Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)

1910-08-06 / 32. szám

32. szám. 1910. augusztus 6,

„Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“

13. oldal.

(Folytatás a 4-ik oldalról.)

lássuk mit mond Pál magáról Jézus Krisztusról. Kijelenti, hogy a feltámadás után nem látta többé testben (II. Kor. V. 10.) s e szavaival arra figyelmeztet, hogy a Jézus Krisztusban minden testi dolgot el kell hagynunk és felejtenünk avégből, hogy teljes buzgósággal kereshessük és magunkhoz szoríthassuk Őt lélek szerint. Most már, ha valaki azt állítja, hogy akár a Krisztusra, akár a szentekre emlékeztető dolgok bírása szép, mert kegyességre indít, az ily beszéd nem lehet egyéb, mint hazug leple botor s minden alapot nélkülöző ki válságunknak. Sőt, ha úgy tűnnék is fel, hogy van rá elég ok, nem elég-é tudnunk, hogy a Szentlélek szent Pál száján ellene mond? Mit akarunk még egyebet? Azonban nem szükséges sokat vitatkoznunk afelől, hogy helyes-é vagy helytelen ereklyéket tartani, hacsak értékes emlékek gyanánt őrizzük őket, de imádni nem akarjuk. Mert mint mondók, a tapasztalat bizonyítja, hogy egyik a másikhoz mindig közel van. Ambrosiás, midőn Nagy Konstantin császár anyjával, Helénával beszélt, a ki nagy gonddal és költséggel kereste Urunk keresztjét, azt mondá neki, hogy nem kell imádnia a fát, hanem csak az Urat, ki rajta megfeszittetett. I)e nagyon kevesen is vannak azok az ereklyékhez hajló szivüek, kiknek hitét be ne mocskolta volna annyira-amennyire a babona. Elismerem, bogy nem válik az ember azonnal bálványimádóvá, hanem lassan-lassan'egy visszaélésből a másikba jut s végre egészen elmerül. A nép, mely magát keresztyénnek nevezi, oly mélyen sülyedt a bálványimádásba, hogy e tekintetben az ó-kor pogányáitól mit sem különbözék; mert az ereklyék előtt épugy arcra borult és letérdelt mint Isten előtt, fáklyákat és gyertyákat gyújtott nekik, bizodalmát helyezé bennük és épugy kereste őket mintha Isten ereje és kegyelme el lett volna zárva előle. Ha a bálványimádás nem egyéb, mint Isten dicsőségének másokra való átruházása, ta- gadhatjuk-é hogy ez bálványimádás? Az sem szolgálhat mentségül, hogy az egész némely tudatlan és műveletlen ember vagy vénasszony kívánsága. Mert az ereklye- , gyűjtés általános hibává lön s helyeslék azok is, kiknek kezébe az egyház kormányzata van letéve. Sőt a holtak csontjait és minden ereklyéit a főoltárok fölé a legmagasabb és legszembeötlőbb helyre tevék, hogy annál nagyobb tisztelettel imádkozhassék hozzájuk a nép. íme az a botor vágy, melv kezdetben csak a szentek ereklyéinek össze gyűjtésére irányult, igy lön nyílt gyalázattá, mivel az emberek az ereklyék következtében nemcsak etfordultak Istentől, hogy romlandó és haszontalan dolgokban gyönyörködjenek, hanem átkos szentségtörés gyanánt holt és érzéketlen terményeket imádtak az egy élő Isten helyett. (Róm. I. 25.)

S mivel a baj nem szokott magában járni, hanem egyik maga után vonja a másikat, bekövetkezett az a szerencsétlenség, bogy Krisztus és a szentek ereklyéi gyanánt mindenféle haszontalanságot összeszedtek, a nép pedig oly vak volt, hogy bármi név alatt mutogatták is előtte e hitványságokat, minden gondolkozás és kutatás nélkül elfogadó azokat. így, ha az első csaló valami szamár- vagy kutyacsontot egyik szent csontja gyanánt akart szerepeltetni, senkinek sem volt kifogása ellene. Egyéb esetekben is ugyanaz történt, amint be fogjuk bizonyítani. Én meg vagyok afelől győződve, hogy mindez Isten jogos büntetése. Mivel a világ azért bolondult az ereklyék után, hogy undok babonára használja őket bizonyára Isten is jónak látta, hogy egyik tévelyből a másikba döntse az embereket. Mert igy szokott ő bosszút állni nevének meggyalázásáért, ha az őt illető tiszteletet másra ruházzák az emberek. Hogy annyi hamis ereklye van a világon, annak más oka nincs, minthogy Isten engedelme folytán a világ, mely annyira szereti a csalást és hazugságot, kétszeresen rá van szedve. A keresztyének kötelessége lett volna a szentek testeit a koporsókban hagyni s engedelmeskedni azon általános igazságnak, hogy minden ember por és porrá kell lennie (I. Móz. III. 19.) Nem kellett volna elővenni a szentek tetemét oly nagy pompával és fényűzéssel, mint, ha valami időelőtti feltámadást akartak volna nekik rögtönözni. E kötelességet nem teljesítők, sőt ellenkezőleg Isten rendelése ellen a szentek testeit, melyeknek sírjukban pihenniük s az utolsó napra várniuk kellett volna, nagy pompával elővették s dicsőítették. Az emberek vágyódtak utánuk és beléjük helyezték bizalmukat. S mi lett ennek következménye? Az ördög, mikor látta ezt az esztelenséget, nem elégedett meg azzal, hogy már egyszer rászedte a világot, hanem elkövette még ama második csalást is, hogy ereklye néven hozott forgalomba egészen profán dolgokat. Isten pedig méltó bosszújában megfosztó az embereket minden józan értelmüktől úgy annyira, hogy azok mindent elfogadtak ereklyének, amit csak eléjük adtak s azt se nézték, hogy az illető tárgy fehér-é vagy fekete?

Jelenleg nem szándékom tárgyalás alá venni, hogy mily gyalázat akár Urunk Jézus, akár a szentek ereklyéivel úgy visszaélni, amint manapság divatos e bűn és pedig a keresztyénség legnagyobb részében. Mert erre egy egész könyv sem volna elég. De mivel köztudomású dolog, bogy a manapság mutogatott ereklyék legnagyobb részben hamisak és csaló kezekből eredtek, melyek a szegény világot szemtelenül becsapták, azért célom ez idő szerint csak az lehet, hogy erről mondjak el egyet-mást s mindenkit körültekintésre és vigyázatra figyelmeztessek. Akárhányszor helyeslünk meggondolatlanul valamit, mert lelkünk elfogults nem szakítunk magunknak időt a dolog megvizsgálására s helyes Ítélet alkotására. így megfontolatlanságunk következtében csalódunk. De ha valaki figyelmeztet, gondolkodni kezdünk s elcsodálkozunk, hogy mint valónk képesek könnyedén elhinni oly dolgot is, mely a valószínűség látszatával sem bir. Jelen esetre nézve is ugyanez áll. Mert figyelmeztetés hiányában, mindenkinek elég volt, ha hallá: „íme egy szent teste, itt van a ruhája, saruja!“ s elhitte. De ha én felhívom a figyelmet az ereklyék terén fennforgó tagadhatatlan csalásra, akinek van egy kis józan értelme, kinyitja szemét és gondolkozni kezd azon, ami soha sem jutott eszébe.

Egyébként e kis könyvecskében nem vihetem véghez, amit úgy szeretnék. Mert teljes jegyzékekre volna szükségem s tudnom kellene, mily állítólagos ereklyék vannak minden egyes helyen; csak igy lehetne összehasonlítást tennem. így megtudnék, hogy minden apostolnak több mint négy teste volt s minden szentnek legalább kettő-három. S igy lenne ez minden egyéb esetben. S ha mindezt halomba gyűjtenék, mindenki elcsodálkoznék azon az esztelen és otromba csaláson, mely az egész világot képes volt elvakitani. Gondolatmenetem a következő volt: Mivel nincsen oly kicsiny katho- likus templom, melyben ne volna töméntelen csont és enemii haszontalanság, mi lenne, ha összeszednők mindazt, ami huszonöt-harmincezer|apátságban, negyvenezer