Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-09-17 / 38. szám
.Amerikai Magyar Keforinátusok Lapja” 9. oldal A vallástisztitás első bajnokai Magyarországon. Mielőtt Luther, Zwingli, s ezek reformátortársai felléptek volna, már azelőtt régen voltak Magyarországon számosán, kik a római egyház téves tanait s romlottságát belátták, kik az evan- geliomi tiszta tudománynak nemcsak ismerői, de terjesztői is voltak. Már a XlI-dik század végén sok ezer követője volt hazánkban Vald Péternek, Franciaország ezen egyik örökérdenm előreformátorának, ki az ott megkezdett kegyetlen üldözések elől Csehországba menekülvén, innen hozzánk is küldött prédikátorokat és evangélistákat. S mivel hazánk ekkortájban több- rendbeli zavarok, versengések színhelye volt, ennélfogva a pápa szolgái nem állíthatták fel nálunk, legalább teljes szigorában és kegyetlenségében a borzasztóságairól nevezetes hitnyomozó törvényszéket vagy inquisitiót. Innen lett, hogy Magyarországon a valdensis gyülekezetek általában csak kevéssé háborgattatva s üldözhetve, íentarták magukat egészen Zsigmond király uralkodásáig, amidőn a Huszitákkal egyesültek, s ezekkel együtt szenvedték a reájuk nehezült háborúságokat. Húsz tanai, melyeket az evangéliom emez önfeláldozó baj. noka saját vérével pecsételt meg, rövid idő alatt egész Magyar- országon s Erdélyben elterjedtek, és ezeknek befogadói már Zsigmond alatt külömbféle üldöztetéseket szenvedtek, anélkül azonban, hogy ezek hitükben megtáutorodtak volna. Zsigmond utóda, Ulászló király alatt mindinkább szaporodtak Magyar- országban a huszita gyülekezetek és több helyütt külön imaházakat építettek maguknak. Ez megdöbbente a rómaiakat s az 1444-ik évben Ulászlóval megígérhették, hogy ő rajta leend, miszerint az eretnekek, bárhol találtatnának is, teljesen kiirtassanak. De e kegyetlen határozat kivitelét meggátolta a szerencsétlen kimenetelű várnai csata, melyben a magyarokat a törökök meggyőzték, s melyben a király számtalan nemessel s pappal együtt elesett. Uj veszélyek keletkeztek a derék Mátyás király alatt, kit a római papság reávett a husziták elűzésére. De két év múlva már visszahívta Mátyás az elűzötteket, belátván a római tervek veszélyes voltát, s az üldözöttek ártatlanságát. Ennek gyenge utódát, II. Ulászlót nem volt nehéz a magyar püspököknek 1501-ben egy szigorú rendelet kiadására reávenni, melyben a husziták a nyilvános hivatalokból kizáratni, bebörtö- nöztetni, s ha állításaikat vissza nem vonják, halállal büntettetni rendeltetnek. Ennek dacára a husziták nem kevesbedtek, csendes visszavonultságban továbbra is fenmaradtak és előkésziték a földet azon magvak szamára, melyeket a német és helvét reformátorok a már nagyon is közeljövőben elhintendó'k voltak. Hogy a reformáció előtt keletkezett ezen evangéliomi felekezetek ennyire elterjedhettek hazánkbau, azt egy jórészben azon veszélyeknek köszönhetjük, melyek honunkat e korban a törökök részéről fenyegették, s melyek miatt alig volt lehető az evangéliom hívei ellen huzamosb üldözéseket intézni. De még inkább köszönhetjük azt a magyar papság botránkoztató romlottságának, a keresztyén tanok s az erkölcsiség szerfeletti alá- sülyedettségének. A püspökök, abbások, prépostok, kanonokok amily gazdagok és hatalmasok voltak, ép oly világias életet folytattak. A püspökök nagyrésze a világi urakkal fényben, pazarlásban, világi kedvtöltésekben vetélkedve kéjelgett, s hogy azokat költséggel győzze, kincsszerzésben fáradoztak; voltak, kik kereskedést, mások, kik zsidókkal összeszövetkezve uzsorát űztek; amazzal egyebek között Zsigmond pécsi, emezzel Yárady Pál egri püspököt, sőt magát Szálkán érseket is vádolják emlékeink, má38. szám. 1910 szeptember 17. sok az alrendű papságot annyira zsarolták, hogy ezt az ország érdekeinek kelle védelem alá fogadniok A papok és szerzetesek között a legnagyobb erkölcstelenség és tudatlanság uralkodott; a nép ahelyett, hogy lelkileg az evangéliom igéivel tápláltatott, s Istennek a Jézus Krisztusban megjelent üdvezítő kegyelme felől oktattatott volna; mindenféle legendákkal, vallásos mesék* kel s babonákkal ámittatott. Máriának állítólag 140 oly képe volt Magyarországon, melyeknek csodatevő erőt tulajdonítottak, egy ezek közül — mint mondották — 150 évvel készült Krisztus születése előtt. Csaknem hihetetlenek azon pénzzsarolások, melyeket a papok temetések, magánmisék, a dézsma-beszedések, a bűntől való íeloldozások alkalmával híveiken elkövettek. Emellett felingerlé a fogékonyabb kedélyeket a római önkény ellen, valamint Németországban és Svájcban, úgy nálunk is a bűnbocsátó levelek vagy indulgentiák áruitatása. így álltak a dolgok Magyarországon, midőn egyszer csak villámgyorsasággal szétfut egész hazánkban a wittenbergi merész szerzetesnek s 95 tételének hire, és mindazoknak figyelme Németország felé irányul, kik előtt utálat tárgyai voltak a római babonák. A reformáció rövid idő múlva igen jelentékeny eredményt mutatott fel hazánkban. Az üdv és igazság után szomju- hozó lelkek, melyek beleuntak már Bóma zavaros és tisztátalan vizébe, az Isten igéjének rég nélkülözött tiszta forrására bukkantak az evangéliumban és megenyliiték az örök vizek e kiapad- liatlan forrásából rég epedő lelkeiket. Luther énekei s iratai hihetetlen gyorsasággal elterjedtek az országban és felnyiták a nép szemeit azon hazugságokra nézve, melyek előtte oly sok idő óta igazságok gyanánt birdettettek. Már az 1521-ik évben átkot kiáltott az esztergomi érsek Lutherre és irataira; de másfelől ugyanezen időben számosán hirdették már hazánk külöm. böző részeiben a Luther által felelevenített evangéliomot és számos követőkre találtak. Fájdalom, hogy az evangéliom ezen első hirdetőiről, kik Isten igéjét számtalan veszélyek között terjesztették és azt súlyos szenvedések, részben haláluk által megpecsételték, felettébb kevés adat maradt reánk. A budai főiskolának két német eredetű tanárában támadt mindjárt eleinte két buzgó harcosa Isten országának, nevezetesen Grynáus Simonban és Winsheim vagy Yingheim Yitusban. Amazt Kómához ragaszkodó ellenségei azzal vádolták, hogy Luther értelmében tanít és hogy a ,.tudatlan népnek Luther hittételeit kegyeskedő hangon ajánlgatja.“ E miatt Grrynáust börtönbe vetették, melyből azonban — nagy bo- szuságára elleneinek — csakhamar szabadon bocsátották. De már az 1523-ik évben eme mindkét tanúját az igazságnak Magyarországból száműzték; az első Baselben lett később tanár, az utóbbi IVittenbergben. Ugyanekkor száműzetésbe kellett menni Buda városa lelkészének is, Kordatus Jánosnak, ki szinte evangéliomi érzületéről volt ismeretes. De mindez Isten ügyének keveset ártott, mert ugyanekkor az ország sok más helyein, nevezetesen pedig Erdélyben a lakosok nagyrésze a reformáció mellett nyilatkozott, az úrvacsoráját mindkét szin alatt kívánta élvezni és evangélikus érzelmű lelkipásztorokat választott. Félelem és csüggetegség fogta el a katholikus püspököket, annyival is inkább, mert az ő rendeleteikre vajmi keveset adtak. Ezért Magyarország ifjú királyát, II. Lajost igyekeztek részükre minden áron megnyerni. Ez a pápaság irányában már előbb is jóindulatot tanúsított, most is reá hagyta magát vétetni, hogy az 1523-ik év elején Budáról ily tartalmú levelet bocsásson ki : „Nagy szomorúsággal hallottuk, hogy bizonyos Luther Mártonnak istentelen tanai, melyekre az apostoli szék már rég átkot mondott, annyira meghomályositák az emberek értelmét s gondolkodásmódját, hogy annak tanai és könyvei mindenektől olvastatnak s becsültetuek. Ezennel rendeljük, hogy fentnevezett Luther Mártonnak minden képei es könyvei mindenütt előkutat- tassanak és nyilvánosan megégettessenek.“ (Folyt, köv.)
