Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-03-12 / 11. szám
11. szám. 1910. március 12. 13. oldal ,,Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ (Folytatás az 5-ik oldalról.) És miként viselte Jézus a szenvedéseket? Emberi érzéssel, de egyszersmind megdicsőitő isteni erővel. Hogy ő a fájdalmat tné- lyen érezte, hogy reszketett és szorongott, majd felkiáltott: „Én Istenem, én Istenem, miért hagyál el engemet !!‘ — ez mind az ő szenvedéséhez tartozik, de mutatja is egyszersmind az ő megváltó isteni erejét is. És ez a tudat végtelen felemelő és vigasztaló az élet szenvedései közt mi nekünk, hogy Idvezitőnk is érezte a fájdalmat. De e fájdalom mellett mily fenség nyilatkozik meg a szenvedő Jézus magatartásában, beszédében és hallgatásában egyaránt. Gondoljatok csak rá, mily megható Megváltónk némasága a gonosz indulatu kíváncsisággal és kérdésekkel szemben. Hasztalan akarnak tőle feletet kicsikarni, hallgat a hamis tanúbizonyságokkal szemben. Kajafás előtt úgy, mint Pilátus előtt. Ezek egyike sem volt képes őt megérteni. Ez a némasága oly megfelelő az ő elhagyatottságához. De viszont hallgatása teljes összhangban áll az ő keresetlen, őszinte vallástételének fennségével. A főpap eme kérdésére: ,,Te vagy a Krisztus, az Isten fia?“ — az igazság bizonyosságával feleli: „Te mondád !“ — Majd Pilátus előtt, ki ezt kérdé: „De hát király vagy-e te?“ — isteni öntudatának fenségével feleli: „Te mondod, hogy én király vagyok !“ Az Isten akaratán való megnyugvása is ép oly megható és fenséges, mint a mily komoly méltóságú hallgatása és vallástétele. Igaz, hogy a Getsemáné kertben igy imádkozott: „Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem e keserű pohár“, — de ezt is hozzá tette hivő önmegadással: ,,mindazáltal ne úgy legyen, a mint én akarom, hanem a mint te akarod“. Igaz, hogy elhagyatottságának érzetében igy kiáltott fel: „Én Istenem, én Istenem, miért hagyál el engemet“, — de ez elhagyatottságán felül emelkedett, midőn ezt mondotta: „íme eljön az idő és immár eljött, hogy engem egyedül hagytok, de nem vagyok egyedül, mert az Atya velem vagyon“. Az a gondolat nyugtatta őt meg minden szenvedéseiben, hogy ha minden elhagyja is, de az Isten vele marad s e boldogító érzést fejezte ki e szavaiban: „Atyám, kezeidbe ajánlom lelkemet!“ így hordozta Jézus a világ bűneit; igy szenvedett és halt meg ő mi értünk. Nagy és felemelő igazság van abban a gondolatban, hogy Krisztus érettünk halt meg. De ez az igazság csak akkor és úgy boldogít minket, ha mi is vele együtt szenvedünk és meghalunk; meghalunk a bűnnek, s azon emberi gyarlóságoknak, melyek elszakaszthatnak tőle bennünket. Az a szellemi uj élet, mely a Krisztus halála által lett, nekünk üdvösségül adatott; de ne feledjük, hogy nem oly örökségül, melyet fáradtság nélkül vehetünk birtokunkba, hanem olyan jutalomdijul, melyért magunknak kell küzdenünk. Kétségtelen, hogy minden földi életnek meg van a maga Goi gothája. Tudjuk, hogy sok rejtett fájdalma van az emberi léleknek. Nélkülözés, betegség, félreértés, üldöztetés, meghiúsult remény és hűtlen szeretet emészti életünket. Hogyan viselhetjük el ezeket? Nézzünk Jézusra, a ki a tűrésre megtanított. Az ő dicsőséges élete és küzdelmes halála szolgáljanak nekünk követésre méltó példa gyanánt az élet szenvedéseinek és megpróbáltatásainak elviselésére, hogy mi is oly nyugodtan mondhassuk el ő vele együtt majd életünk utolsó percén: „Atyám! kezeidbe ajánlom lelkemet!“ Dayton, 0. Kovács Endre, ref. lelkész. (Folytatás az 4-ik oldalról.) De amaz aggodalom még mélyebben gyökerezik. Mi erkölcsi feladatunknak tekintjük, hogy a külső természetet szolgálatunkba fogadjuk és hogy annak megvalósítása végett használjuk, a mit jónak nevezünk- így a természet erőinek működését nyersnek, gyakran' nekünk ellenségesnek vagyunk kénj'telenek tekinteni és mint az erkölcsi világnak képviselői ellentétbe kell helyezkednünk azzal. Ha azonban a természeti erők működésében nyilvánuló törvények nem mások, mint Istennek hajthatatlan akarata, akkor e küzdelemben nem Istennel magával állunk-e szemben és hozzá még azzal a tudattal, hogy egy jobb világ érdekében harcolunk? Ez zavarólag tűnhetik fel előttünk, ha csak egy oldalról nézük- De van annak más oldala is. Ugyanaz az Isten, a kinek akarata a külső természetben mint törvény uralkodik, kezdete és ura az erkölcsi világnak is, melynek intézkedései nem mások, mint az ő akarata. És valamint a természetben az élet az erők folytonos küzdelme által tartatik meg, épen úgy az erkölcsi erőknek a természeti erőkkel való küzdelme az a forrás, melyből a szellemi élet ellátását fedezi. A mi nekünk ellentétnek tetszik, az Istenben egység, és a mit mi hangzavarnak hallunk, az ő nála összhangba olvad. így ez oldalról sem a vallásos, sem az erkölcsi élet nem szenved kárt, ha minden természeti eseménynek törvényszerűségét elismerjük. A félelem csak határozatlan érzésben gyökerezik, azonban a dolog helyes szemléleténél alaptalannak látszik. (Folyt. köv.) Az Ameriai Magy. Ref. Egyesület Jegyzői jelentése 1910. febr. hóról. Tisztelt elnök ur! Az amerikai Magyar Református Egyesület 1910. február havi állap./tárol van szerencsém a következő jelentést tenni. 1. A következő segélyek utalványoztalak: Temetési segélyek: A 38 sz. osztálynál elhalt Id. Szanyó Janos után $100; a 2 sz. o.-nál elhalt. Pallay János után $100; a 11» sz. o.-nál elhalt Radácsy Pál után $100. Haláleseti segélyek: a 38 zs. o.-nál elhalt Id. Szanyó János után $750, a 12 sz. o. elhalt Kaveczky Ferenc után $750. Gyermek haláleseti segély: a 39 sz. o.-nál tag ózv. Nyiscsák Jánosné fia után $50. Félsegélyek: a 9 sz. o.-nál tag Szenteczky Jánosnak $375, a 18 sz. o. tag Szántó Istvánnénad $575. Betegsegelyek: a 88 sz. o.-nál tag Véghső Jánosnak $G5, a a 2 sz. o. tag Neveli Sámuelnénak $5, a 23 sz. o. tag Lesnyáns/ky Mihálynak $10, a 21 sz. o. tag Szemán Józsefnek $45, a 33 sz. o. tag Hevessy Jánosnak $25, a 4(5 sz. o. tag Munkácsy Imrének $17.50, a 82 sz. o. tag Makláry Lászlóimnak $20, a ti 1 sz. o. tag Gál Józsefnek $32.50, a 20 sz. o. lag Varga E. Jánosnak $25. 2. A mint a tagsági létszámról szólló kimutatásból is látható, február folyamán 38 tag vétetett fel az Egyesület kebelébe. Legalább ötször nagyobb számról kellene jelentést tennem ha tagjaink teljesítenék kötelességüket és terjeszteni igyekeznének Egyesületünket. Egy uj osztály alakult 95 sz. Rossiter, Pa. osztály néven. Az uj osztályt Nt. Kovács Sándor ur alakította, kinek buzgósága és Egyesületünk iránti szeretete biztos zálog arra, hogy az uj osztály rövid idő alatt szépen fog fejlődeni. Más három helyen is vannak alakulóban osztályaink, in elj ékről azonban még most nem tehetek jelentést. Remélyem, hogy a jövő havi jelentésben már befoglalhatom őket. Vajha a Nagytiszteletü lelkészeink némelyike által megmutatott utón igyekeznének a többi Nagytiszteletü urak is és az egyházaik és az egyházaikhoz tar tozó szórványokban szívesek lennének Egyesületünket pártfogásukba venni és terjeszteni. A reánk jövő húsvéti ünnepek különösen alkalmasak lennének Egyesületünk terjesztésére. Mindenütt nagyszámú hivő sereg szokott összejönni a mi Urunk feltámadásának az ünnepén és csak egy kis jóakarat kellene hozzá, hogy Egyesületünk is feltámadna sok helyen. Adja Isten, hogy igazi feltámadás ünnepe legyen a reánk következő husvét ünnepe. Tisztelettel kérem a nagy t lelkész urakat, hogy vegyék pártfogásukba árva Egyesületünket. Hiszen, kitől várjunk segítséget? Elszéled az a nyáj a melyiknek nincsen vagy alszik a pásztora. Áthelyeztettek: a 32 sz.-tól a 15 sz.-hoz Fodor Józsefné, Fodor József és Molnár Pál; a 10 sz.-tól a 47 sz.-hoz Bakó Lászlóné.
