Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-03-18 / 11. szám
2. odal. Amerikai Magyar Reformátusok Lapja” 11. sz. 1911. Március 18. ÉRDEKES TUDNIVALÓK AZ ÓRÁRÓL. Amióta emberek élnek, mindig találtak módot arra, hogy az időt folytonosan mérni tudják, ha ez a mérés régente nem is mechanikai szerkezet segítségével történt. Már a királyok könyvében van szó arról, hogy az Azah tiz fokkal visszaigazi- totta a napóra mutatóját. Természetes, hogy az akkori órák nem is hasonlítottak a mi mostani óráinkhoz, a bibliai őseink csak a legprimitívebb napórát használták, amely persze csak napvilágnál végezhette el köteleségét. A találékony emberek nem sokáig elégedtek meg a közönséges és nem is használható napórával és kitalálták azt, hogy hogyan lehet a vizet fölhasznáilni időmérésre. A vizora két kupalaku edényből állt, melyek a hegyükkel egymás felé fordultak. Az egyik edény tele volt vízzel és ez a viz egy szűk nyíláson cseppegett át lassanként a másik edénybe. Ilyen vízórát Krisztus előtt 600 körül már használtak az assziriaak, az ötötdik században a görögök is, mig Rómába csak 149-ben jutót el. A formájuk a legkülönbözőbb módon változott, sokszor művészies kivitelben készítették és az órajelzés mellett néha a holdnegyedeket, az állatöv jeleit s más csodálatos dolgokat is spingáltak rájuk. Egy ilyen órát kapott ajándékba Nagy Károly a bölcs Harun al Rasidtól. A mechanikai szerkezetű órák kitalálásakor kezdték meg a napnak huszonnégy órára, az órának pedig hatvan percre való beosztását. Nem tudjuk, hogy ki volt a zseniális feltaláló, aki először készített ilyen órát, csak annyit tarthatunk valószínűnek, hogy a szaracénokat illeti meg a dicsőség, mert Saladin szultán ajándéka került az első ismert kerekes óra II. Frigyes császárhoz. TARCZA. CSEREY ILONA. Irta: Juhász Sándor. (folytatás) A kormánynak azonban végre kellett hajtani a rendeletet. De hát miképp? Annak is volt szive. A kegyetlen parancsot nem tudták végrehajtani. Elküldött két táblai ülnököt, hogy azok hajtsák végre. Az összetört szivü, az üldözött Wesselényi sziveden látta őket. Keserves panaszával meghatotta őket. Egy újabb kérelmet adotr át nekik, hogy azt terjesszék fel a királyhoz. És azok nem erősszakoskodtak: mert volt szivük. És Wesselényiék várták, remegve várták a választ. Október 23-án meg is érkezett. Szólt pedig ekképpen: “ügy a kormány utján, mint a kibocsájtott rendeletek által már több Ízben tudtára adatott, a kérvényezőnek, hogy kérésének a királyi szabályrendeletek ellenére eleget tenni nem lehet. Annálfogva a május 22-én és október 2-án a kormányhoz leküldött rendeleteknek teljesítése azon komoly intéssel hagyatik meg, hogy azoknak minden további halogatás és vonogatás nélkül elég tétessék s e tárgyban többé semmiféle instáncia el nem fogadtatik.” . . . Tehát mindennek vége! Tehát ismét csalódtak! Tehát már remélni se lehet, csak csalódni! Óh, a fájdalmak kétszeress tövise az, amelyik ilyen sebet üthet. Óh, csak az tudja, hogy mekkora ez a bánat, aki ismeri az anyan szerelmet. Csak annak a szivében nem ébredhet részAmint a kerékre járó órák alkalmazásba kerültek, egyik javítás a másikat érte. Nem elégedtek meg azzal, hogy az órán mindig pontosan megtalálhatták az idő állását, hallani is akarták, hány óra van a Olaszországban megcsinálták az ütőórát. 1280-ban szerelték föl Londonban az első toronyórát. Automata-figurák ütötték az órajeleket, akiket ‘‘Jacks’’-éknek neveztek. Shakespeare müveiben gyakran előfordul ez a ma már érthetetlen kifejezés ‘‘Jack of the clock”. Ez a Szent Pál templomi toronyóra néhány évszázaddal ezelőtt katonát mentett meg súlyos büntetéstől. Azzal vádolták, hogy elaludt a windsori terrasszon levő őrhelyén. Hogy igazolja amgát, elmondta, hogy a Szent Pál órája éjfélkor tizenhármat ütött, ami valónak is bizonyult. Anglia második legidősebb órája a parlamenté, amely azonban nem azonos a mostani óriásórával, a ‘‘Big Ben”-nel, Dent müvével. Big Ben egy hétig jár egyszeri felhúzásra, különösebbek közül felemlítünk egy párat . tonnás harangokon veri ki az órákat, úgy, hogy hangja mértföldekre elhallatszik. Az órák további fejlődésében a zenélő órák következtek, melyek némettalföldi származásúak. Ötszáz év óta büszkesége és öröme számtalan belga generációnaak a zenélő óráik nagy változatosága. A hollandiai órák általában a leghíresebbek voltak sokáig s számtalan rendkívül érdekes példányukról tudunk. A legRicbhard de Wallingford egy csodálatos szerkezetű órát csinált, amely ma is meg van St. Albausban. Századok óta pontosan jár és mutatja a Nap és Föld mozgását és árapály idejét. A világ legismertebb órája kétségtelenül a strasszburgi monostoron levő. Egy tyuk van rajta, aki kotkodácsol és vét, szánalom, aki soha életében nem szeretett, nem ölelt __ anyát . De akinek szive volt, szive van, annak megjelenik köny a szemeiben és sir lassan, sir csendesen. És nem tudja, hogy miért, csak érzi, hogy az ő szive összefacsarodik, hogy az ő szive vérzik, fáj. Talán épp az az érzés tolakodik a szivébe, amelyik a Cserey Ilonáét tépte, marcangolta akkor. Az az érzés, az a fájdalom! Beteg volt már akkor is, meghalt gyermekei miatti fájdalma összetörte testét, megsemmisítette erejét, azt se ttudtai, él-e, hal-e? És a szivealatt ott hordott már egy életet megint Vájjon érdemes lesz-e annak megszületni, hogy ne lásson soha édes anyát, ne érezzien soha édes anyan cssókot? Érdemes lesz- eannak élni, hogy anyát soha ne ismerjen? Fájdalmát, bánatát soha el ne panaszolja annak, aki egyedül tudná megérteni, egyedül tudná megvigasztalni? Vájjon nem jobb lenne-e meghalni önmagának is, hiszen őt elzárják, férjét sem láthatja, hiszen gyermekeit elviszik, gyermekeit se ölelheti anyai szivére. Vájjon nem jobb volna-e véget vetni minden fájdalomnak, szenvedésnek — egy tőrrel, hiszen a halál fölött még a királynak sincsen hatalma! ? . . . De lassan-lassan ébredezett szivében az a szunnyadó érzelem, amelyik már-már kihalni készült: a hit, a remény, a bizalom . . . Úgy, úgy, te balga szív, csak higyj, remélj tovább, ha csa- lódol is! Az Ur jó, az Ur nagy, vigasszod, bizodalmod kősziklája csak az legyen. Lám ott a Golgotha keresztje: a fájdalmak megsokasodása, a remények megsemmisülése, — ne hidd, hogy csak a Megváltónak jutott a kereszt, a szenvedés, a ha-
