Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-06-10 / 23. szám

53 sz. 1911. Junius 10, Amerikai Magyar Reformátusok Lapja 9. oldal. A kis póni. Jenő mogorva arcot vágott és mér­gesen szúrta lábahegyét a homokba. “Miért nem veszel nekem egy kis póni lovat” Japánt. “Kedves fiam ne is beszéljünk erről”, rnondá Katona ur, az édes apja szigorúan. „Már mondottam egyszer, hogy az nem lehet”. Jenőnek az utolsó reménye is eloszlott, midőn apja igy beszélt s rendesen elége­detlenül ballagott el, hogy vigasztalást keressen Ami nevű kutyájánál. Este,midőn aludni tért, olyan boldogtalan érzés fogta el, mintha valami nagy csapáson ment volna keresztül. Másnap kora reggel Ami kutyájának hangos ugatása ébresztette fel. Gyorsan felöltözött s leszaladt a konyhába és a külső ajtónál beleütközött egy nagy nehéz kabátos alakba. "Jó reggelt”, kiáltott valaki felé szi­ves hangon. “Kis öcsém, hát már ilyen korán ébren?“ “Óh Mihály bácsi”, kiáltott fel Jenő meglepődve és izgatottan. ‘A hegyről jöttem ma reggel”mondá a nagy bátyja. “Gyere csak ki a kapuhoz s nézd csak mit hoztam én neked”? Jenő majd át esett a kis kutyán, úgy sietett, hogy eljuthasson a kerítéshez. S ugyan mit látott ott? Oda volt kötve a keritéshez egy gyönyörű, gesztenye barna vastag, fényes sörényű csikó. “Ezt a kis barátot hoztam magammal neked •— mondá a nagybácsi — De vi­gyázz, hogy le ne ess róla”. Jenő örömében felpattant csakhamar a lóra s esak úgy dobogott a szive a bol­dogságtól, hogy a nyerget a kezében tart­hatta. Egyet fordult s aztán elvágtatott nyilsebesen s pár perc múlva a kiz paripa messze-messze vitte a boldog kis fiút. II. Sargon Ássyira egyik leghatalmasabb uralkodója volt. Ké­pünk' a királyi palo­tát mutatja be. Az óriási épület rendkí­vül pontosan és fino­man volt elkészítve és 25 acre területet foglalt el. A palotá­ban legalább 200 te­lem volt, úgy hogy igazán egyik leghatal­masabb alkotásai közé tartozott az óko - nak, Gyönyörűen néztek ki a frescók is a falazaton, a melyek különböző színben tündököltek. Az assyr uralom Samaria bukását je­lentette. Izrael népe bálványimádó lett és elbizakodott erejében. Azonban az egykor erős és hatalmas nép elbukott, amint az Istentől elpártolt. Sokszor tapasztalhatjuk ezt a nemzetek életében, ahol az erkölcs és vallás nem foglalja el a sziveket. Minden nemzet éle­tének alapja a tiszta erkölcs. Ezáltal erő­sök és hatalmasak lesznek a gyermekekés utódok s fenntartják, -megerősítik az állami életet is. Izrael népe bálványimádásba sülyedt és igy az utódok satnyák és erőtlenek let­tek. Különös,de igaz, hogy a gyermekekre rendkívüli hatással van a szülök kegyes­sége és vallásossága. Rendesen a hitetlen szülők gyermekei vannak az állami s társadalmi élet rom­lására. Azért kell nekünk is nagy súlyt fektet­nünk gyermekeink vallásos érzésének a nevelésére, mert az képes a család jó hírnevét is fenntartani. Mi ezt legjobban megtehetjük akkor, ha gyermekeinket a vasárnapi iskolába küldjük, ahol minden szépet és jót elsajá­títhat, lelkileg és erkörcsileg kimüvelődik, s igy hasznos tagjává válik a társadalom­nak és ezért szükséges, hogy minden szülő küldje gyermekét a vasárnapi iskolába, a mely a legjobb hely a vallásos nevelesre. GYERMEKEKNEK. SAMARIA BUKÁSA

Next

/
Oldalképek
Tartalom