Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-03-12 / 11. szám
11. szám. 1910 március 12. “6. oldal „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ r=- -==—* Amerikai Magyar Ref. Lapja MAGYAR AMERICAN REFORMED SENTINEL mam Published under the direction of the Board of Publication of the Presbyterian Church, U. S. A. and of the S. S. Board of the Reformed Church, in the U. S. FELELŐS SZERKESZTŐK: HANKÓ M. GYULA és SCHÓDLE GY. ÁDÁM youngstowni ref. lelkészek. FŐMUNKATÁRSAK: HARSÁNYI LÁSZLÓ VIRÁG ISTVÁN new yorki ref. lelkész. loraini ref. lelkész. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Mahoning Ave., Magyar Ref. Church, Youngstown, 0. Minden kézirat, egyházi és egyleti értesítés és előfizetések, hirdetések és felszólalásoké czimre küldendők: Rev. Julius M. Hankó P. O. Box 420, Youngstown, O. EDITORS: Rev. JULIUS M. HANKO. Rev. A. G. SCHODLE PUBLICATION OFFICE: Mahoning Ave. Magyar Ref. Church Youngstown, O. Előfizetési árak: Egy évre $2; Magyarországba: $3 (15 K.) Subscription rates: One year $2; Half year: #1. Foreign countries: One year $R. Half year $1.50.------ ■_=...............1848. március 15. Lelkesedéssel ünnepeljük e napot, mint amely sokat szenvedett hazánknak uj eget és uj földet mutatott. Megemlékezünk ama nagy férfiakról, kik önzetlenül szolgálták a haza javát; megemlékezünk egyben azokról is, kik a hatalomhoz ragaszkodva, vérbe akarták fojtani a szabadság fiait s azzal magát a szabadságot is. De vájjon, ha igy ünnepelünk, mivel mutatjuk meg, hogy nemcsak szavakban fogadkozunk, hogy méltók leszünk őseink nagy nevéhez? Cselekszünk-e valamit, hogy amit azok elkezdettek, folytassuk és befejezzük ; teszünk-e valamit, hogy sokat szenvedett hazánk végre elérje boldogságát ? Mert nem az a fontos, hogy ünnepelünk-e e napon, hanem áz, hogy ünneplésünknek legyen valami haszna, hogy igy valamivel előbbre vigyük hazánkat a boldogulás utján. Ünnepelni tudunk, a hazáért lelkesedni, szép beszédet mondani is tudunk; de hogy keveset teszünk, azt épen az bizonyítja, hogy hazánk még ma sem szabad, ma sem boldog. Hol hát a hiba ? Ott, hogy csak szalmaláng a mi lelkesedésünk és csak üres szavakból áll a mi hazafiságunk. Vagy ott állana-e ma Magyarország, ha azt az esküvést, hogy „rabok tovább nem leszünk“, aki magyar elmondta, mind be is töltötte volna? Szolgája lenne-e ma hazánk Ausztriának, fiai arra intenék-e a nemzetet, hogy mondjanak le az osztrák császár kedvéért minden követeléseikről, ha igazi magyarok, az ősök méltó utódai volnának? S mi is, amerikai magyarok, csak ünnepelnénk-e, csak eskiidöz- nénk-e, ha igazi magyarok volnánk ? Nem mondom, hogy hazánk nagy fiai nem szeretik Magyarországot, nem mondom, hogy hazaárulók, mert más politikát követnek, mint a mit én igaznak és helyesnek tartok; csak azt mondom, hogy a mai magyarság sokat okoskodik%és keveset akar, hogy okoskodásában sokszor elfeledkezik a haza igazi javáról és semmit sem tesz azért. Azt sem mondom, hogy az amerikai magyar már nem szereti hazáját; csak azt mondom, hogy e szeretetben több az üres szó, mint a cselekedet. Hiszen, mekkora erő rejlik bennünk, mi minden jót tehetnénk azért a sokat szenvedett, sokszor itt is meg- tapodott hazánkért? De mit tettek hazánk nagy fiai, mit tettünk mi is ? Ismét mondom, a szónoklás, ha még olyan művészi is, semmit sem ér, ha nem következik nyomában tett; nem ért hát semmit annak hangos emlegetése, hogy szeretjük hazánkat, nem ér semmit a fogadkozás, hogy készek vagyunk meghalni hazánkért: élnünk kell és érte dolgoznunk egész életünkben! Sokat tehetünk mi is, kik most távol vagyunk szülőföldünk szép határaitól, csak akarnunk kell. Ez utón az első és legfontosabb kötelességünk az, hogy becsületes és igaz életet éljünk s először ezzel nyerjük meg az amerikaiak rokonszenvét magunk és nemzetünk iránt. Ne feledje hát egyetlen magyar se itt, hogy részeges és erkölcstelen élettel nemcsak magának, hanem szeretett hazájának is árt. Azután az a mi kötelességünk, hogy amerikai barátainknak, kik nem ismerik nemzetünket, sem hazánk múltját és jelenét, sokat beszéljünk mindezekről. Legyen hát mindnyájunk egy apostol és mint az első apostolok, csak igazságot szóljon szánk : Ne hazudjunk még hazánkért se, mert a hazugság előbb-utóbb ellenünk fordul s többet ártunk azzal, mint a mennyit használni akartunk mind magunknak, mind pedig hazánknak. Az egyik kötelességünk, hogy megbecsüljük ez országot s tiszteljük intézményeit; ezzel mutatjuk meg, hogy érdemes nép vagyunk s méltó nemzetünk is az amerikaiak szeretetére. Dolgozzunk és tanuljunk szorgalmasan sa mi anyagi, szellemi és erkölcsi erőt itt gyűjtöttünk, ne sajnáljuk azt haza vinni s hazánk javára használni. Vagy ha itt kell maradnunk, itt áldozzunk minden nemes célra, mellyel az az amerikai magyarság ügyét szolgálva, szolgáljuk hazánk javát is. íme, kicsiny dolgok ezek s mily nagy célokat szolgálnak. Ne higyjük pedig, hogy nem használhatunk nemzetünknek és hazánknak a kicsiny dolgokban való szolgálattal: A nagy óceán is apró vizcseppekből áll s a felhőkig nyúló hegyeket is porszemek alkotják. Akármi kicsinyek vagyunk is, tehetünk ezekben valamit: induljunk el hát a nemes munkára, melyben magunkért, nemzetünkért és hazánkért cselekednünk kell valamit. Isten legyen segítségünk s úgy áldjon meg, a miképen cselekszünk! Youngstown, O. Hankó M. Gyula. ref. lelkész.
