Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-02-25 / 8. szám
8. sz. 1911. Február 25. Amerikai Magyar Refornrátuaok Lapja” 3 oldal — De micsoda energiát, micsoda erőt, micsoda szellemei s líelki akaratot kell összeszedni azoknalk akik így egyesülnek, hogy haladjanak is? — Milyen eltántorithatat- lan akaratéinak kell lenni annak, aki ki akarja szakítani magát a vele legyiitt levő sémivel nem törődő semmi iránt figyelemmel nem biró munkatársai foözzül ? — Milyen erőss szándékának Ikell annak llemni, aki a gúny a hántás a sértegetés, a megve tetés minden osztályát képes átszenvedni, mert át kell szenvednie a többiek részéről azért, hogy haladjon abban amit feltett, hogy elért. — Bizony sokkal többnek kell benne lenni az akaratnak mint abban az amerikaiban, alki ha kimegy a munkájából nem burdos házába, nem olyan szobába megy ahol hatan nyolcán vannak e- gyütt, hanem megy a maga úri otthonában ahol a munkával agyon nem gyötört az élet fentartá.sért nem küszködő feleség nem az elhanyagolt nevelés nélkül levő gyerekek, hanem az otthon kényelmében és tisztaságában foglalkozó gondos feleség, a tiszta nevelt gyermekek az Ízlés, a nyugalom fogadja. 'Mi igen nagy tévedésben vagyunk amikor azt hisszük, hogy so/kkal nagyobb hasznára vagyunk az országnak, s magunknak, hogyha pénzt gyűjtünk össze s azzal megrakodva megyünk haza, mintha „elpocsékoljuk az időnket” olvasásra s ■önművelésre. — Ne gondoljuk azt, hogy .Magyarország szegény ország. Ne gondoljuk azt, hogy otthon pénzre van szükség, r. em otthon értelmes embereikre van szükség, az országnak társadalomra, müveit polgár osztályra van igen igen nagy szüksége. — Aki értelmes, aki tanult, magát minden körülmények bözíött feltaláló sokkal kényelmesebben megél odahaza, miint az aki innen haza visz egy-pár ezer dollárt s azt be le öli a földbe. —^ Kereskedelem, ipar tette Amerikát nagygyá (kereskedőikké, iparosokká kell átválnunk hogyha a mi hazánkat nagygyá tenni akarjuk. Meg van itt «a mi alkalmunk ahoz, hogy magunkat műveljük. — Nem muszály nekünk olyan félszegen fogni fel ami amerikai tartózkodásunkat, hogy azt csupán csak a pénz szerzésre használjuk fel, — értelmesedjünk. — Tegyük végre valahá- ra ki magunkat abból az állapotból, hogy ha látjuk a nagyságos urat közeledni, messziről levegyük előtte alázatosan a kalapunkat, — s ha látunk egy értelmes embert rögtön hasra vágódjunk előtte. — Milndenikőnknek meg van a maga létjoga mindenikőnkmek egyforma lét joga van, s mindenikőnkből válhat okos ember, ha arra törekszik. — Apponyi gróf itt van s szónokol arról, hogy világbékét csak a tökéletes eivilizá- tio álltai lehet teremteni. — Vegyük ám mi ezt igazán komolyan, figyelembe. Apponyi első sorban hozzánk szól, első sorban nekünk mondja, nekünk kiknek meg van az alkalma jobban a civilizátiora mint az otthoniknaJk, hogy figyeljetek ma gatokra s me legyetek igavonó állatok, ne legyenek a ti asszonyaitok napról-napra kínlódó cselédeitek, me legyenek a ti gyér mekeitek a testi munkára kiszemelt fiatal jószágok, — hanem emeljétek fell a ti o- kos fejeteket, szóllaltassátok meg a ti Istentől nyert eszeteket, tj rajtatok vám annak a szerencsétlen országnak a jövője, — ti ragadhatjátok ki azt abból, hogy ne Ausztria gyarmat állam legyen, —. nem kardot prófétálok hát többet a ti kezetekbe, hanem könyvet^—nem az ekét, hanem az üzleti mérleget. — így tanuljunk Apponyitól világ békét. -----o----olyan nagyon szerette ő azt az asszonyt, mert hiszen felesége, és gyermekének édes anyja volt. Zsibón aztán vidám, boldog napok következtek, ia régi szerződést, mivel senki se emlegette, egészen elfelejtették. Úgy látszott, hogy Hona apja, iCserey Farkas se sóikat törődött velük. De csak úgy látszott. A következő évben kelepel getni kezdett a gólya a zsibói kastély kéményén. Ekkor mozdult meg az öreg Cserey megint. Személyesen lejött Béesből Nagyváradra (minő nagy ut volt az abban az időben, a mikor még vasút nem volt! De hát megérdemelte azt a kis fáradságot az ia nagy dicsőség, kitüntetés, a mivel majd a király nő! el fogja árasztani!) ott megjelent a püspök előtt,, kenetteljes hangon figyelmezteté, hogy Zsibó az ő megyéjébe tartozik. Üdvös dolgot cselekedne hát, ha ’Wesselényit, mert hát hiszen hatalmában van, sőt kötelessége is, kényszerítené az egyezmény pontjainak megtartására. A püspök még meg is köszönte a szives figyelmeztetést s azotnnal (küldötte a zilahi plébánost, mert Zilah leányegyháza volt Zsibó, hogy a születendő gyermeket keresztelje meg. A plébános el is ment, a gyermek is megszületett ápril.is 26-án, hanem a gyermeket mégis csak Rétyi József, ref. prédikátor keresztelte meg. Wesselényi várta is, hogy majd kitör a vihar, de hát a zilahi plébános kijátszatása — úgy látszott — hogy me mtört valami nagyobb borsot akath. főpapok orra alatt. A következő évben Ilona ismét lanyai örömöknek nézett ■eléje. A szerető hitves, a ki egyszersmind jó szivü gyermek is voilt, nem állhatta meg, hogy szüleit ne értesítse újra ez ö- römről. így tudott aztán az atya résen állaini. Figyelmeztetésére az előző évi dolgot is szellőztették, minek következménye az lett, hogy bár az akkori erdélyi törvénynek értelmében Wesselényinek joga volt fiúgyermekét kálvinista vallásban nevelni, — bűnösnek találták. Az Ítélet ez volt: — Minthogy Wesselényi pápista vallásu feleségétől született gyermekeit az általa adott reverzális dacára saját vallásu lelkészszel (miniszterrel) kereszteltette meg s ez 'által mágnás hoz és nemeshez egyáltalán nem illő módon nemcsak megszeg te becsületszavát, hfanem a kegyelmes királyné rendeletéinek ■semmibe vételiével közbotrányt is okozott s ennek felette vakmerőségében még azt is kijelentette, hogy feleségétől ezután születendő gyermekeit is a maga hitire keresztelteti, komolyan megpirongattaték. Azonkívül köteles Zsibón a ma** költségén egy kath. kápolnát épitteni s azt minden szükségesekkel fölszerelni s az oda rendelendő káplán fizetéséről is gondoskodni. S ha mindennek daeáná gyermekeit a pápista hiten nem akarná neveltetni, azok tőle erőszakkal elvetetnek ás nagyapjuknak Cserey Farkasnak adatnaJk át nevelés végett És Mária Terézia kész szívvel aláírta ezt az ítéletet 1780 ■nov. 16 — Édes anyák, mondjátok meg nekem igazián azt: voilt e hát ennek a koronás asszonynak szive, szerető, népét szerető szive ?! . . . Nem sokáig élt azután. 18 nap múlva meghalt. Gyászba borult az ország. De vájjon volt-e okuk a protestánsoknak keseregni halála miatt? Utána fia lépett a trónra, II. József. Eszes, képzett, oka's ember. Mintha egy uj csillag tűnt volna föl az égen. A protestánsok reménykedni kezdtek: hátba változtat anyja politikáján, hátha nem lesz olyan erőszakos, mint az anyja, hátha hátba? .... így reménykedett Wesselényi is. , Hiába.
