Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1909-02-20 / 8. szám

6. oldal.

„Amerika Magyar Reformátusok Lapja’

20. szám. 1909 február 8.

lettek kérdezve álláspontjuk felöl és kifejezték velünk maradási szándékukat, mi nem adtuk meg azt az engedményt. Csakhamar ezután értesültünk arról, hogy gyülekezeteink mindenike megkérdezhetett ismét a lelkipásztor által, hogy ezen tárgyban véleményt nyil- ványitson, és a gyülekezetek ismét javunkra döntöttek, megmaradni kívánván a jelen helyzetben. Ezen gyülekezeti vélemények aztán egy újabb tanácskozásnak tárgyát képezték, a mely tanácskozás Youngstownban, Ohio, tartatott meg a legközelebb múlt februárban és a hol a következő határozatok hozattak:

Olvastatott egv közös tanácskozási jegyzőkönyv, mely tanácskozás New-Yorkban tartatott Bede László convent! képviselő és Borsos István hazai egyházi utazó missionarius között. Ezen tanácskozási jegyzőkönyvre vonatkozólag jelen összejövetel inditatva érzi magát arra, hogy annak némely, a valóságnak megnem felelő állításait rectificálja, nevezetesen hangsúlyozzuk, hogy az újabb ajánlat a 25 ezer dolláros hála alapítványra vonatkozólag nem a mi egyh. megyénktől,hanem a hazai egyház képviselőitől származik, amennyiben az ő ajánlatuk volt az, hogy megkíséreljenek egy bizonyos hála alapítványt felajánlani az Amerikai Ref. Church- nek. Elhatároztatott továbbá, hogy ezen gyűlés elnöke írjon át egy bizalmas levelet a Convent elnökéhez,hogy az otthoni egyházi főhatóság tisztán lásson ezen dolgokban és megértse ami álláspontunkat. Elhatároztatott továbbá, hogy a gyülekezetek újabb véleményei is továbbittasanak a conventi elnökséghez, és hogy a convent elnöke megkerestessék arra nézve, hogy vegyék fel újólag a tanácskozásokat a Ref. Churchchel, a john- stowni conferencia határozatai alapján, nevezetesen, hogy a hazai egyház próbáljon barátságosan megegyezni a Ref. Church képviselőivel itten, és hogy a magyar gyülekezetek hagyassanak meg az amerikai Ref. egyház kebelében. Olvastatott ugyancsak a missió hatóság átirata arra nézve, hogy a hazai egyházzal miképen lehetne megegyezni. Tomcsányi József bizottsági tag felolvas egy levelet, melyet hozzája Bede László intézett. Kapcsolatban ezzel Tomcsányi egy indítványt tett, amely el is fogadtatott, mint bizalmas jellegű. Ez az indítvány is haza lesz küldve elnökünk által. Indit- ványoztatott, hogy úgy a Heti Szemle, mint a Ref. Lapja szerkesztői kéressenek fel, hogy ne közöljenek semmi szenvedélyes és keresztyéntelen hangú czikket lapjaikban.

Mindezen előadottakból Önök láthatják, hogy gyülekezeteink három ízben egymásután adtak kifejezést velünk maradási szándékaiknak. Méltánytalan dolog volna tehát részünkről, őket bármely más egyház kebelébe átbocsátani, mégha mi úgy óhajtanánk is, de a mit mi nem is óhajtunk.

Engedjék meg hogy figyelmüket rátereljük polgári törvényeinkre, a mi t. i. illeti a templomi birtokok tulajdonjogát. Ezen törvények mondhatni minden államunkban egyforma szelleműek, és azt fejezik ki,

hogy a tulajdonjog templomi, vagy egyházi ingatlant illetőleg egy felekezetről a másikra át nem ruházható. Összes templomaink, a melyek megnyi- tattak és fölszenteltettek a Missióhatóság által, a missiók használatárá ezen lithurgiai formulával lettek fölszentelve; Én, mint a Ref. Church in the U. S. Missiói hatóságának kerületi Superintendense ime ezennel megnyitom ezen templomot az Atyának, a Fiúnak és a Szent Lélek Istennek nevében és elnevezem ezt a

.................gyülekezet magyar református templomának és átadom ezt egy oly gyülekezet használatára, mely a Ref. Church in the U. S. kebelébe tartozik, minélfogva ezen templom fel szenteltetik a Szentháromság Isten tiszteletére és én kérem az 0 Szent Lelkét, hogy lakjon itten és tanítsa, lelkesítse az 0 népét! Ámen.

Az egyházi birtokok tulajdonjogi állásának megértésére mellékeljük a jogi véleményt.

Ezzel eljutottunk oda, hogy néhány szót szóljunk arról a viszonyról, melyben misszionáriusaink velünk állanak. Miután ők kiképeztetésiiket mindannyian Magyarországon nyerték, szent vallásunk igazságaiban a Heidelbergi Katekizmus szerint, tehát mi őket a hitigazságokra vonatkozólag semmiféle vizsgálatnak alá nem vetettük, őket soha nem irányítottuk vagy befolyásoltuk arra vonatkozólag, hogy miképen vagy mit prédikáljanak, miután Intimeknek bizonyultak mindenkor az egyház hitelveihez. Egyedüli és minden czé- lunk a magyar missziói munkával az volt, hogy azok, a kik valamikor visszatérnek az országba, épen olyan és hü keresztyének legyenek, mint voltak akkor, mikor kijöttek Amerikába. Misszionáriusainknak minden vitán felül álló nyilatkozata is megerősíti ezt. Épen annyira érdekünk, hogy azok, a kik itt maradnak velünk és ezeknek száma folyton növekedik és azon gyermekek, a kik itt születnek, legyenek szintén jó keresztyén férfiak és nők és hogy belőlük jó, becsületes és hazafias polgárok válandjanak fogadott hazájuknak.

Mi teljesen méltányoljuk azon ténynek az Önök egyházára és államára való fontosságát, hogy az Egy. Államokban már egy és negyed millió magyar van megtelepedve és hogy minékünk ezenkívül több millió más nemzetiségű bevándorlottjaink is vannak, kiknek erkölcsi és szellemi jólétéről szintén kötelességünk volna gondoskodni. Mi méltányoljuk a jelentőségét annak a ténynek, hogy ezek közül sokan uj eszmékkel térnek vissza Amerikából az ó-hazába, de az annál inkább késztet bennünket arra, hogy azok az eszmék az Ur Jézus Krisztus tanításaival egyezésben legyenek, a mint az Ő igazságát szent egyházunk által taníttatnak, és épen ezért is keressük a békés együtt munkálkodást önökkel.

Méltányoljuk az Önök képviselőjének, Bede László tanár urnák 25 ezer dolláros hálaalapitványi ajánlatát, azon szolgálatokért, miket mi ebben az országban a magyarokért tettünk, de mi azt nem fogadhatjuk el,