Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-02-05 / 6. szám
8. oldal. 6. szám. 1910 február 5. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja’ ÖRÖMHÍR. — 1910. február (>. — (Olvasd el Máté evangéliumának VI. 1—15 verseit.) AZ ADAKOZÁSRÓL ÉS IMÁDKOZÁSRÓL. ARANYIGE: „Eszetekbe vegyétek, hogy alamizsnátokat ne osztogassátok emberek előtt, hogy láttassatok azoktól.” (Máté VI:1.) Idő: Kr. u. kb. 28-ban. JEGYZETEK. ,.Ne tégy annak czégért sípolással” — nem szó szerint értendő. Anyit jelent t. i. hogy: Ne keressünk emberektől való dicsértetést, mikor jótékonyságot gyakorlunk. „Ne tudja balkezed, mit cselekszik a jobbkezed” — annyit jelent, hogy a hozzánk legközelebb való se tudja, — ne számításból, ne mutogatásból tegyük a jót. ,A ki reád néz titkon” — t. i. a ki azt is látja, a mit az emberek nem látnak. Az Isten. ,.Es ne vigy minket a kisértetbe” — erőtlenségünk érzetében künyörgiink Istenhez, hogy ne engedjen olyan kisértések közé jutni, melyek vétekké válhatnak. A mai lecke. A világot meg lehet csalni álszenteskedéssel; hiszen a világ rendszerint a kiilszinből itél. A szegénynek egészen mindegy akár részvétből, akár hiúságból vagy mutogatásból tesz vele jót a gazdag. De Isten másként itél. Isten előtt más értéke van az alamizsnaosztásnak vagy a kegyességnek. Isten iránti szeretetből tettük-e a jót ? Ez a kérdés. Csak az a kegyesség, az a jótett számíthat valódi jutalomra, a mely önzetlen, a mely nem haszonkeresésből származik, a melynek indító oka tiszta szívből eredt. S tudod-e, mi a jutalma az Isten iránti szeretetből származó kegyes cselekedeteknek? A szív nyugalma. A lélek békéje: a lelkiismeretünk helybenhagyó szava. Erkölcsi tökéletesedésben való növekedésünk és boldogság már itt e földön s majdan egykor a síron túl, az állandó öröm. — Oh, azért vizsgáljuk meg szivünket s megjavítván magunkat, odatörekedjünk, hogy mindenkor az Isten iránti szeretetből származó kegyességben gyakoroljuk magunkat, hogy elérjük a boldogságot. — Mai leczkénk- ben Jézus imádkozni is megtanít minket. Tudsze-e imádkozni? Bizony nincs nagyobb ö- röm e világon annál az örömnél, a mit a lélek akkor érez, midőn valóban igaz hittel könyörög Istenhez. Némelyek talán úgy okoskodnak, hogy minek imádkozzunk!? Hiszen az Isten tökéletességénél fogva jól tudja, hogy mire van szükségünk. De, lásd, Isten úgy kivánja, hogy szüntelen imádkozzunk. Tudsz-e imádkozni? Mert lásd, egy-két betanult ima vagy imakönyvből való imádkozás még nem igazi imádkozás!! Ha azt akarod, hogy imád meghallgattassék, úgy igaz szívből kell imádkoznod! Mikor szüléidtől kérsz valamit, vájjon könyvből olvasod-e kérésed szavát? Vagy betanulod-e azt előre? Ugye nem. Hanem, ugye, találsz kifejezést érzésed tolmácsolására magadtól is. Hát az Tsten nem szerető édes Atyánk-e? Sokszor olyanokat kérünk Istentől, a mi édes Atyánktól, melyek mi reánk nézve károsak s veszedelmesek. Ilyen kéréseinket nem teljesíti az Isten. Oh azért az evangyeliumban elénk adott jé- zusi tudomány szellemében imádkozzatok. Legyen imádkozástok buzgó. S olyan formán imádkozzatok, mint a hogyan azt a Jézus az Úri imában elénk adta. A Miatyánkot mindnyájan tudjátok. Kedves jó anyád tanított meg arra. De jól vigyázzatok. Az Úri imát elmondván, ne érzés és gondolkozás nélkül peregtessétek le ajkaitokon, hanem minden gondolatát jól megfontolva, átérezve. Könyörögjünk gyermeki bizodalommal Isten országának terjedéséért, nem pedig földi kincsekért. Könyörögj a mindennapi kenyérért. Könyörögj azért, hogy megbocsáss a te ellened vétőknek, hogy Isten is megbocsássa a te vétkeidet. Könyörögj Isten segedelméért a jóra, a bűn elleni harczban. Kérjed Istent, hogy mentsen meg minket a legnagyobb gonosztól: Isten segedelme felől való elcsüggedéstől, szivünk megkeményedésetől, az igazságon való kételkedéstől, az Istenről való elfelejtkezésről. Különösen vésd szivedbe ezt: „Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, kik ellenünk vétettek.” Oh, mert hasztalan kiáltasz Istenhez bocsánatért, míg szivedben haragot, bosszuállást s gyiilölséget táplálsz felebarátod ellen! Mert csak az remélhet bocsánatot Istentől, ki vétkes voltát megismerve, megjobbitja magát, s Isten parancsolatai szerint él, meg- boc-sájt felebarátainak! Mily nemes, mily szép, isteni dolog — a gonoszt jóval győzni le. A nap ne menjen le azért a ti haragotokon. Ki tudja eléred-é a holnapot? Ki tudja nem szólit-e az Ur itélőszéke elé még ma? Ha szivedben gyiilölséget viszesz ő elé, vájjon remélhetsz-e Tőle irgalmat ? TANULSÁG. Alamizsnaosztásban vagy más kegyes cselekedetünkben mindenkor Isten iránti szeretetünk vezéreljen. Szüntelen imádkozzatok. Felebarátjainknak megbocsássunk, hogy számunkra is kész legyen a bocsánat Istennél. HOGY IMÁDKOZOTT EGY KIS FIÚ. Egy család a délutáni órákban házi áhítatot tartott. Azon igék felett elmélkedtek, mely Máté ev. XX :1—16. versekben van megírva. Egy gazda munkásokat hív a szőlőbe, néhányat kora reggel (zsidó óra számítás) 3 órakor, néhányat 6, 9 és 11 órakor. Az áhítatot a kisebbik fin zárta imával, ki kezdő imádkozó volt, így fohászkodott: Uram hívj bennünket a te szőlődbe munkálkodni, hívj el most korán 3 órakor, testvéreimet 6 és 9 órakor, édes atyámat pedig 11 órakor, oh segíts, hogy mi csak neked szolgálhassunk. Szeretett testvéreim az Úrban, nem tanulhatnánk-e ezen kis imából, kérjük az Urat, adjon nekünk igazi kitartást a munkához és ha még nem mentünk az Úr szőlőjébe munkálkodni, siessünk, mert eljön az éjszaka! A LEGDRÁGÁBB KINCS. Egy királyné magához hivatott egyszer egy szegény kis gyermeket, s midőn az asztalhoz ültek, maga mellé állította egy székre, hogy jobban áttekinthesse a királyi asztal drágaságait. A királyné kiváncsi volt, vájjon mit szól majd az egyszerű gyermek a sose lá- tott fény és pompához. A kis gyermek csendesen és komolyan vizs- gálgatta, majd a vendégek fényes öltözékeit, majd pedig az asztalon levő ragyogó ezüst és aranv tálakat. Végül pedig nyugodtan maga elé tekintve, kis kezét összekulcsolva, fenliangon igy imádkozott : Krisztus vére s igazsága Lelkemnek legszebb ruhája, Ezzel megyek az égbe. Jó Istenem elébe. Amen. A jelenlevő előkelő vendégek meghatottan hallgatták; a királyné pedig átölelte a kis leányt, igy szólt: Igen, gyermekem, tied a legdrágább kincs, Isten tartsa meg azt neked örökre! Youngstown, 0. Sz.
