Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-10-15 / 42. szám
8. oldal. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ 42. szám. 1910. október 15. ÖRÖMHÍR. — 1910. október 1(>. — AZ UTOLSÓ ÍTÉLET. (Máté XXV:31—46.) Aranyige: „Bizony mondom nektek, a mit cselekedtek egygyel az én kicsinyeim közül, én-velem cselekedtetek“ (Máté ev. XXV:40). • Idő: Kedd, április 4-én, Kr. u. 30-ik évben. Hely: Olajfák hegye. A mai lecke. A talentumokról szóló példázatot nyomon követi mai leckénk. Ott ült Jézus az Olajfák hegyének alján, a Jósafát völgyének lábai előtt, mely helyet a zsidók az utolsó ítélet helyéül jelöltek meg, — ott ült Jézus és ott nyilatkoztatta ki magát, hogy ö a világ bírája. Az a király tehát, a ki uralkodik mindörökké s a ki eljön egykor, hogy Ítéletet tartson élők és holtak felett: a Jézus Krisztus. Az ő eljövetele Isten akaratából történik, de hogy mikor? Annak meghatározását Isten magának tartotta fenn. Az utolsó ítéletre Jézus folyton hivatkozik az ő beszédeiben. Igaz, hogy képekbe, hasonlatokba burkolja azt az ítéletet és képekben mondja el annak tattal mát, de ne gondoljuk azért azt, hogy ezzel azt akarta volna mondani, hogy az utolsó ítélet ily alakban fog végbe menni. Ezek a képek egyáltalán nem jelentenek szó szerinti értelmet. Hiszen még elgondolni is bajos lenne, hogy az utolsó ítéletben olyan beszélgetések lesznek, mint a milyenek pl. a Máté ev. VII: 22. versében írva vannak. Az utolsó ítélet idején Jézus Krisztus az ő trónján, bírói székében fog ülni és ott találkoznak össze ő előtte minden népek. Itt és ekkor fogja elválasztani Jézus egymástól a jókat és gonoszokat, mint a pásztor elválasztja a juhot a kecskétől. A juhokat, vagyis az igazakat jobb-, a kecskéket, vagyis a hamisakat balkeze felől lesznek, azt mondja a király: „Jertek el . . .“ stb. (34. v.) Jézus az övéivel annyira egygyé volt torrva, hogy a mi nekik fájt, azaz ő fájdalma is volt; a mi azoknak ártott, az neki is ártalmára volt; ha övéin segítettek, ő rajta segítettek ; szóval a mit cselekedett valaki az övéivel, azt ő vele cselekedte. A bal keze felőlieket az örök tűzre küldi a király (41. v.), mert ezek nem tették vele, a mit a jobbkéz felőliek. Amazok az örökös bünhödésre, emezek pedig az örök életre mennek. Mi, emberek oly keveset foglalkozunk az utolsó ítélet gondolatával. Miért? Talán, mert többé-kevésbé mindnyájunknak érdekében áll, hogy abban kételkedjünk. Talán, mert az a gondolat, hogy megitélteté- sünk aggodalom keltő ? Pedig bizonyosan eljő az u- tolsó ítélet napja, a mikor mindenki jutalmát veszi cselekedetének. Ennélfogva azt mondjátok talán: „Uram, mikor láttuk stb. (37-39 v.). De a ki az ő tanítványait nem fogadja be, és azt a mennyei Atyát, aki őt elbocsátotta, az őt nem fogadja be; a ki az ő tanítványait száműzi, őt magát üldözi. El tudnál-e menni te is a szenvedő Jézus mellett s nem adnál-e neki inni, mikor esdve kér: „szomjuhozom ?“ Avagy nem tudjátok-e, hogy ama király, a ki megítéli a jókat és a gonoszokat, az előbbieknek azt mondja: „Bizony mondom néktek, a mit cselekedtetek . . .“ stb. (40, v.), az utóbbiaknak pedig : „Bizony mondom néktek, mivelhogy ezeket nem mi véltétek . . .“(15. v.). Azért az, a kinek szivében Krisztus lakozik, még ha szenvednie kell is, csak bízzon és reméljen s igy mikor majd eljön az utolsó Ítélet és a mennyben meglátja a Jézust az Atyának jobbján, a mint hívja őt magához, örvendve fogja ezt kiáltani: „Édes Jézusom, most tudom csak, hogy kiben hittem !“ Tanulságok. 1. Minden őrizendők felett őrizd meg a te lelkedet. 2. Erős hittel bízzál a Megváltó Jézus érdemében. 3. A ki Jézussal akar jót tenni, tegyen jót embertársaival. 4. Félelemmel és rettegéssel munkáljuk idvessé- giinket. 5. Jó tett soha embert nem vezetett romláshoz. B. Eötvös J. 6. Gonoszt ne tégy s te veled sem történik semmi gonosz. 7. Nemcsak minden jó tett, de még minden iobb gondolat és nemesebb érzés is meghozza jutalmát, legalább az által, hogy jobbá tesz bennünket. B. Eötvös J. Kezdet és vég. Mostanában többször vettünk hirt egy-egy hűtlen bankár szomorúan végződött sorsáról, a ki egy önfeledt vagy megszorult állapotában olyan pénzt tulajdonított el, melyhez nem lett volna szabad nyúlnia. Az ily ember ettől az időtől fogva minden ügyességét, minden gondolatát, egész életét abban az egy célban összpontosítja, hogy tévútra vezessen másokat, mignem meg- semmisitheti bűnös tettének legparányibb nyomait is. Mit gondoltok, hogy milyen lehet az ilyen élet? Hiszi- tek-e, hogy az ilyen ember szívesen gondol a csaknem kikerülhetetlen jövőre, mely reá várakozik ? Hiszitek-e, hogy keresi a magába szállás csendes pillanatait és hogy az éjjeli órák nem népesülnek-e meg számára ijesztő rémképekkel? Nem inkább a nappali zaj után vágyik-e, hol a sűrű ember tömegben jobban elrejtve hiszi magát? Rágondol azokra a szerencsés tolvajokra, a kik hamis utón gazdagodtak meg, a kiket a törvény keze nem ért utói és ilyenkor csaknem egészen megnyugszik abban a reményben, hogy neki is sikerülni fog; már-, már bele éli magát kedvenc terveibe, melyeket megsokasodott vagyonáról a képzelet rózsás felhői között szövögetett; már-már hiszi, hogy a számadás napja sohasem jő el, mikor egyszerre csak beköszönt a rémes való s reá, a szerencsétlenre, az igazságszolgáltatás nyilvánosan mondja ki, a sikkasztó, a tulvaj nevet és szomorú rabságának kinos magányában akkor lát már tisztán, mikor késő. Van tehát emberi igazságszolgáltatás. De van isteni igazságszolgáltatás is, mely által az igazak örök boldogságra, a gonoszok örök gyötrelme jutnak. Őrizzük meg szivünket, lelkünket tisztán! Legyünk hívek a kevesen e földön, hogy többre bízassunk meny- nyei Atyánk országában! Dayton, 0. Kovács Endre, ref. lelkész.
