Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-09-10 / 37. szám
37. szám. 1910. szeptember 10. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ 5. oldal. Betegségeket terjesztő rovarok. —-----o--------- (3) Hogy a kikötő partjain van a legtöbb tifusz-okozta haláleset, annak tisztán látható oka van : ott torkoltának a csatornák, melyeken át a szennyvizek és ürülékek folynak be a kikötök vizébe. E csatornatorkolatok közelében van a legtöbb házi légy és a legtöbb tifusz- okozta haláleset. Ez világos bizonyiték arra, hogy nem a fokozódó hőség maga okozza a járványnak nyári emelkedését; mert a hőség a belsőbb városrészekben még sokkal nagyobb, mint a kikötő partján és mégis amott sokkal kevesebb a megbetegedés. A hőségnek csak annyiban van szerepe, amennyiben a legyek szaporodását mód nélkül fokozza. Nem csupán a hagymázos betegséget terjesztik a legyek, hanem általában a gyomor- és bélfertőzés utján keletkező bajokat, különösen a kis gyermekek hányással kapcsolatos hasmenését is. Mindezekből az következik, hogy lakott partok mentén csatornákat sem tengervízbe, sem folyóvízbe torkoltatni nem szabad. Mert a fertőzött viz hullámaival felcsap a partépitményekre és ezeket is fertőzi. Ahol, mint a new yorki kikötőben, apály és dagály van, ott apálykor a csatornák torkolata a vizen kivül esik és a légyraj rettenetes piszkot és tömérdek kór- anyagot gyűjt magára és magába. Ugyanigy vagyunk a folyóvizekkel is, melyek szárazság idején nagyon leapadnak. Csodálatosnak látszik talán, hogy az amerikaiak leghatalmasabb városa ezen a helyzeten még nem változtatott. Ámde az egész földön az emberi gondolkodás még mindig olyan természetű, hogy például a lovat többre becsüli, mint az embert. Azért, hogy a raktárakban levő áruczikkeket baj ne érje, nagy összegeket készek áldozni. Az emberi életért és egészségért már nem olyan áldozatkészek, ha az a koczkáztatott élet—a másé! E miatt New-York városra az ottani birói hatóság már nagy bírságokat rótt ki. Ezek az összegek olyan óriásiak, hogy szinte meseszerűen festenének, ha nem volnának hivatalos aktáról lemásolva. Az egészségügyi törvények megsértése miatt ugyanis New Yorkra 1903- tól kezdve 1907. végéig több mint 47 millió dollárt (236 millió koronát) róttak ki. Naponként tehát a bírságösszeg — a kamatot nem tekintve — százötven- ezer koronával emelkedik. Már azt, hogy ekkora ösz- szeget be fognak-e rajta hajtani, kissé bajos elhinni. Az a kérdés tehát, vájjon lehetséges-e ez ellen a veszedelmes állat ellen védekezni? Lehet bizony ! De előbb az szükséges, hogy az emberek általában kissé műveltebbekké, tanultabbakká legyenek. Különösen pedig az, hogy az iskolai tanítás alapja a természettudomány legyen. Ehhez persze mi nálunk egyelőre kevés a remény. De rövidebb idő alatt, mintsem a mai uralkodó irányra való tekintettel a legtöbben remélni mernék, mégis be fog következni. Az amerikai szakkörök legújabban a „házi legyet“ már nem ezen a közkeletű néven nevezik, hanem a tifusz-légv (typhoid fly) elnevezést hozták forgalomba. Ezzel már jelzik veszélyességét és figyelmeztetik a népet a védekezés, az irtás szükséges voltára. Azt, hogy a tifuszlegyet — nevezzük ezentúl mi is igy — sikerrel lehet irtani, mi sem bizonyítja világosabban, mint a nagy városok középső j-észei'ben való ritkasága, helyenként pedig teljes hiánya. Azért hiányzik, illetve azért van belőle kevés; mert a nagyvárosok rendezettebb részeiben nincsenek szaporodására alkalmas helyek. A házilégy, illetve a tifuszlégy petéit trágyára szokta rakni; még pedig a lótrágyának ad elsőséget. Lárvája fehér kukacz, mely a trágyában nő meg, és ha megnőtt, vörösesbarna bábtokká alakul át, melyből rövid idő múltával kikel a légy. Azonban nem csupán lótrágyában, ennek hiányában emberi ürülékben is megél. Sőt szükség esetén rothadó konyhai hulladékban is. Jelen voltam egyszer, mikor egy konyhának deszkapadlóját fölszedték, mert más burkolatot akartak helyette alkalmazni. Az egyik sarokban, hová a padlókeszkák közötti réseken át sok mindenféle szerves anpag hullott le, nagyszámú légybábtokot találtam. Bekötött üvegben kikeltettem őket és a kikelő legyek a tifuszlégy példányai voltak. Annak tehát, hogy a nagyvárosok rendezettebb régeiben a tifuszlégy nem bir nagyon elszaporodni, több oka van : először is, nincsenek ott istállók, tehát nincsen trágya. Az árnyékszékek angol rendszerűek és tartalmuk a földalatti csatornarendszeren át azonnal eltávozik a város területéről. Végre a konyhák is betonnal, keramittal vagy hasonló anyaggal vannak borítva, tehát szerves anyagok a burkolat alatt nem halmozódnak össze. Legfeljebb a szemetes láda fenekén maradhat valami, amiből légykukacz megélhet, ha a cseléd lusta és tisztátalan. Az utczákon is a lovak ürülékét óráról-órára össze- takaritják. Persze a külső területeken, ahol már lóistállók is vannak, már más a helyzet. Ott hemzseg a légy! Éppen ilyen a helyzet a vidéki városokban és még inkább faluhelyen. Ez az oka annak, hogy kisvárosokban és falvakban, ha nyári időben tífuszjárvány üt ki, a baj olyan mértékűvé fejlődhetik, aminőre nagyvárosok tisztább részeiben egyáltalában nincsen példa. A lakóhelyemhez legközelebb eső faluban, Őr- szentmiklóson, évekkel ezelőtt tífusz ütött ki és alig maradt család, melyben legalább egy eset nem fordult elő. De akadt négy eset is egy családban. Csak akkor szűnt meg a baj, mikor az őszi hidegek beállottak. Ennek mindenesetre a hemzsegő légyrajok az okai. Még szerencse, hogy a különben egészséges fekvés és jó levegő következtében legalább egy haláleset sem fordult elő. De a hosszú betegeskedés, annyi ember időszakos munkaképtelensége, már maga is óriási nemzetgazdasági veszteség. Könnyen érthető, hogy a nagyvárosok tisztább részeiben is lehet szórványosan hagymáz, még pedig télen is; mert hiszen annak a betegségnek a csiráit nemcsak a legyek terjesztik, hanem terjedhet ivóviz, tej és az emberek személyes érintkezése révén is. Az a tény, hogy vidéki helyeken, falvakban sokszor olyan ijesztően nagy légyrajok vannak, hogy sok emberben azt a gondolatot kelthetné, hogy a tifuszlégy elleni irtóhadjárat lehetetlenség. De a helyzet nem olyan súlyos, mint aminőnek látszik. Sőt határozott valóság, hogy a tifuszlégy elleni irtóhadjárat könnyebb, mint a szúnyogok elleni. Pedig a szúnyogok ellen már olyan sikereket értek el, amelyeket az avatatlan ember el sem tud képzelni. Annak, hogy a legyet könnyebb irtani, mint a szúnyogot, az az oka, hogy szúnyog mindenfelé van a szabadban, még a legelhagyatottabb helyeken is ; a tifuszlégy ellenben jóformán csak emberi és állati lakásokban és szomszédságukban él. (Folyt, köv.)
