Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-05-28 / 22. szám
6. oldal. 22. száiü. 1910. május 28 „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ W ......................................^ Amerikai Magyar Ref. Lapja MAGYAR AMERICAN REFORMED SENTINEL Published under the direction of the Board of Publication of the Presbyterian Church, U. S. A. and of the S. S. Board of the Reformed Church, in the U. S. A Ref. Church U. S. magyar egyházmegyéjének hivatalos lapja. FELELŐS SZERKESZTŐK: HANKÓ M. GYULA és SCHÓDLE GY. ÁDÁM youngstowni ref. lelkészek. FŐMUNKATÁRSAK: HARSÁNYI LÁSZLÓ KOVÁCS ENDRE new yorki ref. lelkész. daytoni ref. lelkész. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Mahoning Ave., Magyar Ref. Church, Youngstown, O. Minden kézirat, egyházi és egyleti értesités és előfizetések, hirdetések és felszólalásoké czimre küldendők: Rev. Julius M. Hankó P. O. Box 420, Youngstown, O. EDITORS: Rev. JULIUS M. HANKO. Rev. A. G. SCHODLE PUBLICATION OFFICE: Mahoning Ave. Magyar Ref. Church Youngstown, O. Előfizetési árak: Egy évre $2; Magyarországba: $3 (15 K.) Subscription rates: One year $2; Half year: $1. Foreign countries: One year $3. Half year $1.50. % ----- . .... . jfü Vagy pletykaterjesztők is, akik a rágalmakkal kilincselni nem átallanak, éppen oly bűnösök, mint azok, kik másokat itélgetve, a rágalmat koholják. Oh ember! gondold meg: kicsoda vagy te, hogy mást ítélsz?! ... Ne ítélj s nem Ítéltetek Bizony keserű, de igaz az az élettapasztalat, hogy bántalmaztatás nélkül senki sem élheti át az életet, mert nem lehet — még ha akarnék is — mindenkinek tetszeni. És ez jól van igy! Megváltó Jézusunk mondotta: „Jaj nektek, mikor mindenek jót mondanak ti felőletek!“ Gondoljunk csak vissza az emberiség múltjára s lássuk meg ott a legnagyobb s legbecsületesebb embereket, a prófétákat, az apostolokat, a reformátorokat. Azt hiszitek, hogy az ő életüket nem keserítette meg az emberi irigység, gyülölség és rágalom?! A Krisztus vallása örökös harc; harc a testtel, világgal, bűnnel. Nekünk, ha a Krisztus hű vitézei akarunk lenni, a küzdelem elől kitérnünk nem szabad. S hogy meg birjuk-e harcolni e nemes harcot, nem ren- »dül-e meg szivünk, ha megindul a rágalom, ha igazságtalanul elitéi a világ, ha gúnyolnak, ha rágalmaznak bennünket?..........Hová menekülünk vigasztalásért, erőért és segedelemért ? Azt mondja az Idvezitő: „Jöjjetek én hozzám mindnyájan, kik megfáradtatok és megterheltettetek és én megnyugosztlak titeket“. Menjünk hát Jézushoz! ő megért, megsegít bennünket. Ő nála minden sebre van gyógyír és vigasztalás. Hiszen nem volt ember, a kinek több jutott volna ebből a küzdelemből, ő volt az, akiről a legtöbb rosszat mondották a farizeusok, akinek messiási méltóságát megtagadták, társaságát kigunyol- ták, sőt még józan eszét is kétségbe vonták, akit üldöztek, bántalmaztak, gúnyoltak bölcsőtől a koporsóig. Menjünk azért ő hozzá, ki annyi szenvedett, bizonyosan megérti a mi szenvedéseinket s megsegít és megvigasztal bennünket. * A rágalmazásról. Minden embernek van ellensége, rosszakarója. Mint keresztelő Jánosnak, úgy mindenikünknek meg van a maga Heródese. Ezek a rosszakarók vagy rágalmazók, kik félremagyarázzák a legnemesebb szándékainkat és sokszor egyetlen kincsünket, becsületünket, igyekeznek megsemmisíteni, hogy aztán szerencsétlenségünkön és bukásunkon örülhessenek. A rágalmazók a mai kor igazi farizeusai, kik mig önmagukban a legtisztátalanabb bűnöket rejtegetik, addig a mások életében folyton keresik a kákán a csomót, szemökben a szálkát. Azt mondják: „ki mint él, úgy ítél“ s ez rendszerint igaz is és ráillik a rágalmazóra. A másokat igazságtalanul itélgető, rágalmazó előtt minden tisztátalan s lelki szemeinek sötét szemüvegén keresztül nézi s Ítéli meg embertársát. Légió a száma az ilyen rágalmazó tolvajoknak, akik ellen alig védelmezhetjük magunkat; az utca, a családi kör, az erkölcsi testületek, sőt az elkorcsosult hírlapok is telve vannak velők. Alattomos, lappangó szörnyetegek a rágalmazók, kik kerülik a világosságot, a nyilt támadást, hanem orozva hátulról támadnak s vágják becsületünkbe mérges fogaikat. Sőt a hirhordók Azt mondja az apostol, hogy az emberi nyelv „minden álnokságnak örvénye“. Bizonyára ő is sokat szenvedett az emberi gonosz nyelvektől, azért szól róluk ily elkeseredve. A rágalmazók ma is olyanok, hogy szóval, beszéddel kikémlelik, megkerülik embertársaikat, hogy megdöntsék mint Jerikót; szemben, szóval 1 kardot rántanak mellettünk, hátunk mögött pedig tettel megtagadnak, mint Péter; egy tálba mártanak velünk s elárulnak, mint Judás. Biz’ ez nem jól van igy! Alázzuk meg magunkat Isten előtt s magunkba szállva, ne legyünk könnyelműek, szeretetlenek a mások elítélésében. „Szád szóljon igazságot s ne mondj hazugságot“. Az ész bölcsesége fékezze ajakunk beszédét. Ne szóljunk olyat, melylyel mások jóhirnevének ártanánk. Ne tegyük magunkat e földön Isten helyett bíróvá, hanem hogy mint békességre igyekezők boldogok lehessünk, tartsuk szüntelen eszünkben, amit a Példabeszédek könyvének Írója mond: „Mind az élet mind a halál az ember nyelvének hatalmában van“. Dayton, O. Kovács Endre ref. lelkész
