Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-04-02 / 14. szám
„Amerikai Magyar Reformátusok Lapja’ 9. oldal 14. szám. 1910 április 2. A keresztyén egyház története. Irta: Farkas József. V. időszak. I. A vallásjavitástól a legújabb időkig. (1517—1896.) IV. A vallásjavitás Franciaországban, Né metalföldön, Dán- és Svédországban. XL VI. A külső' harcoktól megszabadulva a XVII. század elejen, a felett keletkezett heves versengés Hollandia református polgárai között, hogy az eredendő bűnről, szabadakaratról s eleve.elren- delésről szóló tanokban Kálvin nézetei tekintessenek-e irányadókul vagy Zvinglié. Az 1618-ban Dortrechtbe összehívott zsiuat Kálvin nézeteit nyilvánította helyeseknek; a kik a feltétlen eleve-elrendelés tanát nem fogadták el, az u. n. remonstrán- sok külön felekezetié alakultak. Dániában és Norvégiában, a hol Tausen János és más kitűnő férfiak hirdették mindjárt kezdetben a lutheri reformációt, a király, I. Frigyes is hive lett a vallásjavitásnak és 1527-ben már az országgyűlés a katholikusokéval egyenlő jogokat biztosított az evangélikusoknak. Utóda III. Keresztély, kit a kath. püspökök egy ideig gátoltak a király i szék elfoglalásában, ismervén reformatori hajlamait, 1536-ban minden püspököt hivatalából kitett s Luthernek egyik hü barátja Bugenhageu által az evangéliumi elvek szerint szerveztette országa egyházait. Svédországban Anderson Lőrincz, Eeterson Olof és Lőrincz hirdették először a vitteubergi vallásjavitást, melyet azután a király, Vasa Gusztáv uralkodóvá tett az egész országban (1527)- sőt az Európa északi felében lakó s részben még pogány Lapplan- diakat is megm erte hozzájuk küldött tanítók által az evangé- liomnak. V. A vallásjavitás Spanyol, Olasz, Osztrák Cseh és- Le ngyel országokban. Spanyolországban már a könyvnyomatás feltalálása előtt megkezdték a tudományos müveknek, mint veszélyeseknek az égetését; p. o. Aragon Henrik könyvtárát, azon ürügy alatt hogy varázskön.)vek is vannak abban, 1434. megsemmisítették; a legbecsesebb héber, arab kéziratokat, görög, latin s kasztiliai munkákat együtt dobálták máglyákra. Ez által is igyekeztek a haladástól, az újítástól való idegenkedést a nép lelkében kifejteni. Igen, de épen a vallásjavitás kezdetén egy ugyauazon uralkodója volt Spanyol- és Németországnak V. Károly személyében, mikor ez Vormsban, Ágostéban megfordult, környezetében több müveit spanyol férfi is volt, a kik ott Lutherrel s tanaival megismerkedtek s az uj evangéliumot onnan hazájukba is elvitték. Ilyen volt p. o. Virves Alfonz benczés szerzetes vagy Valdez a császár titkára. De bejutott más utón is a spanyolok közé a reformáció. Luther munkáiból több száz példányt küldött be csak egyik bázeli könyvkereskedő; Cincinus pedig a bibliát lefordította spanyol nyelvre, külföldön kinyomatta (1543) és a század közepe körül már a papok közül számosán vállalkoztak, kik tisztán bibliaszerü tanításaikkal evangéliumi titkos gyülekezetei alapítottak; sőt ezen kor egyik katholikus írója szerint egész Spanyolország a reformáció pestisének esett volna áldozatul, ha az ezen veszélyes betegség ellen szolgáló gyógyszer — az inkvizíció — még három hónapig késik. De már Károly alatt is többen halált szenvedtek hitükért, először San Romano valladolidi kereskedő (1544); II. Fülöp hosszas és kegyetlen uralkodása alatt pedig teljes mértékben dühöngött a vértörvényszék. Elborzad az ember az itt elkövetett kegyetlenségek olvasásakor. Sevillában egy nap 280 egyént fogatott el az inkvizíció, később még vagy 600-at. Valladolid- ban két borzasztó itélethozás és végrehajtás (Autodaíé) megsemmisítette a protestantizmus főerejét (1559. május 29. és október 28.). Ekkor égették meg dr. Gazallát a nagyhatású prédikátort 3 testvérével és 25 társával együtt. Sot a toledói érseket Carranzát, ki Valdcz-zel jó barátságban volt s ki V. Károlyt többször elkísérte németországi útjában, majd annak halálos ágyán is az utolsó vigaszt nyújtotta, mivel kátéjában, lutheri tanokat terjesztett, elfogták, Rómába hurcolták s ott börtönben szenvedt el. Sevillában előbb Leoni Roncet és társait égették meg; az* után Gonzalest végezték ki nővéreivel együtt. A három oszlop, melyhez kötözték ókét, egymástól kissé távol állott, mikor a máglyát felgyújtották, hallani lehetett a két nő szavát, a mint egymást megnyugtatták, hogy hitök mellett szilárdul megálla- nak. A lelkész szája eddig be volt tömve; most hogy szóhoz juthatott, hátralevő egy-két percét arra használta, hogy testvéreit bátorítsa, hogy velük együtt a 109-ik zsoltárt énekelje, míg nem a lángok elfojtották az éneket Kivülök még 4 szerzetes, 4 úri nő és más 21 egyén végeztetett ki csak ezen egy napon (1559. szeptember 24.), 80-an pedig börtönbe vettettek. Ez időtől fogva a 12 eretnektörvényszék mindegyike tartott évenként legalább egy-egy Autodafét, a melyeken több kevesebb protestáns, elitéit zsid >k, mohamedánok, házasságtörők, varázslók társaságában vitetett máglyára. A ki bűneit a máglyára vitetés előtt megbánta, azt abban a kegyben részesítették, hogy előbb megfojtották s csak holt testét vetették a máglyára. Val- ladolidban egy apa gyújtotta meg a máglyát (1581), a melyre két leánya volt felkötözve. Hát a börtönökben kiszenvedetteket ki tudná számba venni? A jó Isten. O nála be vannak Írva a nemes lelkű vértanuk nevei, az égben el van téve számunkra a korona. Ily embertelen üldözések után a XVI. század vallás- javitásából nem maradt Spanyolországban semmi, csak a máglyák hamuja. Hogy az egykor' hatalmas országnak, az egyrkor gazdag és büszke spanyol nemzetnek hasznára vált-e avagy kárára a reformáció kiirtása? Kérjen rá feleletet a t. olvasó Spa- nvolország történelmétől a spanyol uemzet mai vagyoni és erkölcsi állapotát feltüntető statisztikai adatoktól. A középkori sötétség Olaszországban kezdett először oszladozni, a régi pogány tudományos műveltség főként itt született újra, itt támasztott uj világosságot. Az olaszok egészen közelről ismerték a pápai udvar botránkoztató romlottságát, a római főpapok, szerzetesek dologtalan, erkölcstelen életmódját; Olaszország térségeit gyakorta borította vér és hamu s legiöbbször a miatt, mert a pápák nemcsak az egyház fejei voltak, de a különböző országok világi ügyeibe, politikai küzdelmeibe is beavatkoztak, az egyes fejedelmekkel, császárokkal háborúba elegyedtek. Ezért nem csoda, ha az olasz nép műveltebb fiai mindjárt kezdetben nagy örömmel fogadták a vallásjavitás hírét. Luther iratait nagy mennyiségben szállították Oroszországba s a müveitek nagy buzgalommal olvasták; később a helvét reformátorok müveit, alig hogy megjelentek, lefordittatták, s mielőtt az egyház meggátolhatta volna, terjesztették. Mások lelkes egyházi beszédekben ismertették az evangéliumot, oly szép sikerrel, hogy már a XVI. század közepe előtt a nagyobb városokban, p. o. Ferrara-, Modéna-, Veleucze-, Nápolyban református gyülekezetek alakultak, hathatós támaszt nyervén ezek egy ideig az Estei hercegnő Renátában, I. Ferenc francia király testvérében, kinek udvara a kibujdosott francia reformátusok menhelye volt. S mint másutt, úgy Olaszországban is a szerzetesek és papok közül váltak a reformációnak ritka lelkes bajnokai. (Folyt, köv.)
