Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)

1910-09-17 / 38. szám

88. szám. 1910. szeptember 17. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ 7. oldal. Tudakozzatok az írásokat. hi.-. Vasárnap, szeptember i8. „Adjátok meg, a mi a császáré, a császárnak és a mi az Istené, az Istennek“ (Máté ev. XXII. rész, 2i. verse). A farizeusok Jézust kelepczébe akarják csalni s azért adják fel neki a fogas'kér­dést, hogy kell-e hű zsidónak adót fizetni a római császár részé­re. Jézus pedig meg­felel nekik a fent ol­vasható szavakkal. Sokszor kérdi ma is a balgatag ember, hogy elismerje-e a világi felsőséget s tegj'e-e annak paran­csolatait, fizessen-e adót. Elfeledi pedig, hogy minden hatal­masság Istentől van s a világi felsőség és a törvény azért van, mert az emberek roszak s rnert kell lenni felsőségnek, mely p; rar.csoljon a rosznrk, ki máskülönben nem tenné kötelességét és azért van adó is, hogy a mit nem tesz az ember jószántából, törvény szerint köteleztessék a szeretet munkájára, mások terhének hordozására- Adjuk meg azért, a mi­vel a világi felsőségnek tartozunk, de ne feledjük el, hogy ezen felül azt is meg kell adnunk, a mi az Istené; Istennek pedig ad­juk a mi szivünket. Hétfő, szeptember 19. „Az eszeseknek orcájokból kitetszik a bölcsesség“ (Példabeszédek, XVII. rész, 24. verse). Általában azt tapasztaljuk, hogy az arcz s kivált a szem a léleknek tüköré; meglátjuk a gonosz lelkű ember sunyi arczában a gonoszságot és észrevesszük, hogy a kegyes ember szelíd arcza a szívnek jóságát mutatja. így az eszes ember arczárói kitet­szik a bölcsesség, valamint a tudatlan arcza elárulja a tudatlan­ságot­Az a kérdés, mi tetszik meg a mi arczunkon, mit olvasnak ki az emberek a mi szemeinkből; és még inkább az a kérdés, hogy mi van a mi szivünkben. Mert az embereket könnyen meg lehet csalni, hamar félre lehet vezetni. Szelíd arczczal, nyílt te­kintettel ; de az Istent, a ki a sziveket látja, jusson eszünkbe, hogy soha sem csalhatjuk meg s O nem a külső után Ítél. Arra igyekezzünk hát, hogy szivünk tiszta legyen, lelkűnkben pedig az a bölcsesség lakozzék, mely minden bölcsesség kezdete, az Isten szeretete, hogy az emberek is e szerint Ítéljenek s e szerint Ítéljen pedig a mindenható Isten­Kedd, szeptember 20. „Senki sem szolgálhat két urnák - • • • Nem szolgálhattok Istennek is, a Mammonnak is“ (Mátéev. VI. rész, 24. verse). Egyenlő szeretettel és engedelmességgel nem szolgálhatunk két urnák; nem szolgálhatunk a bűnnek is, az Istennek is, mert a kettő össze nem fér épen úgy, mint a tűz és viz nem férnek össze. Ha Istennek engedelmeskedünk, nem szolgálhatunk a bűnnek; ha a bűnt szolgáljuk, nem szerethetjük az Istent- Vagy vagy ! Választanunk kell hát a kettő közül. És nem kényszerit senki és semmi, hogy ezt vagy azt válasz- szűk, szabád akaratunk van Isten kegyelméből mind a jóra, mind a gonoszra; tehát tőlünk függ, hogy melyiket választjuk. Ha a bűnt, a bálvány Mammont akarjuk szolgálni, megtehetjük s ha megtettük, tőle várjuk jutalmunkat; ha az Istent szolgáljuk, az Isten ad jutalmat. A bűn jutalma előbb öröm, utóbb boldog­talanság és kárhozat; Isten jutalma a szenvedések.próbáján át boldogsággal és üdvösséggel koronáz meg. Melyiket választjuk ? Szerda, szeptember 21. „Életeden át tartson erőd !“ (Mó£es V. könyve, XXXIII. rész, 25. verse). A földi áldások között a legnagyobb az egészség, a testnek és léleknek egészsége Testünk egészségét azért oltalmazzuk, ápoljuk, hogy egész életünkön át tartson erőnk; lelkünk egész­ségére, szivünk tisztaságára azonban nem fordítunk nagy gon­dot. Mit mondok, csak lelkünket hanyagoljuk el ? Hát a mér­téktel n és erkölcstelen életű vájjon oltalmazza-e egészségét? Csak akkor jut eszébe, hogy nagy kincs a test egészsége, ha bűne miatt beteg lett s ágya fenekén nyög. Lelke tisztaságának értékét is rendesen csak akkor veszi észre az ember, mikor bűne miatt már elvesztette, a mikor, ha senki, lelkiismerete szólal fel ellene- De ha testünk egészségét elvesztettük, nem keresünk-e orvost, hogy meggyógyítson; nem kell-e ama lelki orvoshoz is, a Jézushoz mennünk, ha elvesztettük lelkünk tisztaságát, békes­ségét és nyugodalmát? Menjünk Jézushoz, hogy meggyógyítson, hog}7 igy erőnk egész életünkön át tartson 1 Csütöitök, szeptember 22. „Széjjel járt, hogy jót tegyen“ (Cselédetek könyve X. rész, 38. verse). Jézus széjjel járt, hogy jót tegyen; jót tett a betegekkel,; az egészségekkel, a gazdaggal, a szegénynyel, a tudóssal, a tudat­lannal egyaránt, mert O mindenkit szeretett. Hát mi kikkel teszünk jót? Jót teszünk magunkkal vagy embertársainkkal? Ha csak azokat szeretjük, a kik minkét is szeretnek, nem vagyunk különbek a pogányoknál. De ime mi még azokkal sem teszünk jót, kikkel Isten megáldott, még gyer­mekeinkkel sem, mikor azokat gonosz példánkkal a bűn útjára vezetjük; nem teszünk jót magunkkal sem, a mikor csak testün­ket szeretjük; nem teszünk jót embertársainkkal sem, mikor azokat gyűlöljük megvetjük és átkozzuk. Péntek, szeptember 23. „Egymás terhét hordozzátok s úgy töltsétek be a Krisztus törvényét“ (Pál apostol levele a Galatzia- beliekhez, VI. rész, 2. verse). Ha úgy töltenök be a Krisztus törvényét, a hogy arra Ő nekünk példát adott, bizony nem kellene sem császár, sem király, még köztársasági elnök, de törvény sem, mert akkor minden embert a szeretet vezetne s minden ember azért élne, hogy tehes­sen valami jót embertáisáért. Azért kell világi hatalmasság, az­ért kell törvény, hogy ezek reá szorítsák a gonosz embert a jó­nak követésére. De ha minden ember nem is tölti még be a Krisztus törvé­nyét, legalább mi, kik az O nevéről neveztetünk, kik tanítványai­nak tartjuk magunkat: töltsük be a Krisztus törvényét, szeres­sük egymást s ezt mutassuk is meg azzal, hogy egymás terhét felvesszük és hordozzuk. Csak igy leszünk méltók a keresztyén névre. Szombat, szeptember 24. „Elmenvén azért, tegyetek tanít­ványokká minden népeket“ (Máté ev. XXVIII. rész, 19. verse). Ha mi már tanítványok vagyunk, azaz ha mi már Krisztust igazán követjük és érezzük, hogy ebben van a mi boldogságunk1 tegyünk jót másokkal is, kik még nem ismerik a Krisztust és tanít­suk meg azokat, hogy legyenek tanítványok és boldog emberek. De az a kérdés, tanítványok vagyunk-e mi? Kezdjük el a munkát magunkon, hogy mielőtt másokat gyógyítanánk, magun­kat gyógyítsuk meg a bűn betegségéből. S csak azután prédikál­junk másoknak a Krisztushoz való térésről, hogy azok, látván a mi igaz tanitványi voltunkat, szintén oda álljanak a tanítványok közé, hogy szintén boldogok legyenek. Youngstown, O. Hankó M. Gyula, ref. lelkész,

Next

/
Oldalképek
Tartalom