Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-02-12 / 7. szám
8. oldal ,,Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ 7. szám. 1909. február 12. ÖRÖMHÍR. — 1910. február 3. — (Olvasd el Máté evangéliumának VI. 19—34 verseit.) ARANYIGE: „Hanem keressétek először az Istennek országát és annak igazságát, és mindazok megadatnak néktek.” (Máté VI :33.) A mai lecke. E leezkében Jézus arra oktat, hogy ne aggódjunk felettébb az élet külső szükségein. Ne gyüjtsünk kincseket, melyek veszendők, de törekedjünk magasabb, nemesebb czélokért. Ne legyetek kicsiny hitüek. Menjetek ki nyáron az erdőre; milliárd meg milliárd élő, mozgó, hangot adó lény dicséri az Istent egy óriási hallelujával. Isten, a mi kegyelmes Atyánk, ki a madarakról és a mező füveiről gondoskodik, bizonyosan gondot visel rólunk is. Az emberek mégis, mindig a jövőn aggódnak, mindig csak abban szorgalmatoskodnak, hogy mit egyenek és igyanak. Hát csak abból áll az élet célja? Nincsen-e lelkűnknek is szüksége? Főgondunk az legyen, hogy Isten országának méltó tagjai legyünk. Odaiparkodjunk, hogy erényekben és tudományban növekedjünk. Hiszen az élet főezélja nem a földi vagyon gyűjtése, hanem az erkölcsi tökéletesedés. A léleknek kincsei drágábbak, mint a föld minden gazdagsága. A léleknek kincsei állandók. A földi gazdagság veszendő. A léleknek kincsei az örökkévalóságra, a földi kincsek a földi élet bizonytalan napjaira szolgálnak. Általános erkölcsi igazság ez, mely mindnyájunknak szól. A ki ezt az igazságot követi, az gazdag, még szegénységében is; megelégszik a kevéssel is, melyet tisztességes munkája után Isten kegyelméből bir; az ilyent nem gyötri a pénzvágy, az ilyent nem gyötri a jövő bizonytalansága, mert lelke Istenben él, mert Isten segítő kegyelme iránt való hite erős, megin< Keressétek először Isten országát. Ha az ember elveszti látóképességét, úgy dolgozni, munkálkodni alig tud. — Épen úgy az, ki elvesztő hitét, értelmét, akaraterejét, nem tud felemelkedni rendeltetésére, sőt gyakran martaléka lesz a gonosznak. A hit, az akaraterő, az értelem: a lélek szeme, melynek világosságot, ■—- hogy el ne tántorod- jék, — csak a Jézus Krisztus igazsága adhat. A mely nép hitetlen, len — az rendszerint vétekbe merült gonosz nép; és a mely népnek van hite, bölcs, mert Isten törvényei szerint él, a mely nép gazdag a tudományokban s erényekben, az a nép szorgalmas, erkölcsös s boldog nép. Az emberi nem története is ezt bizonyltja. Oh, igyekezzetek azért nemcsak ti magatok arra, hogy a Jézus által igaz hitre, értelemre, szilárd akaraterőre szert tegyetek, hanem segítsétek Istenhez vezérelni mindazokat, kik sötétségben élnek, Is tenben nem hi; •v* '-í-*sr ’-athatlan! műveletinek. BIBLIAI SZÓTÁR. „Gyüjtsetek magatoknak kincset mennyországban” —• vagyis állandó, Isten előtt becses kincseket: erényt, bölcsességet; A „lilom” — Palestinában, általában a keleten, vadon tenyésző gyönyörű virág. TANULSÁG: Ne gyüjtsünk földi kincseket, melyek veszendők, de törekedjünk az erkölcsi tökéletességet elérni az által, hogy Isten törvényeit betartjuk s azok szerint élünk. Iparkodjunk a Jézus által igaz hitre, értelemre s szilárd akaraterőre. A VIRÁG A RÉTEN. A virág a réten, Harmat a levélen Az Istent dicséri: Leveles sudár fa, Ágán a madárka Éneket zeng néki; A vihar azt zúgja, A szellő azt súgja: Nagy, erős az 0 karja; Mennydörgés azt dörgi, Kis patak azt csörgi: Nagy az Isten hatalma. Szivem is dobogja, Ajkam is azt mondja Nagy az Ur hatalma. Lelkem is azt mondja, Nyelvem is dalolja Nagy az Ur irgalma. Nagy az Ur kegyelme, Még nagyobb szerelme. Mindent nekünk teremtett, Harmatot, virágot, Az egész világot, Olyan nagyon szeretett. Hát én is szeretem, Nagy nevét hirdetem Jártomban, keltemben, Ha fekszem, ha kelek, Akármit mívelek, 0 lakik lelkemben. Szomjazom, éhezem? Italom, ételem, Isten adja meg nékem. Én azért szüntelen, A mig tart életem Az Ur nevét dicsérem. NINCS ELÉG OLAJ KORSÓDBAN? Nincs elég olaj korsódban? Másnak add oda felét, S bár ha szüli esztendő járna, Lesz magadnak még elég. Aki ad, az kapni fog majd, Lisztje el nem fogy soha, S ami egynek tán kevés von’, Kettőnek dús lakoma. Szived kincse nő, ha osztod, Szórd a földbe magvadat, Szertehintve hoz gyümölcsöt, Egyrakáson megrohad. Nyomja vállad gondnak terhe? Roskadoznak lépteid? Vedd magadra másnak terhét, S meglásd, Isten megsegit. Fázva jársz-e hómezőkön? Fagyni érzed véredet? Éleszd dermedő testvérid, S mentve önön-életed. Megsebeztek a csatában? Halld magad körül a jajt! Önts olajt a más sebébe, S a tied megenyhül majd. Fogyni kezd erőd forrása? Jézusnál van uj erő! Venni tőle, adni másnak, Üdv ez, amely egyre nő. Tenni, hatni vágyik lelked? Tenni tud, ki hűn szeret, Hűn szeret, ki hiven szolgál, Él, ki ébreszt életet. Youngstown, 0. Sz.
