Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)

1910-04-30 / 18. szám

8. oldal. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja’ 18. szám 1910. április 30. ÖRÖMHÍR. — 1910. május 1. — (Olvasd el Máté evangéliumának XI : 20—30, verseit.) Aranyige: „Irgalmasságot kivártak és nem áldoza­tot“ ... A mai lecke. Midőn Jézus és tanítványai egy szombatnapon mennek vala a vetések között, a tanítványok, kik éhe­sek valának szaggatni és enni kezdek a buzaszemeket. Mikor ezt Jézus ellenségei meglátták, Jézust kárhoztat­ták, mondván „imé tanítványaid azt cselekszik, a mit nem szabad szombaton cselekedni.“ Jézus erre megkér­dezte őket, vájjon olvasták-e, hogy Dávid is, mikor egy alkalommal a zsinagógában megéhezett, evett az áldo­zati kenyérből, melyből nem lett volna szabad neki enni, hanem csak a papoknak és Isten mégis szerette Dávidot! Mintha csak azt mondta volna Jézus, hogy, ha a zsidóknak tanítói megtehették, hogy a szombat- napra nézve törvényeket s szabályokat adjanak, meny­nyivel inkább megengedheti 0, a Jézus, a Messiás, tanít­ványainak azt, hogy buzafejeket szaggassanak éhségök csillapítására, akár szombatnapon is. S mikor Jézus a zsinagógába ment s ott egy meg­száradott kezű embert meggyógyított, a farizeusok újra megbotránkozva igy szóltak Jézushoz: „Szabad-e szom­batnapon gyógyítani ?“ Jézus pedig erre igy szóllott: „Kicsoda az közületek, a ki, ha egy juha szombatnapon a verembe esik, meg nem ragadja és ki nem vonja onnét?“ Az ember pedig drágább a juhnál s azért sza­bad szombatnapon is gyógyítani.-X­Annak, a ki hat napon át becsülettel munkálko­dott, föltétlenül pihenésre van szüksége a hetedik, illetve az első napon, testi erejének visszaszerzésére. De az ember lelkének is van szüksége nyugodalomra, hogy minden földi gondtól szabadulva, magába térjen, Istent imádja, magát vizsgálja, hibáit eszébe vegye s nemes elhatározásokra lelkesüljön, irgalmasságot cse­lekedjen. Imé, erre rendeltetett az Ur napja ! Jézus azt mondja, hogy az Urnák napján minden világi fog­lalatoskodás, a hét többi napjainak rendes munkái szünteljenek ugyan, de azért az olyan munkákat, melyeket a jó és igaz szív szeretete, irgalmassága sugall, melyeknek elmulasztása káros, megengedi, sőt paran­csolja. Tévedtek tehát az írástudó farizeusok, midőn azt tanították a népnek, hogy az Urnák napján még a sze­retet és kegyesség munkáitól is távol kell tartania ma­gát az embernek. Istent nem külsősésegben, hanem lélekben kell imádnunk. Irgalmasságot, kegyes csele­kedeteket kíván tőlünk a Jézus ! Az özvegyekkel, ár­vákkal, szenvedőkkel jót tenni — akár vasárnapon is — ez a legszebb istentisztelet! Es Jézus nem tiltja az ártatlan örömöket sem. Hiszen Ő maga is részt vett szombatnapon lakomákban. Azt sem tiltja Ő, hogy akár vasárnaponként örvendezzünk a szabad természet szépségeiben. Ő is szombatnapon járt tanítványaival a vetések között. Mint mindenben, úgy ebben is kövessétek az Ur Jézust! S tanuljátok meg Tőle méltóan megünnepelni az Urnák napját, hogy legyen az mi reánk nézve iidvös- séges. * És itt hadd szóllok valamit a szombatnapról és a vasárnapról. A vasárnapnak semmi köze sincs a szombathoz. Sokan könnyen veszik ezt a dolgot. Azt mondják, egészen mindegy, hogy mely napot ünnepeljük meg; a fődolog az, hogy a hét egyik napját megünnepeljük. A vasárnap az első nap! A szombat a hetedik nap. Mi nem a hetedik napot ünnepeljük, mi az elsőt ünne­peljük. Miért ünnepeljük az első napot? (Lásd. Máté XXVIII:1 és Ján. XX :1) Az első összejövetel, melyben a feltámadott Üdvözítő tanítványai között megjelent vasárnapon, husvét vasárnapján volt. „És nyolc nap múlva“ — ismét eljött Jézus öveihez, hogy magát Ta­másnak is kijelentse. Akkor is vasárnap volt. Pünkösd az egyház tulajdonképeni születésnapja, — az is vasár­nap volt. (Aztán lásd. Ap. Csel. XX : 7) Óvakodnunk kell tehát az ó-testamentumi szombat-parancsokat a vasárnapra átruházni. Kérdések: 1. Merre járt Jézus tanítványaival? 2. Kik hibáztatták a tanítványokat? 3. Miért? 4. Mit mondott nekik Jézus? 5. Beszélj arról a betegről, kit Jézus ez alkalommal meggyógyított? Tudakozzátok az írásokat. Hélfő: Máté XILl—14. Vasárnapi cselekedetek. Kedd: I. Sámuel XXI:1—6. Dávid eszik az áldo­zati kenyérből. Szerda: Nehem. XIII: 15'—22. Az Ur napjának meg­szentelése. Csütörtök: Hoseás VI:1—9. Isten kívánságai. Péntek: János V:1—16. Jézus Bethesdában. Szombat: János V:17—30. Jézus védelme. Vasárnap: 92-ik szoltár. Vasárnapi zsolozsma. Youngstown, O. Schódle Gyula A. ref. lelkész.

Next

/
Oldalképek
Tartalom