Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-03-12 / 11. szám
8. oldal. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja’ 11. szám. 1910. március 12. ÖRÖMHÍR. — 1910. március (>. — (Olvasd el Máté evangéliumának VIII. 2—10 verseit.) Aranyige: „Kicsoda ez, hogy mind e szelek, mind a tenger engednek néki?*- (Máté ev. VIII. része, 27-ik verse). Idő : Krisztus születése után a 28-ik évben. Hogyan tanítsuk a mai leczkét ? Beszéljünk a tengerről s kézdezzük meg, melyik gyermek látta a tengert. Bizonyosan akad az iskolában is, a ki otthon született s mikor szülei idehozták, látta a tengert. Mondjuk el, hogy mi a tengeri vihar s abban milyen tehetetlen a hajó. Magyarázzuk meg, hogy a mai leczkében egy nagy tóról van szó, melyet a zsidók tengernek neveztek s mondjuk el, hogy ezen a tavon is nagy viharban utazott a tengeren Jézus az ő tanítványai vak Beszéljünk arról, hogy az élet szenvedéseit az élet viharainak is nevezzük, melyekben mi olyanok vagyunk, mint a kis hajó, tehetetlenek és gyámoltalanok. A mai lecke. Jézus lecsendesitette a viharos tengert. Jézus hajóra szállott, liogy megpihenjen s hogy a galileai tó másik oldalán folytassa prófétai munkáját. Elfáradva, csakhamar elaludt a hajóban. Közben kitört a tengeri vihar s a hajót elpusztulással fenyegette. A tanítványok nagyon megijedtek, hogy el kell veszniük a vihar miatt, ^elköltötték hát Jézust, hogy 0 segítsen. Akkor Jézus megdorgálta őket az ő kicsiny hitük miatt, a tengert pedig lecsendesité. A mi életünk nagyon hasonló a tengeri utazáshoz Testünk a hajó, a szenvedések a viharok. A mikor szenvedések borítanak el s félünk, hogy elvesz életünk is azok- Hn, sietünk felkölteni szivünkben a Jézust, hogy segítsen. És Jézus lecsendesiti az élet viharait, megerősít a hit által szenvedéseink között s mi félelem nélkül megyünk tovább életünkben. A tanítványok csak a viharban költötték fel Jézust, akkor hát, mikor veszedelem fenyegette életűket. De addig, mig fényesen sütött a nap shajójuk lassan siklott tova a tengeren, nem bánták, ha aluszik is a Jézus. Mi is igy vagyunk a Jézussal. A mig jó dolgunk van az életben, a mig semmi baj nem háborgat minket, nem sokat törődünk Jézussal, nem bánjuk, ha aluszik is Ő szivünkben; de ha bajban vagyunk, ha szenvedünk, mindjárt felköltjük, mindjárt segitségiil hívjuk. És ő eljön, vagy felkel és lecsendisiti életünk bajait, viharait, megtanítván arra, hogy mindenek Isten akaratából történnek, tehát nem kell kicsiny kittieknek lennünk a szenvedések között sem, mert Is- • ten, a mi Atyánk akarja, hogy szenvedjünk, hogy azok által megtisztuljunk és megerősödjünk. De ha a hajót vihar éri utói a tengeren, akkor kell-e azt erősit- getni, hogy el ne merüljön ? Ha szenvedés ér, akkor kell-e csak a Jézushoz sietnünk ? A bölcs hajós bölcsességgel építi az 0 hajóját s előre elkészül arra, hogy vihar támadja meg azt; úgy igyekezik hát jó előre, hogy hajója jó erős legyen, hogy a viharral megküzdjön s hogy azon győzhessen. Nekünk is bölcsen kell cselekednünk. Ha tudjuk, hogy az élet szenvedéseit nem kerülhetjük el, jó előre meg kell magunkat erősítenünk azok ellen, nehogy azok által mindenestől megemésztessünk; jó előre [magunkhoz kell vennünk az Ur Jézust, azaz az A tudományát s az által megerősödve, hittel és reménységgel kell a szenvedések elébe néznünk s azokat, ha reánk következtek, meggyőznünk. A gyenge hajót a kis vihar is összetöri és habokban leli a hajós az ő halálát; a gyenge hitii embert is a kétségbeesésbe taszítják a szenvedések. Mi kell tehát nekünk a szenvedések ellen ? Az a hit és reménység, a mely volt a Jézusban. Mikor higy- jiink, mikor reménykedjünk ? Mindenkor, ne csak akkor, ha rajtunk a baj, mert esetleg akkor már hiába kiáltozunk. „Én Uram, én Istenem!“ Azért menjünk a Jézushoz és hívjuk be őt szivünkbe, hogy ott éljen és tanításaival mindenkor vezéreljen, az örömben megtartson és a szenvedésekben megerősítsen. Jó korán, gyermekségünk első idejében kezdjünk Tőle tanulni s a mit tanultunk, soha se feledjük el, sőt inkább erősödjünk azokban mindennap. így nem lehet félnünk a szenvedésektől, bizonyosan elkövetkeznek reánk isi igy nem félünk a halál hatalmától sem, mert velünk lesz a Jézus és hitünket megerősítve, megtart az élet boldogságára és az örök élet idvességére. A ki ezeket hallja és megtarja, okos ember; a ki hallja és nem tartja meg ezeket, balga, mert saját maga ellen cselekszik. Legyünk okosak és a Jézus által keressük életünk boldogságát s az örök élet idvességét. A leckét kidolgozta: Youngstown, O. Mankó M. Gyula, ref. lelkész. w ±
