Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-04-02 / 14. szám
2, oldal. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ 14. szám. 1910. április it. A babona. Mikor a babonáról akarunk beszélni, azt a kérdést kell mindenekelőtt fölvetnünk, hogy mi a babona ? És a válasz e kérdésre nem lehet más, mint az, hogy a babona betegséges világnézlet— betegség, mely gyöngíti, korlátolja az ember értelmét s megtéveszti képzelő erejét elannyira, hogy bizonyos dolgoknak természetfeletti okot, erőt tulajdonit, vagy egyszerű természetes dolgoktól természetfeletti hatást vár. Világos, hogy a babona formái különfélék, mert attól függ, hogy mely tárgygyal foglalkozik. A babona lehet fizikai, midőn a természet, vallási, midőn a hit dolgaival foglalkozik. A babona lehet durva vagy finom, filozófiai babona, midőn a tudomány mezébe burkolódzik; néha csak egyes emberek fejében kisért, nagyon gyakran pedig járványnyá lesz és magával ragadja a hig- velejüeket mind. Ha tekintjük a babona történetét, csakhamar azt látjuk, hogy fekete fonálként húzódik végig évszázadok folyamán. Tudjuk, hogy már a régi pogány rómaiak az állatok beleiből, vagy a madarak röptéből jósolták meg a jövendő dolgokat. A hébereknél is nagyon virágzott az álomfejtés, ámbár bölcs törvényhozójuk, Mózes, szigorúan megtiltotta azt. Tehát már ezen régi népeken is uralkodik a babona, de sajnos, hogy leginkább a keresztyéneknél tapasztaljuk, hogy a babona egyenlő lépést tart az emberek balgatagságával s tudatlanságával. Midőn a középkorban a népnek eltiltották a biblia olvasását s magok a papok ismeretekben szegények voltak, mert a tudományokat parlagon hevertették, a legvastagabb babona kezdett felburjánozni. Az alchymia, az aranycsinálás s bölcsek köve feltalásának kora volt ez. Kirágok udvarában is tartottak ilyen babonás bolondokat, mert ezt úgy kívánta a jó szokás, a divat. Nem csoda tehát, ha az ilyen sötét korszakban a legnevetségesebb képzelődések tartották fogva az emberi elméket. Midőn 1654-ben egy teljes napfogyatkozás állott be Nürnbergben, azonnal 22.000 ember járult az ur asztalához — babonás félelemnek miatta. Egyszer egy nagy meteorkő hullott alá az égből; ekkor azt mondották az emberek, hogy ez nem más, mint egy .kővé változott várgróf, kit ha kútba vetnek, újra feljön a kutból. Be is dobták a kútba, azonban nem jött vissza többé, bármi nagyon várták is őt. Mily vastag volt a középkor vallási babonája és mily rettenetesek voltak annak következményei, arról sok ezer szomorú emlék tanúskodik. De eljött a jobb kor, kisütött a reformáció napja az emberiség egén. Legyen világosság, mondották a reformátorok és lön világosság. Világosság és a gondolkozás békói szétpattantak, szabad lett a gondolat és sötét babona pestise messze távozott. A máglyák lángjai végkép kialudtak, az inkvizíció kinpadjai a lomtárba kerültek és a dajkák s papok meséit kikacagták a fölvilágosodott emberek. Azonban a világosság bajnokainak minden erőlködése mellett is a babonát teljesen kiirtani mégsem sikerült, megmaradt s hódított bizony az, még pedig magasabb körökben is. Ki tenné föl pl. Rousseauról, a hitetlen bölcsészről, hogy kövéket dobott eg3T kilyukasztott oszlopba- Ha a kő a lyukon keresztül hatott, azt hitte, hogy jó napja lesz; ha pedig nem, kellemetlenség, sőt szerencsétlenségtől tartott. Vagy ki hinné egy Voltaireről, a felvilágosodásnak e kiváló bajnokáról, hogy mindannyiszor szomorúan tért vissza házába, valahányszor varjak károgását kellett hallania balfelül. Orleansi Fiilöp, a francia forradalomnak egy szabad szellemű vitéze a börtönben a kávés csészéből jósoltatta meg magának, hogy szabadlábra fogják-e hetyezni vagy kivégeztetni. És igy van ez még egész a mai napig. Minden országnak, minden városnak s bármely emberi társaságnak nregvan a maga babonája, mely uralja az embereket, az ifjú sziveket, sőt még a szerelemnek is, miként Jókai ,,Mire megvénülünk“ cimü regényében mutatja. — Lássunk csak néhány szemelvényt belőle: ,,Ha csillag fut le az égről s nevedet hirtelen kimondott}, .a mig fut, rám kell akkor gondolnod egyszerre — kedvesemHa a meggyujtott csepü tenyeremről a magasra száll, enyém fogsz akkor lenni — kedvesemHa fülem megcsendül, hirt hallok felőled; ha orcám kigyullad, felőlem beszélsz akkor--1— kedvesem. Ha a gyertya felém fut le, mást szeretsz te akkor —- kedvesem. Ha gyűrűm elpattan ujjamon, te lész akkor az én halálom oka — kedvesem.1. . i Tévedés volna — mond egy iró -— a babonát csak az alsóbb rendű népnél keresni, meg van az az úgynevezett miveit osztály köreiben is; mert ez a betegség nagyon el van terjedve. Van akárhány miveit hölgy, ki a világért sem marad a szobában, ha három gyertya lángja világítja. Nemcsak a világhírű párisi kártyavetőnő,Lenormand, tanúskodik erről, hanem édes hazánkban is vannak városok, melyek- ; ben sokkal igénytelenebb, közönségesebb asszonyokhoz zarándokolnak az emberek fényes hintókban és gyalogszerrel, hogy jövő sorsukat megtudják. És a falui mágusai, kovácsok, cigányok stb. nem ritkán oly gyakorlatra tesznek szert ezekben a babonás dolgokban, mely terjedelemre nézve a leghíresebb orvosok gyakorlatával mérkőzhetnék s kiknek hajlékában néha oly emberek is keresnek menedéket, kikről minden mást, csak azt nem tettük volna fölDe honnét van ez, kérdezzük továbbá, hogy a babona oly sokat hódított és hódit meg még mai nap köztünk is? Ó e bajnak nagyon sok forrása van- Az első a csodálatoshoz való hajlam, mely ugyan az emberi természetben rejlik; és ez a hajlam sokszor a hittel, különösen a túlfeszített hittél jár karöltve. Hiszen már Göthe mondja, hogy: ,,a csoda legédesebb gyermeke a hitnek“. Ha az. a vágy,'melyét szivünkben táplálunk egy világ után, mely e föld láthatára mögött fekszik, nem is kárhoztatandó, hanem helyeslendő, mégis be kell vallani; hogy ferde gondolkozás mellett ebből ered a habona, hisz ez a hajlam mindenféle, agyrémeket szül, miként ez történik a szellemidézés, asztalmozgatás és más bolondságoknál. Egy már forrása a babonának az • igazi,-éles megfigyelésnek hiánya, a természet s erőinek fogyatékos ismerete. Azért az éj homálya, a baboná, a kisértetek ideje. „Nappal — mondja a bölcs Zschokke — mindenki bátor s nem . félünk semmitől sem; de estve vagy éjjel, midőn a test különben is el van bágyadva, a lélek elfáradva, a képzelő erő és minden ideg érzékenyebb s ingerlékenyebb, akkor a gyönge halandó oly dolgoktól is retteg, melyek fölött világos nappal kaczagni kénytelen“. A ki már most nem tud gondolkozni, ki azt hiszi, hogjy minden dolgok, melyék egymásután következnek, úgy vannak egymással is kapcsolatban, mint az ok az okozattal, az könnyen fogja elhinni, hogy egy szu a falban a halál prófétája, mivel egyszer vagy kétszer megtörtént, hogy a szu által okozott nesz egy embernek halálával esett össze. Nem ritkán a hitetlenség szülőanyja a babonának. Ha. valaki mindén vallási dolgokban, abban, a mi egy ember lelkének szent Éell hogy legyen, a tönk szélére jutott, ha békességet", vigasztalást már sehol sem talál s teljesen elvesztette az Istenben való hitét, akkor kapaszkodik minden szalmaszálhoz, mely látszólag támaszt nyújt neki. Midőn a francia forradalomban az Istent megfosztották trónjától és az ész istennőjét kezdték imádni, s a szolgák azzal dicsekedtek, hogy egy cseppel sincsen több hitük, mint gazdájuknak, akkor ülte a babona legnagyobb és legörjöngőbb diadalait. (Folyt, köv.)
