Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-07-09 / 28. szám
28. szám. 19Í0 julius 9 „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja’ 9. oldal A keresztyén egyház története. Irta: Farkas József. V. időszak. I. A vallásjavitástól a legújabb időkig. (1517—1896.) IX. A felvilágosult ság. LX. Németországon a „lelkiismeretesek“ felekezetecskéje, teljesen mellőzendőnek tartotta az egész bibliát s a Krisztusra vonatkozó elbeszéléseket, hanem hallgasson az ember a lelkiismeretre, mely arra késztet bennünket, hogy senkit ne bántsunk, adjuk meg mindenkinek a magáét. Egyik hóbortos tudós szerint az emberiségnek csak egy váltságra van szüksége: a kereszténységtől való megváltatásra. Az újkori bölcsészet megalapítóját Des Cartest (f 1650) nemcsak a katholikus Franciaországból, de még a református Hollandiából is elűzték, a keresztyénségtől több pontban eltérő tanai miatt. Egy másik bölcsész, a zsidó származású Spinoza az Isten és a világ közötti viszonyról, másrészt az ótestamenium csodás elbeszéléseiről oly állításokkal lépett a világ elé, hogy azokért kortársai istentagadonak tartották. De még inkább meg- botráukuztatták a hivő keresztyéneket a francia bölcsészek az u. n. materiálisták vagy encziklopedisták, a XVIII. század utóbbi felében ; kik általában tagadták, hogy az anyagon — a matérián — kívül egyéb léteznék; Istenről, lélekről, túlvilágról, erényről hallani sem akartak; mindazt mesének, babonának tartották, a mit a keresztyénség örök igazságuk gyanánt hitt és hirdetett. Báró Holbach szerint az ember csak egy gép; Buffon szerint az Isten alatt az önmagát, szülő természetet kell érteni; Diderot- nak egyedüli vallása az volt, hogy minden vallást meg kell semmisíteni; közeljárt hozzá Rousseau, ki az ember boldogságát az ös természeti állapotban vélte feltalálhatni. Leghirnevesebb hirdetője pedig ezen tanoknak a szellemes és elces Voltaire volt, ki ifjú éveit a jezsuiták iskolájában töltötte és igy némileg nem csudálhatjuk, hogy gyűlölt lett előtte a jezsuiták által eltorzított keresztyén vallás. Borzadva olvasták a hívők az ily tudósok munkáit; ellenükben a zsoltáriró ismeretes énekével vigasztalták magukat; „A bolond igy szól az ő szivében: nincsen Isten.“ Isten a mérges füvekben is rejtett gyógyító erőt; a gonosz tudományt is az emberiség javara, boldogitására tudta fordítani. A materialista bölcsészek keresztyéntelen tanaiból sajátították el a katholikus országok fejedelmei, kormányzó emberei a ke- resztyénség egyik magasztos tanát a vallási türelmet. Voltaire iratai vetettek véget a francia reformátusok, százados üldözésének; ezek tették türelmesebbé Mária Teréziát; ezek fejlesztették ki II. József keblében a vallási szabadelvüség nemes érzelmeit, melyek hatása alatt a mint trónra lépett (1780), türelmi rendeletével nemcsak a magyarországi protestánsok helyzetén köny- nyitett; de egyszersmind megengedte, hogy az osztrák örökös tartományokban is, a többek között Becsben, továbbá Cseh- és Morvaországban protestáns gyülekezetek keletkezhessenek, hogy Csehországban a másfél száz év óta szétszórva heverő csontok megelevenedhessenek. Hamarosan 270,000-re rúgott Csehországban azoknak a száma, kik a lutheri vagy kálvini egyház híveinek vallották magukat s kik ezen türelmi rendelet előtt még házi isteni tiszteletet sem tarthattak. A francia bölcsészeknek messze földön olvasott iratai nyitották fel a katli, népek szemeit annyira, hogy a XVIII. század utóbbi felében közóhajtássá vált az annyi rósz okozójának, a jezsuita-rendnek eltörlése. Már XIV. Bencze pápa (f 1758) szigorúan megtiltotta a rendnek a kereskedés folytatását s elrendelte, hogy a rend szabályai vizsgáltassanak át és javitassanak; utóda XIII. Kelemen azonban, a kit épen a jezsuiták segi1 tettek a pápai székbe, ezen intézkedést megsemmisítette; az ennek halála után következett XIV. Kelement, ki különben is felvilágosultabb, szabadabb szellemű pápa volt, annyira sarkak ták a katholikus fejedelmek, hogy kénytelennek érezte magát egyik bullájával a jezsuita-rendet eltörölni (1773). Mikor ezen bulláját aláírta, a monda szerint akként nyilatkozott a pápa: tudom, hogy saját halálos Ítéletem Írtam alá. Nem csalódott. Egy év sem telt el ezen idő után és Kelemen már elköltözött az élők sorából és pedig olyan kínok között, melyek mérgezésre vallottak. A jezsuita-rendnek ekkor 22,589 tagja volt, a világ különböző részeiben; a mi készpénzük és értékpapiruk volt, azt megmentették; de fekvő birtokaikat az állam lefoglalta. Hazánkban a volt jezsuita birtokok egy része katholikus és állami fen- sőbb iskolák gyámolitására fordittatott. Altalábau a múlt század felvilágosultsága nagy kavarodást idézett elő a kath. egyházban, és épen azon országokban, melyek pár száz éven keresztül a leghívebb támaszai voltak a pápai széknek. Portugáliában Pompái m’niszter még jóval az előtt, hogy a pápa eltörölte a jezsuitákat, kitiltotta őket az országból, az ez ellen tiltakozó pápai követet pedig az ország határára kivitette. Franciaországban a kereskedéssel foglalkozott La Valette jezsuitának bukását felhasználták arra, hogy az egész rendet felelősségre vonják, az országgyűlés elé idézzék és mitsem törődve a pápa tiltakozó rendeletével, a jezsuitákat, mint államveszélyes egyéneként az országból száműzzék (1764). Spanyol- országban, a bigottság ezen főfészkében gr. Aranda és Don Óla. vides miniszterek az inkvizíció megfékezését és a vallási türelem érvényesítését vették célba. Münchenben, e második Rómában s általában a vakbuzgó bajor nép között is uj szellem ütötte fel fejét. Weishaupt egy a szabadkőművesek szervezetéhez hasonló szervezetű vallási társulatot, a „felvilágosultak“ vagy Illuministák titkos rendét alapította (1770 körül). Egyik fiatal jogtudós Steiubühler a katholikus szertartásokat gúny és tréfa tárgyává tette. A trieri érsek Febromus Justinus álnév alatt a pápai hatalom ellen kél ki, s az egyetemes zsinatoknak a pápa felett való állását tanítja; majd 1786. Németország legkiválóbb négy érseke Emsben a fölött tanácskozik, hogy a német kath. egyházat Rómától elszakítják s külön német pápaságot állítanak fel; Toskanában pedig az ural- kod > herceg Lipót, II. József testvére, főz ilyesféle terveket, egyik kiváló püspökével Ricci Scipioval együtt, A német protestánsok között különösebben II. Frigyes porosz király keblében talált erős visszhangra a Voltaire-féle franciás műveltség és bölcsészet. Mindjárt trónra léptekor igy ir egyik levelében: „Az én népem az én egyedüli istenem, melynek ezentúl szolgálok“. Egy hónappal későbben kelt rendeletében igy szól; „Az én országomban minden vallást meg kell tűrni; egyik felekezet a másikkal ne tegyen semmi méltatlanságot. Hadd üdvözüljön kiki a maga módja szerint“. Az a nagy tisztelet és ragaszkodás, melyet ő Voltaire, Rousseau és társai iránt tanúsított, kétségkívül káros hatással volt nemcsak a porosz, de az egész német protestáns nép vallásos érzületére, s a kárt, melyet ő az ür szőlejében okozott, alig tudták mélyen vallásos keblű s az evangéliumi keresztyénség ügyét leikükön viselt utódai II. Frigyes Vilmos (1786—1799) és III. Frigyes Vilmos helyrepótolni. A németországi protestáns bölcsészek és hittudósok között már a uagyeszü Leibnitz tanítványa Wolf Kereszteli (f 1754) azon célt tűzte maga elé, hogy a kér. vallás minden liiteikkét mintegy kézzelfoghatólag be fogja bizonyítani. (Folyt, köv.)
