Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-06-25 / 26. szám
2. oldal ,,Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ A szellemi munka. v. De vannak olyan emberek is, kik maguk tartóztatják fel a haladás utján folytatható továbbfejlődésüket. Ezek az uralkodó nézeteket vallják, nem azért, mert igazak, hanem, mert hasznára lehetnek az embernek. Önzésből korlátoltak s zászlójuk a maradiság. Mi ösztönöz a nehéz szellemi munkára, kérdem végül, mikor a képzelet játszi képei és az ezekkel felvillanó eszmék minden megerőltetés elkerülésével folyton váltakozva föl- és eltűnnek. A jó érzés jele is ez, mely mintegy könnyűvé teszi lelkünket s kellemes kedélyhangulatot kelt, hogyne kívánnék tehát azt állandósítani ! Mégis már ebben benne van agyvelőnknek, az érzés, az akarat, az öntudat és a gondolat szervének működési ösztöne s e működési ösztön arra serkent, hogy tehetségünket kipróbáljuk. Valamint a mozgási ösztön a kis gyermeket unszolja, hogy erejét képeskönyvein és játékszerein próbára tegye, ha hasznavehetetlenekké válnának is továbbra: ép úgy a serdülő és felnőtt embert sem hagyja nyugton agyvelejének működési ösztöne, mig tehetségét nem munkáltatja, ha kényelme veszne is bele. Az élet és a létért folyó küzdelem azután gondoskodik arról, hogy az a munka komoly és nehéz legyen. A mindennap végzett szellemi munkára az ösztönzés nem lehet elég. De van sok más is. Ösztönöz például az erőnyilvánulásra vágyódó tehetség, a sikert áhítozó becsvágy, az elismerésben részesült jó eredmény, nézeteink igazságának remélt érvényre juttatása; ösztönöz továbbá a kívánság, hogy embertársainkra hassunk, fölfogásunknak, véleményünknek követőket szerezzünk s ösztönöz a közlési kedv, a hiúság, az önzés stb. A társadalom, melyben élünk s mely közszellemével észtehetségünk fejlődését irányítja, szintén lehet oly hatással ránk, hogy kényszerit a munkára. Egy nagy német iró beszéli: ha egy gondolata támadt s azzal egy ideig foglalkozott, nem volt nyugta, mig le nem irta. ' Kisebb ember is tapasztalhatta önmagán, hogy megnyugvást talált abban, ha nézetét valami tárgyról, vagy kérdésről leírta, különösen, ha el nem mondhatta. Mennél több az ok és az alkalom a szellemi munkára, annál inkább emelkedik és terjed a közművelő, dés, a kultúra. De nem szabad, hogy útját, megszabjuk mert különben elfogultság fogja irányítani s a kultúra hanyatlására vezet. Elfogulatlanság nélkül nem képzelhető érdemes szellemi munka, az elfogulatlanságot pedig a szabad szellem, a balitélet nélküli gondolkodás, a korlátlan kutatás adja még, bármilyen legyen is belőle levonható következtetés. Csak ez alapon, korlátlan versenyben lehet maradandó és áldásos eredménye a szellemi munkának. Dr. Leszler Rudolf. 26. szám. 1910. junius 25. to) Elelmiszerhamisitásik/ __ ~ v Szinte hihetetlen, hogy a sok lel kiismeretlen élelmiszerszál litó mennyi lelketlenséggel fáradozik, tisztán nyerészkedési vágyból, embertársainak a megrontásán, mintha nem pusztítaná, rombolná már úgyis eléggé a sok bacillus az emberi szervezetet. Hiába, az ember a legnagyobb ellensége az embernek és ebben az esetben még a bacillusnál is jobban kell tartani tőle, mert ennek a hatását ismerjük, előre látjuk és sok esetben ártatlanná tehetjük. Az ember ennél sokkal alattomosabb. Azt, a mit ő elront, nem igen lehet egykönnyen megállapítani sem a szaglásunk, sem a látásunk, de még az Ízlésünk segítségével sem. Ellenkezőleg: az élelmiszerhamisitó éppen ennek a három érzékünknek a megtévesztésén igyekszik, hogy igy éppen semmi nyoma se legyen a vétségének. Némelyek a keresett cikkek külsejét utánozván adják vevőközönség [tapasztalatlanabb- jának a kezébe a mindenféle hamitványt. Mások még ennél is merészebbek. Fölhasználják az eredeti csomagolást és megtöltik értéktelen áruval; elrejtik a mérleget úgy, hogy senki sem látja, mit, hogyan mérnek; a vajba annyi vizet dagasztanak, hogy a vaj súlya jelentékenyen növekedik a mainál. A középkorban rettenesen büntették a hamisítókat és igy például 1456-ban két francia kereskedőt, a ki sáfrányt hamisított, az árujával együtt máglyára vetettek; egy asszonyt, a ki a hamisításban segédkezett, elevenen eltemettek; 1459-ben egy német polgárnak, a ki a bort megkeresztelte, „különös kegyképpen“ csak a két fülét vágták le. Ez túlságosan barbár büntetés, de tekintettel arra, hogy nagyon sok betegségnek a meghamisított élelmiszer az oka, / súlyosabb büntetést kellene a hamisítóra kiszabni. inA , Amerikában nagy méretben folyik minden. Az élelmiszerhamisitások tekintetében sincs ott kivétel. Ott mindent hamisítanak és hogy milyen módon, annak példáját adhatja az alábbi tapasztalás. Az élelmiszert igy hamisítják: Kenyeret: timsóval, Yörösrézszulfáttal, burgonyával. Vajat: vörösrézzel, állat- vagy növényzsirral, sókkal, keményítővel. Konzervféléket: vörösrézsókkal, ólommal. Kakaót és csokoládét: vasoxiddal, festékanyaggal, faggyúval és zsírral, liszttel, keményítővel, földdel. Mustárt: ólom-kromát- tal, szulfáttal, Észttel. Gyümölcsízt és kocsonyát: mesterséges eszenciákkal, alma- és répapéppel, zselatinnal, anilinnal, szalicillal, szakharinnal. Uborkát: timsóval és kékkővel. Czukrot: ólom- és cinksóval, gipsszel, márványporral, rizzsel, liszttel. Teát: gipsszel, porcelán- földdel, levelekkel, gummival. Ecetet: kénsavval, sósavval, égetett cukorral, vízzel: Lisztet: timsóval és gipsszel. Mézet: cukorral, pai’afinnal és szakharinnal. Zsírt: timsóval, marómésszel, keményítővel, lenmagolajjal, stearinnal stb. Az Egyesült Államokban a hamisítatlan élelmiszer és ital valósággal ritkaság. Szinte megdöbbenéssel olvassuk Me. Cumber szenátor jelentést, mely szerint az Egyesült Államokban évenként három milliárd dollárt költenek hamisított élelmiszerekre. Ennyire mi magyarok még nem vagyunk, de a mi kamránkban is nagyon sok olyan dolog van, a mi nem odavaló, a nélkül, hogy erről sejtelmünk volna.
