Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-01-08 / 2. szám
8. oldal 2. szám. 1910. január 8. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ ÖRÖMHÍR. — 1910. január 9. — (Olvasd el Máté evangéliumának 111:13—17; IV;1—11 verseit.) Aranyige: Mert mivelhogy szenvedett, mikor megkisérte- tett, azoknak is segítséggel lehet, a kik megkisértetnek. — Zsid, 2:18. A mai leczke. I. Jézust megkereszteli János. Elhangzott a pusztában a megtérésre intő prédikáció: Készítsétek meg az Urnák utát, — és nemsokára megjelent a várva-várt Messiás. Jézus Galileából a Jordán vizéhez megy megkeresztelkedni. Nem jő királyi trónusból, egyszerű az Ő megjelenése, mégis János nem vonja kétségbe küldetését. Jő a királyok királya, de mostani jövetelének nem az a célja, a mit János hirdetett: “Az keresztel titeket Szent Lélekkel és tűzzel.” Kereszteltetni, nem pedig keresztelni kivan Ő. Hiába tiltja Őt János, hogy neki kellene Tőle megkereszteltetnie. Abban az időben a jeruzsálembeliek, az egész Judea és a Jordán mellett való egész tartomány Keresztelő Jánoshoz kimennek vala és megkeresztelkednek vala ő tőle. Miért maradt volna el Jézus? János, a megtérésnek hatalmas szószólója, egyszersmint a Jézus eljövetelének is hithü úttörője volt. Elkerülhette-e őt? Ha nem is volt szükség az ő megkeresztelke- désére, s ha nem is cselekedhetett azonképen, a kik megtérésük jeléül bűneikről vallást tettek s csak azután keresztelkedtek meg: a János munkásságát elismerés nélkül nem hagyhatta. Nemcsak elismerte, de meg is erősítette János keresztelését, a mikor engedelmesen s alázatosan hajtá meg fejét megkeresz- teltetésére. Jézus nemcsak most, de mindenkor ilyen engedelmes és alázatos volt az iránt, a mi jó és igaz. Arról tett ő bizonyságot evvel, a ki elküldötte Őt, t. i. az Istenről. De Isten is bizonyságot tett Róla: elküldé az Ő Szent Lelkét reá és szózatot adott, mely ezt mondja: “Ez amaz én szerelmes fiam, kiben én meg- engeszteltettem. ’ ’ Isten minket is fiaivá fogadott a keresztségben Jé?;us által. Isten minket is nagy, szent munkásságra rendelt. Méltóvá tesszük-e magunkat erre ? Ha gőg, makacsság vagyon bennünk, nem követjük Jézus példáját s nem várhatjuk, hogy Isten bizonyságot tegyen rólunk. Mutassuk meg a mi életünkben, hogy mi Isten fiai vagyunk s Isten is megmutatja, hogy Ő a mi szerető Atyánk a Jézusban. II. Jézust megkísérti a sátán. Kisérteni annyit tesz, mint valakit fenyegetéssel, okoskodással, Ígéretekkel ingerelni, csábítani a rosszra, elterelni az iga,z útról. Ennek ki volt téve Jézus is, még pedig elég korán, mielőtt; küldetésének nehéz feladatához hozzáfogott volna. Az Ő lelke azonban nem fordult el Istentől sem a sanyaruság ijesztgetésére, sem a hatalom és dicsőség kinálgatására, sem a jólét és kényelem Ígéretére. Neki nem árthatott a három egymásutáni kisértés. A sátán megszégyenülve távozott Tőle, mert az Istenben bizó lelket meg nem ingatható. Voltál-e már kisértetbe? Eszedbe jutott-e olyankor Jézus, a ki nemcsak mondta, de meg is mutatta, hogy hogyan szabadulunk tőle ? Eszedbe jutott-e valaki azok közül, a kik az Ő példájából erőt merítettek s legyőzték a gonoszt? Eszedbe jutott-é, hogy Ő szenvedett, mikor megkisértetett, és ezért segítséggel lehet azoknak, a kik megkisértetnek s igy neked is? Vagy talán nem voltál még kisértetbe? Elhiszem, hogy nem voltál mindenfélébe. Miért dicsekedel hát, hogy te nem követted el azt a roszsat, a mit a te másik felebarátod? Nem sanyargattad a szegényeket, azt mondod? Vájjon azért-e, mert nem volt még alkalmad rá? Ezzel nem lehet erényeidet gazdagítani. Ha valaki nem lop, nem hazudik, nem sérti meg embertársát, mert nem jutott még alkalomhoz, mi érdeme van neki? De mikor alkalom nyílik a bűn elkövetésére, s ellenszegülünk a kisértőnek, akkor tűnik ki lelkünk ereje 1 Alkalom szüli a tolvajt, de a becsületes embert is. A kisértő alkalmat nyújt nemcsak arra, hogy vétkezzünk, hanem hogy ne vétkezzünk! Apró kisértések érnek minket mindennap. Ezeken próbáljuk ki a mi ragaszkodásunkat a jóhoz, mert ha a kisebb csábítások is erőt vesznek rajtunk, miként győzzük meg majd a nagyobbakat ? Előre kell készülnünk a harcra, a mit a sok kisértővel fogunk megvívni, előre kell felvértezni magunkat a gonosz tőre ellen, hogy el ne essünk s el ne veszítsük az igazaknak ígért boldogságot. Ne tévesszük el szemünk elől Jézust, a ki maga is kisértések között járt, de diadalmaskodott s a keresztfa szenvedései sem tántoríthatták meg az Istenhez való ragaszkodásában, mert Őt nem lepte meg váratlanul a kisértő soha, hanem minél keményebb próbának tette Őt ki, annál inkább növekedett lelkének hatalma. Másképen mi sem győzhetjük meg a kisértéseket, csak .úgy, ha mint Jézus, kezdettől elutasítjuk magunktól. A próba. — Kit tegyek meg főnöknek az üzletembe ? így töprengett egy gazdag kereskedő. — Aki a legalkalmasabb s a kiben meg lehet bíznom — gondola magában. S hogy ezt megtudja, megpróbálta alkalmazottait sorra: ki milyen becsületes? Behívta az egyiket irodájába s átadott neki egy csomó ezüst pénzt. — Vidd el ezt a bankba, fiam — mondá. — Itt van a könyvecske is. Már bele is van írva az összeg, 85 dollár. A kereskedő pedig szándékosan 1 dollárral többet adott neki. De nem szólt erről. A fiú elment a pénzzel s a mint észrevette, hogy gazdája többet adott át neki, mint a mennyit mondott, elkezdett gondolkozni : — Tévedett. Egy dollárral többet kaptam. Ez jókor történt, éppen rám fér ez a kis pénz. Lelldismerete pedig tiltólag emelte fel szavát ellene: — Hátha megkérdezi gazdád: nem neked adott-e egy dollárral többet?... — Azt felelem, hogy nem. Hiszen tévedhetett ő másutt is. ha velem szemben tévedett.. .S az az egy dollár nem nagy pénz, ő asjt meg sem érzi... És hallgatott az eszére. Kiokoskodta önmaga előtt a lelkiismeret vádjának alaptalanságát. A gazda pedig tisztába volt a fiú becsületességével. Behívta a másik alkalmazottat. Annak is többet adott egy dollárral s az is úgy tett, mint az első. De a harmadik a könyvecskével együtt visszatette gazdájának asztalára a többletet is. — Többet kaptam egy dollárral — mondá, — biztosan nem volt jól megolvasva a pénz. — Jól volt biz’ az! — szólt hozzá bizalmasan a kereskedő. — Derék ember vagy. Mától kezdve nem segéd, hanem főnök leszel az irodában! A másik kettőt is maga elé hivatta: — Ti pedig elmehettek, itt a fizetéstek. A ki kevésben sem hiv, a kevés is elvétetik tőle .. . Beaver Falls, Pa. Bogár Lajos, ref. lelkész.
