Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-03-04 / 9. szám
10. oldal. Amerikai Magyar Reformátusok Lapja” 9. szám 1911 Március 4. AMERIKAI TARKA KRÓNIKÁK. Amerikai és európai miveltség. Köztudomású, hogy az amerikai és európai miveltség között mily nagy különbség van. Az európai főiskolákat kitűnő sikerrel végzett, ifjú uraknak rendszerint a gyakorlati élet igényei, ügyességei, 'és fogásai iránt semmi nemű érzékük sincs mig viszont az amerikai college-olkbóli és university-kból átlépő ifjak máris nagyszerű kész businessmen-ek, de gyakran még az általános elméleti miveltség legelemibb ismeretei közzé sorozott dolgokról sincs halvány sejtelmük. Erről egy tanulságos esetet mondunk el. A newyorki Central Parkban egy automobil hajtott végig, melyben négyen ültek. Elől a gépet kezelte egy amerikai mérnök, s többszörös első dijjial kitűnt tett Sportman rrHWte egy európai ügyvéd egy amerikai művésznővel foglaltak helyet. A Metroppolitan Muzeum of Art előtt elhaladva, az ifjú szinésznőnek szemébe ötlött az obeliszk, s megkérdezte az amerikai urtóL hogy mi az? — Ezt — felelt eMr. Sbon ... — Amerika őslakói, az indiánok készítették sok ezer év előtt királyuk siremlékeül. A színésznő most az európai ügyvédhez fordult, hogy bizonyára már ö is tud a kőoszlop felől valamit? — Hol vagyunk? — kezdett elmélkedni az ügyvéd — a Central Park 81-ik utcájánál? Nó.hát a hely fekvéséből és a kő oszlop faragásából következtetve az nem lehet más mint a Cleopatra tűje. A vezető sport férfiú meglepődve kérdezte az európaitól, hogy ki az a Cleopatra? s miért lenne az tü, mikor az kőszikla? — Cleopatra — válaszolt az ügyvéd — egy afrikai államnak Egyiptomnak volt nagyhirü királynéja közel 2000 év előtt, s erre a kőoszlopra ékirással vésette föl uralkodása történetét, az tehát olyan mint egy ókori történetkönyv; tűnek pedig a- lakjánál fogva nevezték el. — Hátha úgy volna, — veté közbe újabb kétkedő kérdéssel az amerikai sportsman — akkor hogyan került volna ide Amerikába, s mi szükségünk volna nekünik reá? — Egyik multimilliomosuk — adta meg nyugodtan az ügy véd a kívánt választ — ambitionálta» hogy az amerikaiaknak is legyen ókori mütörténeti emlékművök, tehát megvette Aegyiptomban a kőoszlopot, a homokból kiásatta, részére külön hajót épitettett, azzal az obeliszkot kihozatta és ide felállitatta. Az európai ügyvéd azon csodálkozott, hogy az amerikai társaskörök egyik vezető szereplőjének az Amerikán kívüli földrajzról, történelemről, régiségről» és művészetről semmiféle tudomása sincs, mig viszont az Amerikai ur afölötti csodál kozását fejezte ki, hogy az európa ur hogyan pazarolhatja ide jét olyan dolgok tanulására melyek az ő husinesséhez nem tartoznak, s melyek neki jövedelmet nem hajtanak. Az sem rósz történet, mikor az Amerikai milliomos és mecénás megrendelte és kihozatta a Milói V-énus világhírű antik szobor maisolatat. Meg is érkezett a szobor, s a milliomos meg jelent a newyorki vámházban, hogy átvegye de látta hogy a szó bor karja hiányzik, tehát kifogásolta a szállítás és vámházi ke zelés helyességét. Se mecénásnak se vámházi tisztviselőknek se szállítóknak nem volt tudomásuk arról, hogy a Milói Vénus nak eredetileg sincs karja, mert már annak fölfedezésekor és év ezredes rejthelyéről való kiemelésekor hiányzott a mostanig is elő nem került karja. Fizettek tehát a milliomosnak nagytömeg sárgahátu bankót a Miiéi Yénus csonkaságáért kárpótlásul. EGY ELVESZETT FIÚ. (Lukács II.: 41—52) A Jézus gyermekkoráról szóló gyér tudósítások képezik leg jobb bizonyítékát annak, hogy ő egy jámbor ház csendjében növekedett fel, hol fontos epizód nem történt. A mondaképzés költészete, mely életének első napjait körülveszi, fokozatosan e tények történetiségének kéiszit helyet. A tizenkét éves gyermeknek templomban létéről szóló elbeszélés az első teljes bepillantást engedi szellemi életének fejlődésébe. Vallásos utasítás és népszokás következtében megy szülei kezén Jeruzsálembe, a páska ünnep megünneplésére. Lehet hogy olyan gyermekre, kik nagy városokban laknak és hatalmas, impozáns épületek látásához szokva vannak, nem tesz olyan benyomást az, ha először mennek Isten házába, mint tehetett a názáreti gyermekre, mikor a fővárosban levő nemzeti szentély küszöbét átlépte. Még a városi gyermekek is sokáig visszaemlékeznek az első templombamenetelre, mi-kor megbámulták a. magas oszlopokat, megilletődve hallgatták az orgona zugását bugását. Az egyházi közösségbe való első bevezetés, az istenitiszteletnek a szemre és fülre tett1 hatásai, egy gyülekezetnek áhitatos figyelme, az ünnepi beszédnek egyes félig megértett szavai és mondatai — mindezek közreműködnek ama titokzatos hangulat felköltésében, mely a kicsinyek előtt az ismeretlen Isten közellétét és szentségét sejteti. A tizenkét éves Jézust is magával ragadta az ünnep fénye 'és pompája, úgy, hogy a templom udvarát körülvevő nyílt termek egyikében ama tanulók közé elegyedik, kiket rabbik tanítottak a törvényre és prófétákra, s okos feleletei és egyszersmind a legnehezebb az összes tantárgyak közt’. Ádám és Éva, Ábrahám és Izsák, Jákob és Ézsau, József és testvérei, később Jézus és az ő tanítványai azok az alakok, kik a tanító ügyes előadása és a gyermekek eleven szemléltetése révén testet öltenek. De a történeti és nem történeti szenny, a nemzeti korlátoltság, az erkölcsi tisztátalanság, melyek ez alakok közül nem egyhez tapadnak, a tanítóknál gyötrelmet, a tanulóiknál nyugtalanságot váltanak ki .Ha a fiatal lelkeket olyan dogmákkal traktáljuk, melyek megfekszik gyomrukat, ne csodálkozzunk, ha az iskola padjai közül kinőve, undorral és mosollyal fordulnak el a keres2 tyénségtől, melynek legfőbb törvénye a csuda és a melynek első követelményét ugyanazon józan gondolkodás megtagadása képezi, melyet a többi tantárgyak komoly kötelességükké tesznek. Botor és vakbuzgó az olyan vallásos oktatás, mely a fiatalságot egész életére elkedvetleníti, elidegeníti a hittől. A ki e téren egészséges újításokat tud felvetni és keresztülvinni, az sokak hálájára számíthat. József és Mária a talmudisták közt találják meg az elveszett fiút. A Mária kérdésénél fájdalmasabban hangzik sok anyának engedetlen, gonosz, könnyelmű gyermekének tett szemrehányása: Fiam, miért cselekedted ezt velünk ? Ha gyermekeinket keressük, gyakran ártatlan játék, balga időtöltés, tilos élvezet közben, munka helyett lustaságban, testvéri békeség helyett czi- vakodásban találjuk őket. Sok anya keresi fiát és tudatlanságba züllésbe találja, sok anya keresi leányát és gyalázatban, nyomorban találja. Vajha egy gyermek se okozna mélyebb fájdalmat szüleinek, mint a tizenkét éves Jézus övéinek okozott,kik őt nem tiltott utakon, emn daczosan és vétkesen, hanem a templomban, buzgólkodva és jámboran találták meg újra! Nem tudjátok - é, hogy nékem azokban kell foglalatodnak lennem, melyek az én Atyámnak dolgai? Jkérdi bámulva a fiú az ő szüleit. Ez az első mondat, mely fel van jegyezve, mint olyan, mely az ő szájából származott. A legnagyobb jelentőségű e mondás életének minden pillanatára nézve. Még a jeruzsálemi
