Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-10-08 / 41. szám
2. oldal. 41. szám 1910. október 8. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja” Az élő keresztyén reménység. Alapige: I. Péter I : 3—5. Mint harsány trombita hangja, fenségesen, diadalmasan,' a győzelem tudatában csendülnek meg Péter apostol szavai levelének bevezetésében. így csak olyan ember ir, a ki az első hus- vétünnepet megérte, az Urat látta és e hathatós esemény szive bensejéig hatott, azt felüditette és átalakította. Most mindent uj világításban lát: az Istent és emberiséget, az életet és halált, mulandót és örökkévalót, jelenvalót és jövendőt. A mellett előre felteszi, hogy az ő keresztyénéi, a kikhez ir, a húsvéti üdvtény áldó gyümölcseit magukhoz vették s ő vele Jézus Krisztusnak halottaiból való feltámadása által élő reménységre születtettek újjá. Az apostolnak a tulajdonképeni lelki állapot felett elhangzott, örvendetes, lelkes szavait szívleljük meg ez alkalommal s tegyünk bizonyságot egymás előtt az élő keresztyén reménység“ ről, még pedig : I. Annak határozott tartalmáról. II. Annak biztos alapjáról. III. Annak gazdag gyümölcséről. I. Az élő reménységre nézve megkivántatik, hogy világos célja, határozott tartalma legyen. A halál utáni élet s a más világon való jutalmazás sejtelmei a legtöbb vallásban feltalálhatók. Nemes, mélyre ható világi bölcsek is elmélkedtek a halál talánya felett, s az éleselméjü gondolkodók közül némelyek észokokkal igyekeztek a lélek halhatatlanságát bebizonyítani, mások kétségbe vonni. Csak a keresztyén egyházban találunk tiszta, világos, vigasztaló reményt. Az ókorban az alvilág képzete volt elterjedve, melyben az elköl- tözöttek nyomorúságos, kietlen életet éltek; erről mondta egy fenkölt költő, hogy: Inkább legyek napszámos a földön, mint király a holtak birodalmában ! Izráel népe között is hasonló képzet uralkodott. Az isteni bölcsességnek épen tanítási tervéhez volt szükséges, hogy a választott nép mindenek elő-tt beleélje magát a földi istenállam törvényes rendelkezéseibe és a földi életben bebizonyosodó isteni jutalmazásra figyelemmel legyen; a próféták reménye csak eg3'es helyeken kezd világos bizonj'os- sággá válni, hogy az élő Istennel való közösségnek örök, a halálon túli, boldog állapotnak kell lenni. Világosságot és igazságot ama világra nézve csak Krisztus hozott, tanítása-, élete-, halála- és feltámadásával. Péter apostolnak felolvasott szavaiból világosan kivehető, hog5' ő, ki pedig hivő izraelita volt, mint ilyen, élő reménységet nem ismert, hanem csak Istennek az ő Fiában való kinyilatkoztatása által jutott ahhoz; most újjászületve érzi magát, csak most tud, mintegy a nehéz nyomástól megszabadulva, könnyebben lélekzeni, amikor a halál és koporsó felett szép remény tárul eléje s leírhatatlan dicső cél sugárzik feléje. Úgy ir erről, mint el nem múló, be nem mocskolható, hervadhatatlan örökségről, mely a mennyekben van fentartva számunkra. Örökségnek nevezték a zsidók az általok lakott igéret- földét, a melyet azonban a köröskörül levő ellenség fenyegetett, melyet a bálványimádás is beszennyezett. A mennyei Kanaán, melyet a keresztyének remélnek, el nem múló örökség, melyet sem ember, sem halál, sem ördög el nem rabolhat, a szenteknek be nem mocskolt, be nem szennyezhető öröksége, hervadhatatlan, hol nincs hiány, nincs fogyatkozás, melyet nem lehet megunni, a mel}7 örök ifjúi üdeségben és szépségben ragyog. Ugyanaz ez, a mit alapigénk ,,idvesség“-nek nevez, „a mely készen van, hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen“, s a mit az uj testamentum a legbecsesebb Ígéret igéi gyanánt magasztal, mint jövendő hely, állandó birodalom, mennyei Jeruzsálem, atyai ház sok hajlékokkal, az élő Istennek városa, paradicsomi örökélet, egyiittlét az Atyával, mikor Istent szemtől-szembe fogjuk látni1 és ő minden könnyet el fog törülni szemünkből. Ne zavarja e remény felett érzett örömünket az, hogy a szentirás a jövendő üdvnek kezdetét csak néha s akkor is a halálnak közvetlen következménye gyanánt Ígéri, rendszerint azonban Krisztus újra eljövetelével, a halottak feltámasztásával s a végítélettel ,,az utolsó időben“, mint alapigénk mondja, együtt gondolja. Mert ama világban nincs földi időmérő; épenugy lesz azokra nézve, a kik az Urban haltak meg. Persze, a mi jóslatunk nem sokat ér, az örökkévalóság dolgait most csak homályos szavak tükörén átlátjuk; de azért a megjósolt és megigért, nem homályos ingatag, hanem meghatározott, előre kitűzött cél, drága kincs, melyet az ég által Krisztusban elhivatott ember kap meg; csak a földi értelem nem képes felfogni, mit szem nem látott, fül nem hallott, emberek szivében nem található fel, melyet Isten készített azoknak, kik őt szeretik. Tehát az egészen más, mint amaz úgynevezett boldog másvilág, mint amaz álmodott szép halhatatlanság, melyben, önként értetődik, a természeti szükségességből kifolyólag minden embernek kell részesülni. Ilyen balhiedelem nem élő, hanem csalárd, halálos, hol a reménység, ez által a mennyei örökség múlandó, bemocskolt, földi vagyonná alacsonyittatik- Az Isten országa nem evésben és ivásban, nem feleségvevésben és házasságra- adásban áll, hanem újjászületésben, békeségben és a Szentlélek által örömben (v- ö. Lukács XVII : 20; Róm. XIV : 17). A test és vér nem. örökölhetik ezt. Azok a könnyelmű lelkek, kik a másvilágról saját felfogásuk szerint ábrándoznak, nem képesek arra, hogy a keresztyén reménység magvát, lényegét megértsék, nekik talán először a törvény hirdetését kellene hallgatniok az erős, bosszúálló Istenről, ki a bűnöket megbünteti, a pokol gyötrelméről, hol a féreg meg nem hal és a tűz el nem aluszik: (Ézsaiás LXVI : 24), hátha atörvény fegyelme Jézushoz vezetné őket s felismernék, hogy mennyiben hasznos és szükséges nekik. Krisztus és az ő országa. Hogy mi az az örökség a mennyben, csak Istennek gyermekei értik, kik Jézus Krisztus atyjához könyörögnek és az ő nagy könyörületessége által életűknek emez uj helyzetébe emeltettek fel. A mennyei örökségben épen annak várják teljes megvalósulását, a mit, mint Isten gyermekei, már jelenben bírnak, tehát nem idegen, földi javakat, melyekhez tisztátalan kívánságok fűződnének. És ha a gyermeki viszony a világ megtagadással és keresztrefeszitéssel mennyei lénnyé levést jelent : mennyivel inkább kell, hogy a gyermeki viszonynak betöltése amaz örökségben valami fenséges legyen, mely minden múlandóságon és szennyen felül áll. II. Itt lesz nyilvánvaló a mi reménységünknek rendíthetetlen alapja. Sziklaszilárd bizonyosság nélkül azonban a mi reménységünk nem volna élő, életerős, hanem bágyadt, beteges, erő- telen, A gyermekek bizodalommal várják.örökségüket a szerető és igazságos atyától, de kíváncsiság nélkül. Az Isten* gyermekei egészen úgy várnak örökségükre, mint valami bikonyos, kétségen kívül álló dologra. Ez az örökség minden elvesztés vagy elrablás ellen biztosítva van, mivel ezt a mindenható mennyei Atya őrzi. És maga a mennyei Atya plántálta’ gyermekeinek szivébe az abban való hitet és az erre való reményt; megőriz minket, — mint az apostoli levél mondja — az ő hatalmából hit által az idvességre és az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szült minket élő reménységre. Hogyan történt s hogyan történik az meg ? Péter megmondja oz okot: a Jézus Krisztusnak halálból való feltámadása által.. így tanúskodik erről saját személyes tapasztalatából. (Vége köv.)
