Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-04-14 / 15. szám
1 odal. Amerikai Magyar Reformátusok Lapja” 15. sz. 1911. Április 14. jességében, mint Istennek kimetszett bélyegét. Akkor megszé- gyenittetik a hitetlenek kételkedése és megjutalmaztatik a hívők hűsége. Látni fogjuk, hogy mind igazak és ámenek, melyek az ő szájából kijöttenek. Akkor meg fog kelleni jelennünk az ö Ítéletének széke előtt, hogy el vegyük a mi jutalmunkat, vagy büntetésünket, a szerint a mint jól, vagy gonoszul éltünk e jelenvaló világban. Mit mondjunk hát, ha a halál gondolata ránehezedik szivünkre? Énekeljük, hittel, reménységgel és bizalommal: Nincs már szivem félelmére, Nézni sirom fenekére, Mert látom Jézus példájából, Mi lehet a holtak porából, Szűnjetek meg kétségeim, Változzatok félelmeim, Reménységgé, örömökké, Mert nem alszom el örökké. Harsányi Sándor, homesteadi és vid. ref. lelkész. Lapunk szerkesztősége boldog húsvéti ünnepet kíván a református hittestvéreknek. FELTÁMADUNK! A húsvéti hajnalpiron Temetőkben minden síron Megjelen egy fényes angyal S az alvóknak súgja halkan — Pálmát tartva a kezében — “Feltámadunk!” — dicsőségben. Hüs szellő a szót ragadja, Sirról-sirra sorba adja. És a holtak jég-ajkáról Hang jut fel a sir aljáról, S az angyali szót mindenik “Feltámadunk!” — ismételik. Csak egy sir marad hangtalan, Hol semmi nesz a hant alatt. De egy kérub — égi fényben — Parancsol az Ur nevében : “Lent aluvó, felelj tehát, “Feltámadunk!” — mit szólsz reá?... És szól a hang: “Mig lesz árva. Beteg, koldus, kit szét járva A világban, csak sir, szenved, Addig jobb, ki lent pihenhet. Addig nem lesz ez angyalszó: “Feltámadunk!” — boldogitó. “Ha boldogul majd mindenki, S henye, gőgös nem lesz senki; Ha ember nem hallgat másra, Mint szivének jó szavára: Akkor vágyom ki a sirból!” ...Feltámadunk!” — zeng a sírbolt. Kovács Endre. FELSZÓLÍTÁS. Kérjük lapunk olvasóit, hogy ha az előfizetés árával hátralékban vannak, ne várják a felszólítást, hanem önként külcj jék be hozzánk az előfizetési árat. \ A REFORMÁTUSOK LAPJA az egyetlen újság Ame rikában, amely tisztán vallásos irányzatú és felöleli az összes református egyházak munkáját. A FOGADÁS. — A Reformátusok Lapja eredeti tárcája. — Irta: Kovács Endre. Volt nekem édes szülőhazánkban többek közt egy öreg úri ember ismerősöm, aki engem bizalmasan csak cigánynak szokott titulázni. Nem azért pedig, mintha én fekete volnék, hanem egyedül csak azért, mert összefirkálok mindenféle os- obaságot (amint ö szokta mondani). Pedig nem volt igaza az öreg urnák. Azon történeteket, amiket én megírok, az élet csinálja, én minden szépítés nélkül csak utána irom; nem teszek hozzá semmit, hanem inkább elhagyok belőle olyan részleteket, miket az olvasó sületlen szamárságnak nevezhetne. Meg aztán miért hazudnám, hiszen irhatok én igaz történeteket is; az élet oly kifogyhatatlan az érdekesnél-érdeke- sebb dolgok létrehozásában. Az is megtörténik, hogy munkálkodásom iránt érdeklődő barátaim, honfitársaim ismertetnek meg egy-egy történettel. Most például — véletlenül — egy gyermekkori játszótársammal kerültem össze, aki egy itteni gyógyszergyárban, mint vegyész keresi meg a kenyerét. Tőle hallottam, vele és egy amrikai barátjával esett meg az alábbi történet: * A Cooper Medicine Co.-nál ismerték meg egymást és any-» nyira megbarátkoztak, hogy majdnem minden szabad idejüket együtt töltötték. E. P. Meredith, az egyik társtulajdonos fia, telivér amerikai, egyik ohioi egyetemen a bölcsészet tudományokat hallgatta, csupa passzióból s nagy hive volt a modern bölcsészeinek. Baróthi Andor (az én gyermekkori játszótársam neve) a természettudományokért Rajongott már a budapesti egyetemen is. Amerikába jőve szülei s testvérei után, itt mint vegyész nyert alkalmazást. Meredith szép daliás Urtmrtü, igazi férfi szépség és néhány millió örököse, mig Baróthi «zekkel nem dicsekedb^ett; gyönge, vékony pénzű legény, ki Amerikában — mint annyi sok más — saját keresményjéből folytatta tanulmányait, de szellemi tekintetben jóval felül múlta amerikai barátját. A gyárból sokszor együtt s gy^p indultak hazafelé s útközben többször valami tárgy felett vitatkoztak s Meredith ilyenkor mindent elkövetett, hogy bebizonyíthassa állítását. Ha valamely tudományos kérdésről volt szó, meghajolt barátja nézete előtt, de társadalmi, különösen morális kérdésekben veszedelmes volt vele vitába elegyedni s ilyenkor nem lehetett őt meggyőzni még kézzel fogható bizonyítékokkal sem. Az amerikai gyárak jobbnyira újévkor szokták megtartani évi zárószámadásaikat s e végett pár hétig szünetelnek a gyári munkák. Egy ily alkalommal Meredith meghívta magyar barátját házukhoz, mely csaknem a város végén, nagy park közepeit állott. Napokon keresztül kellemesen töltötték az időt, automobil kirándulásaik alkalmával meg-meglá- togattak egy-egy ismerős előkelő családot, hol — különösen a hol leány is volt a háznál — igen szívesen fogadták őket. Egy délutáni automobil kiránduláson a leányhüségről és a szerelemről vitatkozott a két jó barát. Meredith mosolyogva jegyezte meg, hogy a mai leányok nem tudnak igazán, érdek nélkül szeretni. Ezért van, különösen itt Amerikában, az a sok boldogtalan házasság és válóper.
