Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-02-13 / 7. szám
2. oldal „Amerikai Mágyar Reformátusok Lapja 7. szám 1909. február 13. / Lincoln Abrahám. Lincoln (olvasd: Linken) Ábrahám ezelőtt 100 évvel, 1809. február 12-én Hardin County-ban, Kentucky államban született. Atyja, Lincoln Tamás, szegény és tudatlan asztalos, anyja Hanks Nancy szintén szegény, de nemes jellemű nő volt. Lincoln Ábrahám alig járt egy évig iskolába, mikor 8 éves korában, édes anyja halála után, atyja másodszor is megnősülvén, elhagyta a szülői házat s előbb mint mesterinas, utóbb mint földmivel ő és később mint hajós kereste meg szegényes kenyerét. Mint hajós járt New Orleans-ban s ott látta először, hogy miként bánnak a szegény néger rabszolgákkal az ő korlátlan hatalmú urai, a nagybirtokosok. 1832-ben az indiánok ellen való harczban önkéntes csapatot szervezett s annak kapitányává-választatott. Azután eg}' társával New Salem-ben ruha- és fűszer-kereskedést nyitott, de megbuktak. Társa elszökött s Lincoln a magáéból fizetett ki minden követelést. Belátván, hogy nem kereskedőnek való, Lincoln most tanulni kezdett; szorgalmas tanulással 1833-ban már elérte azt, hogy postamesternek neveztetett ki. 1834-ben márjlünois állam képviselőjévé választották s 1836-ban újra megválasztatott s akkor Springfíeld-be, 111., költözött. Arabszolgaság eltörlése mellett 1837-ben szólalt először, de igen mérsékelt hangon. 1836 óta keresett ügyvéd s már némi kis vagyona is van ; de azt csakhamar elveszti. 1842-ben megnősült, feleségül vevén Todd Máriát, egy igen tekintélyes család müveit leányát. Lincoln 1846-ban szövetségi képviselőként a kongresszusba küldte állama. 1848—1854-ig felesége kérésére vissza lépett a politikai pályától. 1854- l?en tartotta Springfield-en, az állami kiállításon, első nagybeszédét a rabszolgaság fentartása ellen. Ugyanez évben fellépett senator jelöltnek, de nem választatott meg. 1856-ban Bloomington-ban, a republikánus párt nagy gyűlésén tartotta második s mindeneknél kiválóbb beszédét a rabszolgaság ellen. Ugyanez évben jelöltetett, de kisebbségben maradt a köztársaság alelnöki tisztségére. 1858-ban ismét megbukott, mint senator- jelölt. E harczban hét gyönyörű beszédet tartott ellenfele, Douglas és a demokraták ellen, mégis a demokrata Douglas választatott senátorrá. 1859-ben még es'ak Springfielden emlegetik őt úgy, mint a következő elnökjelöltet, de a hogy 1860-ban a new yorkiak meghívására ott beszédet tartott, mindenütt uj barátai lettek, kik az ez évben Chicago-ban tartott republikánus nemzeti gyűlésen ki is vitték, hogy elnöknek jelöltetett. A déli államokban nagy elkeseredéssel küzdöttek Lincoln ellen, mert ismerték, hogy milyen ellensége a déliek rabszolga tartásának. Nagy küzdelem után 313 szavazatból 180 szavazattal, 1860 november 6-ikán a köztársaság elnökévé választatott. Lincoln jól ismervén a déliek iránta való ellenszenvét, minisztériumába egy déli politikust is meghívott, de az a meghívást elutasította. Hiába akart békét Lincoln, a déliek 1861. februárjában kimondották, hogy elszakadnak az északi államoktól s mindjárt elnököt is választottak Davis Jefferson személyében. Ezzel kiütött az ellenségeskedés. A déliek Sumter erősséget lerombolták, mire az északiak is, kik között több beszédet tartott Lincoln, szervezkednek a háborúra. Lincoln 400 ezer embert és 400 millió dollárt kért a harcz folytatására s a déliek leverésére; a kongresszus egyik demokrata tagjának javaslatára nem állapította meg a számokat, pedig engedélyt adott a kormánynak, hogy annyi embert vigyen háborúba s annyi pénzt költsön, a mennyi szükséges. Lincoln támaszkodva pártjára és a katonai erőre, 1862. szeptember 22-én kelt nyilatkozatában kimondja, hogy 1863. január 1-étől kezdve eltörölte a rabszolgaságot. E miatt a'déliek még dühösebben támadták az északiak seregét, de az északiak nyomról- nyomra tért hódítanak, Grant tábornok 1863 végén eldöntő csatát nyer a délieken s Gettysburgnál egy másik vezér vert tönkre Lee csapatait. 1863. november 19-én, a gettysburgi nemzeti temető felavatásakor tartotta Lincoln a legszebb beszédét, mely maga halhatatlanná teszi az ő nevét. 1864-ben másodszor választatott meg az Unió elnökévé s rá egy hónappal a déliek is letették a fegyvert. Lincoln tehát megérte a diadalt, de nem érhette meg annak gyümölcseit, mert 1865. április 14-én Washingtonban egy Booth Wilkes nevű színész fegyverrel halálra sebezte s a nagy Lincoln másnap sebeibe bele halt. Lincoln alacsony sorsból s a maga erejéből küzdötte fel magát Isten segedelme által a magas polczra, az első helyre, hol annyi sok jót tett. Nemes gondol ko- zásu, puritán egyszerűségű és ritka becsöletességü férfiú volt, kit sem a magas állás, sem a hírnév el nem téritett az ő egyenes útjáról. Nem volt ugyan tagja egy egyháznak sem, de szivében-lelkében és minden cselekedeteiben igazi keresztyén volt. Lincoln emlékét sokfelé megörökítette Amerika. Washingtonban a felszabadi tott néger rabszolgák összegyűlt filléreiből emlékszobrot állítottak neki, Chicago- ban és sok másutt a legszebb heiyeken díszük az emlékére emelt sok szobor. Egyik legszebb e szobrok közül a springfield-i, 111., mely sírhelyén épült s a mely több mint 200 ezer dollárba (egy millió korona) került. Ez évben a képviselőház február 12-ét nemzeti ünneppé avatta s elhatározta, hogy a washingtoni fehér háztól, az elnöki lakástól Gettysburgig, Pa., egy hal más országutat épitt, melynek neve Lincoln-ut lesz. Az ut 150 láb széles s mintegy 100 mérföld (kb. 150 kilométer) hosszú lesz, a költségek 200 ezer dollárban vannak előirányozva. Az igazaknak emlékezete áldott ! Youngstown, O., 1909. február 12. Hankó M. Gyula, ref. lelkész.
