagyott missziói munkáját utóbb a 90-es évek felé újból felvette s azóta egyre növekvő számmal alakit magyar gyülekezeteket, melyeknek lelkészéül azonban legnagyobbrészt saját egyetemein képzett s részben a megkivántató alapos előkészült- ség nélkül kibocsájtott egyéneket alkalmaz. (Folytatása következik.)
