Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-06-25 / 26. szám
4. oldal. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ 26. szám. 1910. junius 25. A komáromi földrengés. 1763 junius 28-án, kedden, ragyogva kelt föl a nap, mikor a komáromi hívek nagy része, hogy a beállott országos vásár miatt korábban végezze az isteni szolgálatot, az egyházakba gyülekezett. Sokan sátraikban már áruik eladásával foglalkoztak, a többiek — az aggok és gyermekek — még reggeli álmukban szunn5'adoztak. Egyszerre csak, reggel öt és fél óra táján, iszonyú földrengés rázkódtatta meg a város területét, mely csapás ismeretlen lévén még akkor a város lakosai előtt, már szinte azt hitték, hogy a végítélet következett el. Ez az első rázkódás, habár minden épületet erősen megrongált, életük megmentésére sokaknak intőjelül szolgált és a Gondviselés különös kegyelme volt, Alig negj^edóra múlva iszonyatos erővel, borzasztó moraj közt a föld fölemelkedett, alásülyedt, ismét forgott s visszahelyezkedett; mindez három-négy percig tartott s csoda-e, ha a hosszú és különös ingás folytán minden ház rommá változott ? A tornyok helyeikből megindulni látszottak; egymáshoz ütődve, keresztjeik föld felé hajlongva, leestek; a falak, gerendázatok iszonyú ropogás közt megnyiladoztak; a kémények földre hulltak; a por mint a köd fölszállt s elfedé a várost; a Duna partjain megrepedezvén a föld, abból tűz lövelt elő. Vért fagyasztó látvány, melynek iszonyuságát ott a haldoklók, itt a nehéz sebekkel boritottak fájdalmas hangjai növelték. Nyolcvannál többre teszik a romok alatt találtak [ számát. Édes szüleiket eltévesztett vagy elvesztett gjTermekek s férjeik után kiáltozó nők futkostak őrültként a bizonyos halált hirdető roncsolt épületek között, mig egy Jézus-társasági papnak sikerült őket összeszedni s figyelmeztetéssel és kéréssel arra bírni, hogy meneküljenek az ismételt rengések által mindinkább kőhalommá váló épületek közül a Dunaparton — épen vásár ideje lévén — nagy számmal kikötött hajókra és fenyőtalpakra; példájukat majd az egész város követte. Azonban rengett újra a föld; fölemelkedtek s ismét kicsaptak a hullámok; a már megriadt s most kétségbeesett tömeg, azt hivén, hogy elstilyed a város, egetverő hangon kiabálta, hogy elhagyják a boszus ég haragjától meglátogatott Komáromot. Alig lehetett őket lecsendesiteni s szándékuktól eltéríteni. A kár, mit e város akkor szenvedett, igen nagy volt. Kilenc egyháza közül hét tornyostul, falastul összedőlt, többi között a nagyszerű Szent András templomnak — melynek alapját 1748 augusztus 3-ikán Sajghó Benedek szentmártoni főapát tette le, ugyanő építtette is föl — az ivezete beszakadt, két sudár tornya a szemközt lévő eg3?emeletes gimnázium-épületre zuhant. A jezsuiták szép kétemeletes zárdájának — jelenleg a Benedekren- diek székháza —* főfalai az alapfalaktól elválván, majd egv láb- nyira hagyták el eredeti helyüket; boltozata pedig valamennyi beszakadt- A ferenciek egykori templomának beszakadt boltozata alatt hét, leomlott tornya alatt még több ember találta temetőhelyét. Szent János templomának tornya két, egymást nyomban követő rendülés folytán szintén leomlott és felső része a tetőt s a szentély boldozatát átzuzván, az oltártól menekülni akaró áldozárt,Venczel Jánost romjai alá temette; a ki‘i ek, ámbár fején és karján öt súlyos sebe volt, mégis sikerült, az ismételt, ingás által mintegy segítve, a romok közt nyílást bontani, hogy a levegőhiány miatt fenyegető megfuladás okozta biztos haláltól megmentse magát. A régi vár minden épülete kőhalommá változott; külső falai állottak ugyan, de az a része, mely a Vág és Duna összefolyásáig nyúlik ki s ott hegyesszöget alkot, elszakadván, vagy három lábnyi mélységre sülyedt, az igy keletkezett résen láng, majd kénnel vegyes homok s víztömeg csapott föl, úgy hogy néhány perc alatt a várat környező árkok négy láb magasra vízzel teltek meg. A mostani Rozália-téren szintén megnyílt a föld és e nyílásból kékes láng lövelt ki. A kutakból kiapadt a viz s e helyett kénes szagu homokkal teltek meg. Kétszázhetvenkilenc nagyobbszerü polgári ház ledült és hétszáz- nyolcvanöt erős omlást szenvedett. A halottak számát egy abban az évben kelt okirat hatvanháromra, azokét pedig, a kik zuzó- dást, sérülést szenvedtek, vagy egyébképpen megsebesültek, százkettőre teszi, a mi a csapás nagyságához mérve még szinte kevésnek tűnik föl. Ezt a földrengés Győrött, Pécsett, Trencsén- ben, Zágrábban is érezték, habár kisebb mértékben; Buda közelében a zsámbokréti templom és kolostor ekkor pusztult el. Pesten ál Utólag igen sok ház megsérült. Bécsben is két gyönge lökést vetlek észre. Holóczy szerint Komáromban 1763 junius 28- ikától julius 9-dikéig kilencven földlökés fordult elő, julius 23-án kettő, 24-én és 29-én 1—1. Grossinger szerint az 1763- év végéig százhatvan rázkódás történt s majdnem két évig a föld folytonos rezgésben volt. Volt ugyan még Komáromban„i783-ban, 1822- ben és 1851-ben földrengés, de egy se lépett még csak nyomába se az 1763-ikinak, mely Komárom városát végpusztulással fenyegetteEzt a napot minden templomban megemlegetik junius végén; a r. kath. papok nagy misét mondanak az elpusztultárt, a ref. lutn. és zsidó templomokban gyászistenitisztelet tartatik. Apámnak. Csendes alkony fénysugara Övezi homlokodat, Az Önvádnak maradosási Nem zavarják álmádat. Boldog lelki nyugalommal Nézhetsz vissza utadon, Melyen idáig jutottál, Bár sok göröngy volt azon. Bátor szivvel, nem csüggedve, Nem tévesztéd el a czélt: Istent hívtad segítőnek S lám csónakod partot ért. Nincsen hetven éved között Egyetlen egy pillanat, Mit ki kellene törölnöd: Isten s ember tudja azt. De e fáradságos utón Nem egyedül haladál; A jó Isten melléd adá Legszeretőbb angyalát. Ki karöltve veled együtt Egyformán örült és sirt S ha a szived nagyon vérzett, 0 készité reá az irt. Ki volna az, hogyha nem ő: A legjobbik feleség, Ő torié le könnyeidet. Áldja meg öt is az ég ! Mi pedig, hii gyermekitek, Mit tehetnénk egyebet: Leborulva Istent kérjük, Hogy tartson meg titeket. Youngstown, O. Irta KÓNYA SÁNDORNÉ, szül. Tankó Lidia, ‘
