Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-05-20 / 20. szám

XII. Évfolyam. * Megjelenik minden szombaton. * Published Weekly on Saturday. « 20. sz.

ou

NEW YORK, N. Y. 1911 MÁJUS 20.

Entered as second-class mater Oct. 28,1910 at the Post Office at New York, N.Y. under the act of March 3,1879 Felelős szerkesztő: HARSÁNYI LÁSZLÓ, new yorki református lelkész.

■ A HITETLEN EMBER. ■

A balgatag ember azt mondja az őszivében, hogy nincsen Isten. Oh, de alig ejti ki szavait ajakán, mindenki látja, hogy balgatag. Vannak társadalmi életünkben is sokan, akiknek lelkűk azt súgja, ’’nincsen Isten”, de ugyanakkor lehetetlen, hogy azoknak a szivét valami megbénító félelem és hidegség által ne járja. Mint mikor az árvíz szétrombolja a gátakat és mindenki menedéket keres... úgy van a hitetlen ember is. Meg van verve az Istentől és minden munkája zavaros és minden gondolkozásában ellenkezésbe jön önmagával. Bolyong, bolyong, mint az eltévedt vándor, anélkül hogy biztosítva lenne a felől, hogy élete alkonyán egy édes otthonban megpihenhet. Az elhagyatottságban, mely őt körülveszi, szive lelke jéghideg és fagyos mosolya mondja tenéked: ’’Nincsen Isten...” Oh de szerencsétlen az ilyen ember, hasonló ama nyomorékhoz, aki kezét szeretné kinyújtani, vagy ahhoz a vak emberhez, aki érez valamit és

meg akarja fogni és azután veszi észre, hogy semmi sincsen a kezében.

Ki az társadalmi életünkben, a ki megtagadja vallását és Istenét ? az a hihetetlen embertársunk, aki a hetedik napot nem szenteli meg, hanem félreáll a templomot látogatók sorából. Nemcsak maga nem szenteli meg, hanem szeretne gúnyos mosolyával másokat is megállítani. Szent könyvünk az ilyen emberi balgatagnak nevezi, akik a tudás hiányában szenvednek és e mellett erkölcsükben is megromlottak. Mert az ilyenek egyáltalában nincsenek arról meg- győződve.hogy nincs Isten,hanem szeretnék elhinni eme balga kívánságukat, vajha ne volna Isten. És a.kivánság csakugyan sokszor befolyásolja valóságos zsarnoki módon gondolatainkat és ítéleteinket. Ott van a balga az ő vágyával és kívánságával,a melyet kialakit és kiszínez az ítéletében... és ez mintegy befolyásolja valami csodálatos erővel az ő életének a napjait.

Gondoljunk csak önmagunkra. Valamit kívánunk, hogy megtörténjen és vágyunk, kívánságunk feltartóztathatatlanul sarkal bennünket arra. hogy az, amit kiváltunk, csakugyan megtörténjék.

De honnan származnak a mi vágyaink? az ember jelleméből, épen úgy mint a virágos kertben a kellemes illat a virágból származik. Ha a mi szivünk hasonló a kertben tündöklő virágokhoz, akkor minden gondolatunk, minden vágyunk kellemes és kedves hatást fog gyakorolni környezetünkre.

De amott áll mellettünk a hitetlen ember, ő balga és erkölcsileg degenerált. Ne várjunk hát tőle jó kívánságokat és vágyakat, és ha meghallanánk a szavát, amint szentségtelen durva nevetéssel azt mondaná ’’nincsen Isten”, kulcsoljuk imára kezünket és leborulva az előtt, akinek kezébe van letéve életünknek minden változása, mondjuk ezt: ” Uram teremts uj szivet és uj lelket mibelénk”.