Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-02-25 / 8. szám
12. oldal. Amarikai Majjar R«fonmitusok Lapja” 8. sz. 1911. Február 25. •állambeli ref. lárvaházat alapították, melynek faliai között szin tén átlag 100 gyermek talál ellátást és otthont. Az »jvat ein es egyház áldozatkész hívei évente mintegy 40 ezer dollárt adnak össze, tiszta szívből fakadó önkéntes adomány gyanánt az árvák neveltetésére 'és gondozására. Természetesen az intézetekkel kapcsolatban rendes iskolák is vannak mindenütt. Kisebbrendii árvahiáz a North Carolina állam, Gold-Hill városában nehány esztendővel ezelőtt alapított Názáreth árva ház. Ylégül a teljesség szempontjából megemlítjük, hogy egy Hoffman nevű kegyes házaspár Gettysburg, Pennsy-lv. mellett 250 áker beruházott birtokot, ajándékozott az egyet, egyháznak Árvaház Céljaira. Az árvaház mint ilyen, már meg is kezd te működését, jóllehet1 csak szerény méretekben. A momenta lis építkezések tervrajzai már készen vannak és minden valószínűség szerint a közel jövőben már megnyílnak a nagyszabásúnak terezett jótékony intézmény ajtajai a szülei szeretet melegséget nélkülözni kénytelen árva gyermekek előtt. Japánban és dumában is a missioi központokon egy-egy hatalmas árvaháza van. közegyházunknak. Egyik legnépesebb református városban, a pennsylvaniai Allentownban, hol egyházunknak 12 virágzó gyülekezete van, van épen mostan épülőfélben a Phoebe dia/komissaképző intézet és az Aggok menházának nagy épülete, mely 100 ezer forint költséggel van előirányozva. Az intézetben rendes ápoló női tanfolyam van fenntartva, melynek elvégzése után a képesített diakonissák kiküldetnek kórházakba, magán családokhoz és gyülekezetekbe betegek ápolására és általában a könyö rüllő szeretet áldott munkájának végzésiére. Ilyen diakonissa képző intézet van Clevel andbam is, az ottani ref. egyházak gondoskodó felügyelete alatt és pedig kórházzal összekötve. A diakonissa iskola és ref. korház fenntartási költségeit, havonta mintegy 2000 dollárt, a Cleveland városi 12 ref. gyülekezet híveinek áldozatkészsége, buzgó,sága fedezi. REGhNY. Örült a trónon. (19) Irta: DUMAS SÁNDOR, — Ha elvesztetted hazádat, ujjat teremtek néked, ha árva lettél, leányommá fogadlak. Szólj tehqt, mondd el történedet! — Ne kívánd atyám, mert mielőtt befejezném, szégyenemben megsemmisülnék! • — Úgy hát rajtam a sor, hogy megalázkodjam te előttedHogy feltudj hozzám emelkedni és hogy el tud mondani bűnei det. Majd elmondom én az enyémet. — Bűneidet atyám?! — kiált fel Akte. — Igen, bűneimet, melyekért, Istennek hála, már elnyertem büntetésemet. Hallgass reám gyermekem» olyan dolgokat fogok neked elmondani, amelyekről neked eddig tudomásod nem volt és a melyeket te -egy napon meg fogsz érteni és szentül megfogsz tartani. Egyszerű szavakkal mondq -el Paulus fiatalságának történetét. Az akkori kor világraszóló eseményeit. Krisztus m-egje lenésétől egészen találkozásuk napjáig. Elmondá Krisztus üldöztetéseit, anélkül, hogy csak -egy szóval is szépíteni igyekezett volna az üldözésekben való részvételét. Azután hozzáfűzte csodálatos megtérítését, Damaskuszi útja alkalmából ami kor a Farizeus és keresztyén üldöző Saulusból az Ur igéje Pál apostolt teremtő. — Azóta, — folytatá lelkesülten, — olyan hü vagyok hitemben, mint a milyen gálád voltam azelőtt hitetlenségemben. Judeát keresztül utaztam Sidontól Árqtig, Szeir hegyétől a Besol foly-óig. Beutaztam Kis-Ázsiát, M-aczedoniát, voltam At hénben és Korinthusban, kikötöttem Máltában és Siracusában akar nyújtani, ahhoz, hogy elnyerje szabadságát, akkor megás most» néhány nap előtt, erre a tájra vetődtem, melyen 14 nap óta tartózkodom s levelet várok Rómából, melyet tegnap meg is kaptam. Ezek a levelek testvéreimtől valók és ők engem magukhoz hívnak- Elérkezett a győzelem napja, az ur maga jelöli ki nekünk az utat, mert mikor népének reményt veri a császqrokat bárgyusággal, mely álássa az ő saját trénju kát és megdől a hatalom, mely bennünket szolgaságban tart. Tudd meg, leányom, hogy nem véletlen» hogy Tiberius a leggyá vább, Claudius a legbárgyubb s végül Néró a legőrültebb ember. Ilyen cézárok megingatják -azokban az istenekbe vetett hitet, melyeket imádnak. És együtt buknak Istenek és esászá rok, az előbbiek megvetve, az utóbbiak megqtkozva minden- kitlől. — -Atyám! — kiáltá Akte, szűnj meg mardosni lelkemet! Paulus csodálkozással tekintett a leányra s mintha sejtené a szegény hazátlan szörnyű tragédiáját, félve kérd-é. — Ugyan, hát mi dolgod neked ezzel a vérszomjas szörnyeteggel ? Zokogva, fuldokolva csak ennyit tudott mondani Akte: — Mindjárt megtudod» atyám, az én történetem sokkal rövidebb de sokkal borzasztóbb, mint a tied — én Oésár kedvese vagyok! —Oh — oh, — mondq Paulus, — csakugyan ez rettenetes bűn. Letérdelt -a kicsiny szoba egyik sarkába és némán kulcsolta össze kezét imára. xn. Mikor beesteledett Paulus is ővet kötött a derekára, ő is szorosabbra fűzte saruja szijjait, vándorbotja után nyúlt és intett Akténak. Mindegy volt a leánynak, bármerre is vezessen Paulus útja, vakon követé azt, oly nagy volt már bizalma az aggastyánban. Amint elhagyták a házikót, ütjük amellett az öböl mellett vezetett el, melyben az előző napon a rettenetes hajótörés lefolyt. A viz tükre sima volt, a hold ezüstös fényével elárasztotta az egész tájat, úgy hogy a másik part szegélye is jól kivehető volt. Akte megjillantotta a bajöi palotáját Cézárnak s egy pillanatig megállapodva, hosszú sóhajjal búcsúzott el a tájékról. Csodálatos volt Akte -egészben ő sohasem Nérót látta Cézárban, mindig csak -Lueiust. S beszélt légyen a világ bármit is Néróról, Cézárról, ő sohasem vonatkoztatá LuciusraPaulus néhány pillanatig türelmesen várakozott Aktéra, majd odalépett hozzá és igy szólott: — Jösz-a leányom? — óh, atyám! — és nem merte megváltani az aggastyánnak -azokat az -érzelmeket, melyek őt e helyen visszatartották. — Tegnap e helyen szenvedtünk hajótörést. Agrippina, a császár anyja halászbárkára menekült. Nem szeretnék e helyről távozni -anélkül, hogy megtudnám, vájjon épségben ért-e el lukrinai nyaralójába.
