Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-03-26 / 13. szám
Iá. szám. 1910 március 26 „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja’ 9. oldal A keresztyén egyház története. Irta: Farkas József. Y. időszak. I. A vallásjavitástól a legújabb időkig. (1517—1896.) IY. A vallás javítás Franciaországban, Né metalföldön, Dán- és Svédországban. XLY. A király, I. Ferencz, nem sokat adott ugyan a katb. egyház tanaira s egy Ízben gondolt is arra, hogy bizonyos mérsékelt javításokat hoz be az egyházba; de világi érdekei s a politikai viszonyok ugj kívánták, hogy jó egyetértésben legyen a pápával — mert hisz ismerte a példabeszédet, hogy kéz kezet mos — de meg nem is lehetett Ínyére oly felekezet, mely Kálvin szigorú erkölcsi elveit követte, s mely lialáltérdemló'nek nyilvánított több oly bűnt s kicsapongást, minó'k a francia király udvarában napirenden voltak. Azért elnézte, hogy 1524-ben a nemeslelkü Leklerk Jánost, a reformációnak francia földön első' vértanúját máglyára vigyék, utána is többeket kivégezzenek; 1535 óta pedig maga a király országszerte üldözó’be vétette a reformáció híveit, az itt u. n. hugonottákat. Midőn fia s utóda II. Henrik (1547—1559) Fárisba első ünnepélyes bevonulását tartotta, az ünnepély emelése, a király és a nép mulattatása végett Fáris több piacán u. n. eretnekeket is égettek; további uralkodása alatt az üldözés egyre erősödött. De ezek dacára a hugonották szaporodtak, rendes gyülekezetekké alakultak, kivált a déli részeken, úgy hogy 1559-ben már közös zsinatra gyűltek össze Párisba s hitvallásukat, szertartásaikat megállapították, mindeniket Kálvin szellemében. Henrik fia s utóda, II. Ferencz (1559—1560) idejében a politikai pártok belekeverték világi érdekeiket a vallás ügyébe. A királyi család egyik ága a Bourbonok és a velők tartó főnemesek a hugonot- tákhoz csatlakoztak, a kik a poissyi vallásos vita után, 1562-ben, szabad vallásgyakorlatot nyertek a városok falain kívül. Közel harmadfélezer református gyülekezet volt ekkor Franciaországban. A katholikus fél, melynek élén a király, IX. Károly Q560— 1574), még inkább az özvegy anyakirályné, az uralomra vágyó Medici Katalin s a hatalmas Guise hercegek álltak, bosszankodott a szabad vallásgyakorlat miatt, s bosszúját csakhamar ki is töltötte. Kaliors városkában a hugonották imaházát a kath. nép körülfogta, felgyújtotta, azokat, kik a bennégés elől menekültek, legyilkolta. Yassyban Guise herceg s tábornok követett el szintén isteni tisztelet alkalmával kegyetlen mészárlást. Ez elég volt arra, hogy a különben is forrongó szenvedélyek kegyetlen háborúban törjenek ki (1563), mely hatszor lett még azon század alatt felújítva. A katholikus kormánypárt a pápai és spanyol udvartól nyert segédseregeket; a hugonottákat pedig, kiknek élén Navarrai Henrik, ennek unokatestvére condei herceg Lajos s a kegyes, lelkiismeretes Coligny tábornok állottak, az angolok s némely református német fejedelmek támogatták, amazok pénzzel, emezek fegyveresekkel. A harmadik háborút befejezett szentgermaini béke (1570) a hugonottáknak, — Fáris és a királyi lakóhelyek kivételével — teljes vallásszabadságot s politikai jogegyenlőséget biztosított. A béke zálogául négy erős várat nyertek a hugonották s egyszersmind ezek fejének, Navarrai Henriknek a király nővére, Margit eljegyeztetett. A lakodalomra (1572. aug. 18.) meghívta a királyi udvar a hugonották összes vezéremberét; a lakodalmi napok hatodikén, vagyis Bertalan éjszakáján (aug. 24.) az anyakirályné a palota csengetyüje által jelt adott a már rég tervezett lemészároltatására a hugonottáknak, a később u. n. párisi vérnászra. A jelre a bérencek előrohantak, az utcákat elállották, a hugonották lakásaiba betörtek, s ezeket Párisban négy napig szakadatlanul gyilkolták, nem kiméivé gyermekeket, nőket, öregeket. Az ősz Colignyt ágyában imádkozva szúrták le. A vőlegény Henrik és a condei herceg csak a kath. egyházba való áttéréssel menthették meg életöket. A gyilkos parancsot az ország különböző részeibe futárok szétvitték s a párisi példát ott is utánozták, úgy hogy összesen mintegy 60—70,000, mások sze- riut százezer hugoratta vérével lett ezen borzasztóságánál fogva örök emlékű lakodalom a történelem lapjaira feljegyezve. Mikor XIII. Gergely pápa hirt vett ezen kegyetlen lakodalomról, örömében Róma minden harangját meghuzatta, ágyukat süttetett el, ünnepélyes körmenetet tartott s az „eretnekekkel éreztetett üdvös szigor1' emlékére pénzt veretett „a hugonották veszedelme" (Ugonottorum strages) felirattal. Az üldözések idején számos hugonotta a birtokukban volt várakba menekült, ezekre támaszkodva újabb védelmi s vallás- háborúkat folytattak változó szerencsével; később Henrik is oda hngyta az udvart s a misét, a hugonották élére állt és ezeknek vitéz támogatása mellett, az eddig uralkodott ág kihalásakor (1589) IY Henrik név alatt a királyi székbeült. Hogy az ország vakbuzgó katliolikusait megnyugtassa, újból áttért a kath. egyházba, de előbbi hitrokonait is biztositotta vallásuk szabad gyakorlatában Nautesben kiadott rendeletével (1598). Henriket 1610-ben a jezsuiták egyik rajongó tanítványa orozva meggyilkolván, helyébe XIII. Lajos lépett, kinek nagy hatalmú ministere, Richelieu bibornok, a hugonották kezén volt várakat visszafoglalta, de azért vallási szabadságukat nitnesi rendeletével (1629) biztositotta, melynek oltalma alatt majdnem félszázad lioss/.ant nyugodt éveket élvezett a ref. egyház. Németalföldön, mely 1519 óta spanyol uralom alatt állott, az Y. Károly császár és spanyol király által 1522-beu felállított inkvizíció sem volt képes Luther tanainak terjedését megakadályozni. Hiába hurcolták máglyákra a fentebb említett szerzeteseket Antwerpenben mindenfelé támadtak újabb és újabb apostolai a megjavított vallásnak, sőt az északi hét megyében (Holland, Utrecht stb.) csakhamar a nagy többség vallásává lett a reformált és pedig később a Kálvin értelmében reformált vallás, melyet az antwerpeni zsinaton (1566) hivatalosan is elismertek. De Y. liárolynak a spanyol trónon utóda, a vakbuzgó katholikus II. Fülöp nem tűrhette a németalföldieknek sem evangé- liomi vallását, sem polgári szabadságát, és 1566-ban, a mikor a király gőgös helytartója által felingerelt nép Antwerpenben több templomában az oltárokat és képeket lerombolta, engesztelhetetlen gyűlölet fogta el a zsarnok király lelkét; a jéghideg szivü Álba herceget beküldte egy sereg élén Németalföldre, a ki ritka kegyetlenséggel járt el, hogy úgy a polgári, mint a vallási szabadságot a hazafiak vérébe fojthassa; ha valakiről csak annyi sült ki, hogy egy református prédikációt végig hallgatott, halálfia lelt. De bár öt év múlva 18.000 egyén legyilkolásával dicsekedhetett, célját nem érte, mert Örániai Yilmos herceg a halálra üldözött, részben kibujdosott honfiak vizen és szárazon küzdő csapatainak élére állván, ritka nemes önfeláldozással, csüggedetlen elszántsággal harcolt. Később a déli részek, biztositiatván polgári szabadságuk, meghódoltak a spanyol kormánynak s Rómának; ellenben a hét északi megye (1579) az utrechti uniót kötötte s Vilmosnak egy vakbuzgó katholikus által történt meggyilkoltatása után is, aunak fia, Orániai Móricz vezérlete alatt addig harcolt, — vért, vagyont nem kiméivé, — mig vallás szabadságukat s országuk — az u. n. Hollandia — függetlenségét ki nem vívták. (Folyt, köv.)
