Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-03-19 / 12. szám
15. oldal 12 szám. 1910. március 19, „Amerikai Magyar Refoimatusok Lapja" Elbeszélés a gályarabság idejéből. Irta: P. Tóth János. II. RÉSZ. Y. Az összeesküvés föl fed ezt etett, a főurak Becsben személyesen jártak kegyelmet kérni, megalázván magukat a földnek poráig. A jezsuiták pedig elhitették velők, hogy a meg- kegyelmezést egyedül nekik köszönhetik, azért hát jövőre őket minden szükségekben támogatni készek legyenek. Ez ügy megnyerése után a jezsuitizmus arra for- ditá minden erejét, hogy az ágostonrendi barátokat végkép félre tegye az útból s az udvarnál maga foglalja el azok helyeit. E tervet Forstall főzte ki és hajtá végre. Egy ágostonrendi barátot a templomban ép a mise kezdetén erőszakkal rávett, hogy a császárnak — áldozáskor — az általa már előre elkészitett mérgezett ostyát adja. Ez aljas cselekményt maga Forstall az utolsó percekben felfedezvén a császárnak, őt megmenté, de ezt arra használta fel, hogy az ágostonrendi barátokat kitiltássá az udvarból és eltávolítássá az országból. S valóban célt is ért. 0 maga ügyesen kibújt a bajból: leveté csuháját és átállott a Jézus szerzetbeliekhez, a hová bensőleg eddig is tartozott. S ő neki, a ki az egész pokoli tervet szőtte, még hajaszála sem görbült meg. Ettől kezdve a jezsuiták teljesen a helyzet uraivá lettek, korlátlan hatalommal jártak-keltek hazánkban s a szegény protestánsokat végkép ki akarták irtani. Elvük az volt, hogy elébb szegénynyé teszik őket, elveszik mindenüket, azután a megalázottakkal kényök- kedvök szerint bánhatnak. Az ő befolyásuk folytán rótt ki a bécsi kormány Magyarországra annyi adót, a mennyit a nem birt és összeroskadt alatta. Nyögtek és jajgattak a roppant teher alatt az ország lakosai vallás- és nemzetiség-különbség nélkül. Panaszkodni senki sem mert, mert a Zrinyi-Nádasdy-féle összeesküvés felfedezése óta telve volt kémekkel az ország. Mindenki otthon tartózkodott, tűrt és hallgatott. A jezsuiták pedig szabadon gazdálkodtak. A rend tagjai sok gonoszságot követtek el merészen és minden lelkiismereti fordulás nélkül. Ahová csak beférkőzhettek, mindenütt feldúlták az orszég nyugalmát. Magyar hazánk is sok keserves szenvedésen ment át miattuk. Hitszegés, árulás, királygyilkosság, családok nyugalmának felzavarása s több effél bűnök bizonyultak rájok. Ez időben az egész kontinensen elszaparodtak már és erőszakoskodásukkal s mohó gazdagodási törekvésükkel annyira ellenük zúdították Európa összes fejet delmeit, hogy azok a pápától a jezsuita rend eltörlését követelték. És XIV. Kelemen volt a felvilágosult és szabakelvü pápa, ki a Jezsuita rendnek örök időre való eltörlését a Dominus ac Redemtor noster kezdetű egyszerű brévében 1773. évi julius 21-én kihirdette“, mert mint mint mondá: „addig nem lesz a világon sehol békesség, mig ez a rend fennáll“. Igen, de ez a pápa, hihetőleg mérgezés következtében hirtelen elhalt; igy a feloszlató parancsot nem hajtották mindenütt végre. Feltűntek tehát a jezsuiták ezután is itt-ott, a hol a szabadság napja hanyatlani kezdett. A francia forradalom leveretése után VI1. Fiús újra visszaállította e veszedelmes rendet. Hazánkba is visszaszivárogtak s laknak több helyűt, u. m.: Budapesten, Nagy-Szombaton, Pozsonyban, Szatmáron, Kalocsán, Kapornokon, Travnikon s többen vannak immár 200-nál. Iskolájuk van Kalocsán és Nagy-Szombatban. Szécsy Mária Murány várában biztonságban érezte magát. Nem tervezett semmi újat, de figyelemmel kisérte az ország dolgait. Udvari lelkészét, Erdőssy Andort, ki gyámatyja és családja látogatására engedélyt kért, hazabocsátotta s hosszabb időre szabadságot adott neki. Ez ifjú lelkész gyermekkorában korán árvaságra jutott. Retten voltak testvérek : Imre, a nagyobbik 5 éves, ő pedig a kisebbik 3 éves. Gyámatyja Vásárhelyi Matkó István (Andorék atyjának itjukoru barátja), egv bires ref. pap és esperes felfogta az árvák gondját'és saját gyermekeként nevelte őket. Egy ízben Kassán járt, a hol Imre is vele volt, de ez alkalommal valahol elmaradván gyámatyjától, elveszett és a legkiterjedtebb nyomozás-keresés dacára sem akadtak nyomára soha. így Andor egyedül maradt, kinek neveltetésére nagy gondot fordítottak. Kijáratták vele a hires sárospataki főiskolát, mely után külföldi egyetemekre vágyakozván: Szécsy Mária úrnő segítségét kelle igénybe vennie, mint a ki több szegény ifjút segített annak idejében s nevetett ki a protestáns egyház emelésére. Andor külföldről hazajővén, Szécsy Mária udvari lelkésze lett, nagy hűséggel viseltetett jól tévőjéhez. De úrnője is becsülte szerénységgel párosult alapos tudásáért s jellemszilárdságáért. Amerre ment, mindenüvé magával vitte. A legelőkelőbb társaságokban bemutatta. így fordult meg az országbírónál is, a hol páter Forstallal találkozott és igy lett tudomása azon összeesküvésről, melynek következményeitől páter Forstall meg akarta menteni. Ez ifjú lelkész tehát erkölcsi kötelességének óhajtott eleget tenni, midőn Bedőházán lakó nevelőatyját, nagytiszteletü s tudós vásárhelyi Mátkó István esperes uramat és kedves családját meglátogatni indult. Az ifjút rendkívüli szívességgel íogadták az egyszerű falusi papi lakban, ürült hazajövetelén nevelő atyja, anyja, de legjobban a kis Erzsiké, a kivel Andor tanuló korában gyermekjátékait játszá, virágait ápolá s a jó szülék oktatásait élvezé. Azonban ez idő óta sok minden megváltozott. Andor kész ember lett; a kis Erzsiké pedig 18-ik évét töltötte be és kész eladó leánynyá fejlődött. A szülék gyönyörrel legeltették szemeiket e két nagy gyermeken, látták, érezték, hogy szivök egymásért dobog; az Isten is egymásnak teremtette őket. Elbeszélgettek ismét a régi játékos időkről, felkeresték a kert lugasát, melynek lócáját Andor még diák korában készítette. Ott üldögéltek órákig gyermekkori emlékeikről beszélgetve. (Folyt, köv.)
